Péntek - Szombat 2011.07.22-23

Köszöntök Mindenkit!
Ami az időjárást illeti, nem lehet azt mondani, hogy  derűs nap köszöntött volna ránk péntek reggel. Ebből azonban Dóri és vendégünk Bius nem sokat érzékelt, mert jócskán 10 óra után merészkedtek ki az ágyból.
Nem állítom, hogy ez is egyszerűen ment. Egyik álmosabb volt, mint a másik. Ráadásul Manócska megint nem érezte jól magát. Szerencsére ez a rosszullét sem tartott túl sokáig, nagyjából egy óra alatt rendbe jött. Ebédre már a hangulata is jó volt, bár az nem esett vissza annyira, mint a közérzete.

Mónival és Józsival

Az első óriási meglepetésre nem sokat kellett várni.
Ebéd közben érkezett.

Éppen boltba indultam, amikor valaki rám köszönt. Alig akartam hinni a szememnek. Józsi volt az, aki a feleségével Mónikával jött el hozzánk látogatóba. Azok kedvéért, akik csak ebben a blogban olvasnak rólunk leírom, hogy Józsiék azok, akik a Dóri-házas tartózkodásunk alatt eljöttek hozzánk, elvittek bennünket kirándulni, ebédelni, Dorcsinak ruhákat vettek, tucatnyi mesekönyvet, festékeket, gyöngyöket hoztak, és még sok-sok apróságot. Most sem üres kézzel jöttek. Görög országi nyaralásból tértek vissza, és ott sem felejtették el Dórikát.


Kapott egy gyönyörű asztali lámpát, aminek különlegessége, hogy tengeri csigából, kagylóból, és korallból áll,

Kit érdekelt az ebéd?

kapott egy képeslapot, és egy karkötőt.
A tárgyi ajándékok mellett Józsi átadott egy borítékot, amit A Védelem Cégcsoport két munkatársa,  Ábrahám Karcsi és kollégája Bíró Imre küldött azzal a céllal, hogy a támogatásukból Dórikának vegyek valamit. Ezúton is nagyon szépen köszönjük!
Sajnos a látogatásuk nem tartott sokáig. Dorcsi elmondta Józsinak, hogy nagyon szeretne Pécsre visszamenni, aki megígérte neki, hogy  érdeklődni fog a lehetőségekről.
Nagyon jól esett, hogy gondoltak ránk.Dórim is nagyon örült a találkozásnak. Remélhetően hamarosan újra viszontlátjuk Őket.

A délután folyamán játék meg játék követte egymást, annyi megszakítással, hogy délután amint felszakadozott a felhőzet és kisütött a nap, Dorcsival lementünk az udvarra kicsit levegőzni. Jelen helyzetben nem sok lehetőségünk akad a  mozgásra. A hétvége közeledtével szép lassan kiürült a kórház is. Késő délutánra szinte egyedül maradtunk.

Zsófi, Manó és Bius

Nem nagy élmény , de a hosszú idő alatt
már megszoktuk.




Este aztán újabb vendégünk érkezett Zsófi személyében, aki szintén nem üres kézzel érkezett. Gyors szatyor-pakolás Dóri részéről, és máris előkerültek a gyümölcsök. édességek, nasik, és üdítők.
Mily meglepő, Zsófi is pécsi kötődésű!!

Úgy látszik, fantasztikus nénik teremtek azon a vidéken!
Ha így haladunk, én már tényleg csak a blogon, illetve a neten keresztül lehetek bátor!

Dórikával nagyon hamar összebarátkoztak. Természetesen vele is közöltük, hogy tagja lett a boszorkány-klubnak. Mivel a tiltakozás legkisebb jelét sem láttuk rajta, és a boszik közül két alapító tag is jelen volt, úgy tekintettük, hogy ezzel letette a nagy esküt. (Erről jut eszembe, -ez nem nagyképűség- olyan jó lenne valami alapító okiratot készíteni, amelyben írott formában is benne lenne az eskü szövege, és a tagok alá is írhatnák. Kérem hölgyeim, tessék ezen elgondolkodni!)

A fentebb említett túlerő ellensúlyozására szeretném megalakítani a PAPA Egyesületet. (Pokolian Angyali Pasik Alakulata) Esetleg lehet egyszerűen csak APA Vagy valami hasonló! Attila, Bence, Tibi, Tomi! Ugye benne vagytok?!
E kis kitérő után vissza az estéhez. Elég gyorsan szaladt az idő. Pontosabban úgy tűnt. Amikor nem vagyunk egyedül, repülnek a percek. Ezért szinte észre se vettük, és Zsófinak már is mennie kellett. Azt azonban megígérte Dorcsinak, hogy délelőtt vissza jön hozzá egy kis meglepivel.
A napból már nem sok volt hátra, arról sokat nem is tudok írni. Fekvés, majd alvás következett.


Ím, ránk köszöntött a szombat is. Nem írtam blogot. Kaptam is a reklamációkat rendesen. Őszintén szólva, ez jól esett. Olyan érzésem volt, mintha hiányozna a beszámolónk.
Az az igazság, hogy mióta visszajöttünk Pécsről, a blogokat zömmel éjszaka írtam. Legalább is amióta naponta jelentkezem, minden alkalommal. Tekintettel a komoly számítógépes szaktudásomra, és arra, hogy valamilyen okból kifolyólag a szöveg felétől hihetetlenül lelassult a rendszer még írás esetén is, a képek felhelyezésénél pedig csak a karika forgott percekig. Ez minden kattintásnál így ment. Azért írom múlt időben,
mert most a rókafarkas godzillával nem jött elő ez a jelenség. Tudoook!!
Szóval az imént ecsetelt körülmények miatt minden nap hajnal négyig írogattam és dühöngtem. Nyilván még ezután kerültem vízszintesbe, és bizony reggel 7-kor nekem ébresztő volt. Nos, már úgy éreztem, hogy a szemeim belefolynak a klaviatúrába. Ezért úgy döntöttem, hogy az éjszaka egy részét én is alvással töltöm, ezzel megfosztva kedves olvasóinkat attól az iszonyatos élvezettől, melyet bugyuta soraim okoznak.
E rövid magyarázkodás után írok valamit a napról is. (A nap, egy csillag. -ezt csak azért jegyeztem meg mert ismerek olyat a Dunán-túlról, aki képes lenne "kiforgatni" szavaimat)  Szóval a szombatról van szó! (Kezdhettem volna ezzel is, és akkor nem kellett volna "kommentet" fűzni hozzá. Így viszont hosszabb lesz a blog.)

Ő Málna

Dórika viszonylag korán, 9 órakor ébredt, várta Zsófit és a beígért meglepit, ami nem volt más, mint Málna.

Dorcsi és medveölő

Óriási öröm volt, amikor megérkezett a kiskutyus
gazdáival. Zsófi együtt jött párjával, akiről sajnos nem készült fotó. (Na ezért megint kapok a fejemre, hogy végre van egy pasi, és nincs kép. Ígérem, legközelebb pótolom!)
Rövid idő alatt megtelt az orbitális méretekkel amúgy sem bíró szobácska. Mindenki jött "kutyacsodálni". A nővérek, az ügyeletes orvos, a rajtunk kívül bent lévő beteg gyermek.
A szobánkból nyilvános kutya simogató lett.

Dórika rettentően élvezte a kialakult helyzetet. Az különösen tetszett neki, hogy Ő is kézbe vehette az apró kutyust, -aki méretét tekintve akkora kutyában, mint a Manó emberben-, megsimogathatta, sőt még meg is puszilhatta! Csak jelzem, hogy Málna is csajszi!
Később bekerült Mazsi is. Ő Málna társa. (Kép sajnos róla sincs.)
Dél magasságában Zsófiéknak indulni kellett. Mentek Pécsre. (De jó nekik!!)
Azt elárulhatom, hogy Zsófinak ma volt a szülinapja, hogy hanyadik, azt nem. (merem). Ezúton is Boldog szülinapot kívánunk neki a magunk és olvasóink nevében is!
Dóri egyébként ígéretet kapott arra, hogy Málna még jönni fog látogatóba.
A délután folyamán a SKYPE -val kísérleteztünk. Többé kevésbé sikerrel jártunk. De inkább kevésbé!
Annak viszont nagyon örültünk, hogy sikerült kapcsolatot teremteni a minden boszorkány öreganyjával  (Vacsutival) és annak húgával. (bogyolínóval) Nagyon jó volt velük beszélgetni, és jó volt bogyeszt látni. Vacsutit sajnos nem láttuk valamiért
Ismét kaptam egy kis lelki támaszt, ami nagyon jól esett. Azt, hogy miről beszélgettünk, a készülő könyvem 93-98 oldalán olvasható lesz.
Dórika délután lefeküdt, mert fáradtnak érezte magát. Este még társasoztunk és kártyáztunk vele, de nagyon hallgatag volt. Sajnos lett egy kis hőemelkedése, és bizony nagyon magas pulzusa. Azt mondta jól érzi magát, de ismerem annyira, hogy tudjam, valami nincs rendben.

Nem árulok el nagy titkot, hogy ezt  blogot már vasárnap fejezem be.
Többet szerettem volna még tegnap írni, de a gondolataim elkalandoztak.
A Kismanóm egész délelőtt feküdt. Délelőttre kiderült, hogy elég komoly mandulagyulladása van. Bízom benne, hogy ennyi lesz a maximum,ami a betegséget illeti.

Még mindíg vártam másfél órát, hogy közzétegyem a blogot.  Dórika felkelt, jobban van, és ebédelt. (Most fejeztük be). Már beszél is,és géphez is ült egy kicsit. Mindenkit puszil! Én is!