Szerda !!! 2011.07.20

Ezt csináltak belőlem három napon át 

Nincs az a bürökrácia, és nincs olyan dilettáns hívatalnok, amit és akit  erős elszántsággal, birka türelemmel és kitartással ne lehetne legyőzni!

(Vagy mégis? Nehogy egyszer rám cáfoljanak!)

Üdvözlök Mindenkit!

Akár azt is írhattam volna, amit már nem egyszer kénytelen voltam megállapítani, és közre is adni, nevezetesen:
Az észszerűségnek vannak határai, a hülyeség határtalan! 

Előljáróban elmondanám, hogy ma sikerült pontot tennem az ügy végére! :-)  Legalább is, ami az igazolást illeti. (A dolog többi része még hátra van. Jól nem fogok belőle kijönni, de valamivel mégis kevesebb lesz a saram.)  Ez jó hír!

Csak röviden vázolnám sikerem megestét.
Mint azt tegnap már jeleztem, némi információ birtokában magabiztosabban vártam a mai napot. Gondolkodtam, hogy elmenjek -e Ceglédre. Végül úgy döntöttem, hogy csak nem fogok utazgatni -időben és anyagiakban is jobban jártam-, no meg szerettem volna a képébe mosolyogni a három gráciának. Elárulom, hogy ez meg is történt! Biztosra mentem, mert korán reggel, még félfogadás előtt sikerült Ceglédddel beszélni, és kértem, hogy szóljanak ide telefonon. Történetemet ismerve nagyon készségesek voltak. Utána visszahívtak, és mondták, hogy el  van intézve a  dolog. Jaj!! Látni kellett volna milyen elégedett mosollyal vonultam be a már jól ismert irodába. Nagyjából, mint SP (közt.elnök) amikor megválasztották. A lehető legjobbkor érkeztem, mert a madam is ott sürgölődött lányai körében. Szerintem amikor meglátott, el akart menekülni, de nem volt rá ideje. (Egyébként sokan dolgoznak a hívatalban, bocsánat, sokan állnak alkalmazásban a hívatalban, de én csak hármójukkal próbáltam szót érteni)  Hát nem mondom, hogy örültek nekem, és azt se, hogy szívélyesek voltak. Fürge kisasszony adta a kezembe az igazolást. Annyit mondott, "Itt van!" Se egy elnézés, vagy nyald meg a lábam ujját, semmi!! Ezt a részét mondjuk leejtem, de legalább az emberi alázatosság halvány jelét adhatták volna. A végén természetesen volt néhány hangos gondolatom az alkalmasságukról és személyiségükről. Véleményem választékos kinyilvánítását fokozta az a tény, hogy megnéztem az igazolás tartamát. Idézem úgy, hogy nem írok ki mindent.  " Igazolás Igazoljuk, hogy Sz I  (an. szül.idő hely, ....Lakosnak,  kk Sz D B  (szül idő, hely).....lakcím gyermeke után 2010 szeptembertől 2011. márciusig ...........segély nem került folyósításra.
Erre kellett várnom, ezért kellett szaladgálnom  három napon át. Már mindegy, örülök, hogy megvan. Többet erről remélem nem kell írnom.Már én is unom, nemhogy akik olvassák. Hiába tűnik ez mókásnak utólag, nagyon nem szeretném még egyszer végigcsinálni.
  
Egyébként a kép azt is jelképezi, hogy összességében ilyen napunk volt. Jó és vidám!  Pedig nem így indult.
Dórika rendesen rám ijesztett, miután 10 óra tájban felébredt. Hányingere volt, öklendezett, alacsony volt a szatja, stb. Aztán nagyjából egy jó óra alatt teljesen rendbe jött!! Nem tudom mi okozta a problémát, a lényeg, hogy elmúlt.


Elenával

 Ebéd előtt beindult az élet. Tegnap említettem, hogy az egyik önkéntes (Elena) mandátuma lejárt. Először Ő  jött elbúcsúzni egy utolsó UNO-val. Nagyon aranyos volt végig az itt töltött ideje alatt. Hiányozni fog Dorcsinak.

Ő még el sem ment, amikor egy másik önkéntes érkezett a Manómhoz. Erzsi néni.


Erzsi nénivel

 Róla el kell mondani, hogy Dórikának ő olyan, mintha a nagymamája lenne. Rengeteg időt töltött mellette, amikor még az intenzíven feküdt. Erzsi néni a Bethesda másik épületében van, és imádja a gyerekeket. Játszik, beszélget velük, mesél nekik. Dorcsihoz sem érkezett még  üres kézzel. Több mesekönyvet, számtalan rejtvényt, csokit és sok más apróságot kapott tőle. Ma egy fecskendő alakú golyóstollat, és egy hajlékony fél méteres ceruzát.
Természetesen kifagatta Dórit a pécsi tartózkodásunkról, aki szívesen mesélt neki.
Nagyon örültünk látogatásának.


Nagyjából háromnegyed egykor ebédelt Dórika. A leves-be ha lehet ma még több répa és spagetti tészta volt.  (Már a lefolyó sem bírja megemészteni!)  A második fogást konkrétan senki sem tudta megnevezni, de ehetőnek tűnt. Dórinak volt még rakott krumplija, ő azt evett.


Már régen hintázhatott

 Ebéd után Melinda is meglátogatott minket. Sokáig nem tudott maradni, de jó volt, hogy jött.

Linda távozása után lementünk a kórház parkjába. Ma végre nagyon jó levegő volt.
Mióta Pécsről eljöttünk, Dórika még nem volt kint a szabadban csak egyszer, amikor pancsizott.


Nagyon örült, hogy újra hintázhatott. Aztán kipróbálta a "láncos járdát" is. Mire végig ment rajta, nagyon elfáradt.

Egy keveset pihengetett a szanetli asztalán, aztán visszatértünk a szobába.                                      



A szanetliben

Dórikából a parkban sem veszett ki a boszorkány hajlam. Azt üzeni a pécsi  és Pécs környéki bosziknak, hogy nagyon vigyázzanak magukra! Mindenkire szeretettel gondol. Üdvözli a Vacsuti-fiúkat Attilát és Bencét, a kis skorpiót, Szofit,  mindenkit aki üzent neki, és aki olvas minket A Dóri ház lakóit, nővéreit, és az alapítvány dolgozóit. Mindenkit nagyon sokszor puszil. (Az üdvözölt személyeket nem tudta névszerint felsorolni, pedig nagyon szerette volna.)
Természetesen magam is csatlakozom az üdvözletekkel!                                                                                                                                            



Képes üzenet a bosziknak



Az "autóval"



A  délután fénypontját Helga érkezése jelentette. Már nagyon várta. Megint kapott valmilyen játékot, cukrot, rágót. Egy ideig a laptoppal bíbelődtek, majd a már ismert Labirintus játék következett.(Ma még én is beszálltam a játékba.) Nagyon jól el van a két boszi egymással.

Természetesen Dóri most sem akarta elengedni Helgát haza, de végül 10 órakor muszáj volt elbúcsúznunk.







Itt nem is tűnnek boszorkányoknak









Mára ennyi!

Azt hiszem valamilyen új módszerekhez kell folyamodnom a blog-írás területén, mert már megint jócskán elmúlt 4 óra, lassan világosodik.   Én meg kezdek fáradt lenni.

Szép napot mindenkinek!