Azt hiszem, a korábbiakhoz hasonlóan, most sem kerül gyorsabban megjelenítésre a bejegyzésem.
Nagyon remélem, hogy a maradék napokat viszonylag röviden képekkel, és néhány mondattal össze tudom foglalni.
Sajnos már nagyon kevés időnk van itt, és ha bő lére eresztve akarok írni, akkor szörnyű nagy lesz az elmaradásom.
Bízom abban, hogy Törökbálintról minden nap tudok jelentkezni. (Kivéve, amikor vissza kell jönnöm "ügyintézni".)
Nos, kezdem.
aug.22. (hétfő)
Tovább folytatódik az albérlet vadászata.
Ezúton is köszönöm mindenkinek a segítséget a címek felkutatását illetően.
Még nem sikerült megoldást találnom, de továbbra is bízom a sikerben.
A nap eseményeit tekintve: Délelőtt egy kellemes tornán és az elengedhetetlen masszázson esett át Dórika. Gyakorlatilag ezzel már el is jutottunk az ebédhez.
Manó a délutánt várta, hogy újra találkozhasson Biankával, aki több mint egy hét távollét után tért vissza közénk.
Látszólag rendben volt, de mint később kiderült, hosszabb diétára kényszerült az egyiptomi kalandozás után.
Természetesen ismét gyarapodott Dorcsi ajándék gyűjteménye. (Egyiptomból eddig még nem kapott semmit)
Később csatlakozott hozzánk Vacsuti is. Játszottunk egy jót, és szinte észre sem vettük, hogy eljött a 7 óra.
Még megbeszéltük a másnapi programot, aztán elköszöntünk barátainktól.
A nap hátralévő részében filmet néztünk, majd átadtuk magunkat a pihenésnek.
aug.23. (kedd)
Délelőtt a tanító néni érkezett további "növény-boncolás", és Dórika természetismereti tudásának gyarapítása céljából.
Ebéd után Évi érkezett tornáztatni Dorcsit, és a hat hónapos Szabikát, akit a Bethesdából már ismertünk, és most a szüleivel tölt itt a Dóri-házban néhány napot.
Torna után, a tegnap megbeszéltek szerint, Bianka nagymamájához mentünk "cica-látogatásra".
Tomi jött értünk kocsival, mert Pécs túlsó felén volt fellelhető az ominózus kismacska.
Nap uram pokolian fűtött, iszonyatos meleg volt.
Szerencsére a kocsiban is remekül működött a klíma, és a "nagyinál" is találtunk megfelelő árnyékot a szabadban.
Bius palacsintát sütött, s bár a szörnyűséges melegben senki nem volt éhes, (inkább szomjas) mégis elfogyasztottuk. Nagyon finomra sikerült.
(...és semmi bajunk sem lett tőle!)
Nagyon jókat beszélgettünk, a cica is előkerült, és még Bianka gyerekkori társasjátéka is, amivel Bius, a mamája, és Dóri egészen jól eljátszott.
Szinte észrevétlenül eltelt az idő, indulnunk kellett.
Fél nyolc után értünk vissza a házhoz.
A meleg rendesen elfárasztotta Manócskát, aki nagyon élvezte a délutáni kiruccanást.
Vacsora és fürdés után szinte azonnal elaludt, még mesélni sem kellett neki.
Most is nagyon jól éreztük magunkat.
Köszi Bius (és Tomi, mert nélküled nem tudtunk volna kimenni.)!!
aug.24. (szerda)
Timi "néni" jött Dórikával foglalkozni, aki nagyon élvezi ezeket az órákat.
Tovább folytatták a versírást, gyakorolták a helyesírást, zenét hallgattak, és még az angol nyelv tanulásába is belekezdtek.
Én továbbra is a lakás keresés problémáival küzdöttem. Megint a problémák nyertek.
Persze ezek csak csaták. A háborút úgy is én nyerem!
A délután folyamán inkább a játék és az olvasás dominált.
Ma kivételesen nem voltak látogatóink, mert Bius beteget jelentett, (Egyiptomusz nyavalyatisz) és Vacsutinknak is dolga akadt. Ő azt hiszem szerenádra, vagy koncertre készült. Mindegy, lényeg, hogy énekelt.
Este időben végeztünk mindennel, és nagyon korán lefektettem a Manót. Nagyjából két könyvnyi mesére el is aludt.
aug.25. (Csütörtök)
Amennyiben az előző napról keveset írtam, erről még annyit sem fogok.
Dórika sokáig lustálkodott. Nem aludt, de nem is akart felkelni. Filmet nézett, és zenét hallgatott.
Ebédre azért sikerült kicsalogatni a szobából.
Délután Évi jött tornáztatni, majd új játékal, a "Bagdadi tolvaj"-jal játszottunk. Ez is érdekesnek bizonyul, de sajnos nagyon gyenge, és ezért nehezen értelmezhető játékszabálya van. Több játék után azért ki lehet alakítani valami normális rendszert hozzá.
Azt hiszem az nem újság, hogy nem sikerült semmi lakásügyileg. Bevallom, ez némi feszültséget generált már bennem.
Más említésre való dolog nem történt.
Az este, a nap szokásosan fejeződött be.
aug.26. (péntek)
Erről a napról ha akarnék sem tudnék néhány sorban beszámolni.
Dórika időben felkelt, nem akart lustálkodni sem. Türelmetlenül várta a délutánt, ugyanis a Misina állatmenhelyre terveztünk kirándulást Arany hallal (Ágival, ha valaki nem tudná azonosítani) és Vacsutival.
A sorrendiséget azonban nem akarom felborítani, ezért meg kell említenem, hogy délelőtt sikerült egy lakást találnom, ami minden szempontból megfelelt. A tulajdonossal sikerült megegyezni, és megbeszéltük, hogy mikor tekintem meg a lakást. Nagyon boldog voltam. Néhány barátomat fel is hívtam, hogy elújságoljam a dolgot.
Időközben délután lett, megérkezett Ági is, Vacsuti is. No meg utánuk nem sokkal egy "telefon" is, amelyik véget vetett a nagy boldogságomnak. Editke, a szoc. munkás hívott, hogy az az önkormányzati támogatás, amiről beszélgettünk nem lesz, csak egy év múlva. Ettől a pillanattól kezdve nem tudtam felvállalni a lakást, hiszen a bérleti díja így jócskán meghaladta a "lehetőségeimet". Nagyjából a havi jövedelmem 90 %-át elvitte volna, és a rezsiről még nem is beszélek. Szóval ugrott ez az albérlet is úgy, hogy igazából még meg sem volt. Sokáig nem örülhettünk.
 |
| BBT (Barna bőrűek társasága) |
Noha némileg nyomott hangulatban indultam a kirándulásra, viszonylag gyorsan sikerült visszanyerni a jókedvemet. Ebben mindenképpen sokat segítettek a barátaink.
Mikorra a telepre érkeztünk, kifejezetten jó kedvünk volt.
Ami történt, megtörtént,nem érdemes rágódni rajta.
Csodálatos ez a kép. Tökéletesen látszik, hogy a "rohasztó" meleg és a nyár végének közeledtével sem vádolhat bennünket senki azzal, hogy ronggyá barnultunk. (Lehet, hogy ez a baj? Meg a vezeték nevem.)
Megnéztük a szamarakat (tükör nélkül), lovakat, kecskéket,
kutyusokat, rágcsálókat, a három lábú mosómacit, végül lecövekeltünk a mókusoknál.
Ennek több oka is volt. Rém aranyosak voltak az apró kis jószágok, akiknek makkot, diót, tömködött Ági és Vacsuti.
 |
| A mókuskák, háttérben egy nyuszival |
Itt időztünk a legtöbbet. (Mondjuk itt volt a leghűvösebb is, vagy pontosabban a legnagyobb árnyék, egy-két ólat kivéve, de oda nem mentünk be, mert egyébként szörnyű meleg volt.)
 |
| "Nézz a szemembe!" |
Erőt gyűjtöttünk a távozáshoz, -meg szóltak is, hogy menjünk, mert zárnak-, aztán elindultunk Ági nagymamájához "kutyu" látogatóba.
Sokat változtak az elmúlt egy hét alatt.
Már nyitva volta szemük.
 |
| Ági, Dóri, Judit(ruhában) és a kutyusok |
No, meg járni is megtanultak.
Naggggyon aranyosak!!
Kész állatkert.
 |
| "Tiszta szopás" Maja nagyon jó anya! |
Halálosan tündériek
A kutyázás után tovább mentünk a "csiniket" etetni, mikor Ági végzett, indultunk vissza a Dóri-házba.
Az "állatkodásnak" még nem lett vége!
Évi megígérte Manónak, hogy elhozza neki a kutyáját, és ezt meg is tette. Bogyó is tüneményes kis jószág, és nagyon imádja ha simizik. Sajnos nem tudtak sokáig maradni, mert besötétedett. Mindent összevetve, szuper volt ez a délután. (A telefonos hírt leszámítva.) Jól éreztük magunkat! Dórika elfáradt a nap végére, de nagyon boldog volt. Annyi azonban biztos, hogy jót tett neki a levegő, mert nagyon sokat vacsizott. A kádban már majdnem elaludt. Végül egy fél mese erejéig tudta még nyitva tartani a szemét.
aug.27. (szombat)
A mai nap is "korai" keléssel indult Dórinak, ugyanis komoly munkálatok kezdődtek a házban.
A játszó-szoba kifestésére gyűltek össze a nővérkék.
Manó cseppet sem bánta a nagy nyüzsgést.
Annak pedig kifejezetten örült, hogy Ági és Kitti előkészítette neki az "Élmény-fürdőt", ahol a nagy melegben kora délutánig pancsizhatott.
Nagyon jól érezte magát a két hölgy társaságában.
Nem is csodálom, hiszen nagyon el volt kényeztetve.
Ebédre az egyik kedvenc hamija készült, s még ezt is a medencében lubickolva fogyasztotta el.
A pancsizás után némi játékra is sor került, majd ismét köreinkben üdvözölhettük Biankát, aki három nap igazolt távollét után, "bél rendszerét" némileg helyre pakolva ismét jelentkezett.
Vacsutinknak most volt a premier előtti főpróbája, holnap pedig az előadásra kerül sor, ezért két teljes napig nélkülöznünk kell. Ez soha nem egyszerű feladat.
Az est folyamán az éjszakás nővérkével Robertával, Dórika áttekintette a a több tucat köröm lakkját -ami egyre csak gyarapodik-, és némi próbálgatás után őrült körömfestésbe kezdtek. Aztán megegyeztek abban is, hogy a következő alkalommal egy fotózás erejéig sminket is kap a Manó.
Miután az esti kozmetikázás befejeződött, vacsora,
majd fürdés került a napirendbe.
Ezek közben szinte észrevétlenül megérkezett a szélvihar is. Őt nem vártuk.
A vihar, nem tartozik Dorcsi kedvencei közé, most is kétségbe esetten vette tudomásul, hogy megjelent.
Az ágyba vonulás után természetesen mesével, kellett elbúcsúztatni a napot.
aug.28. (vasárnap)
Ez a nap is jónak indult, és jól is sikerült.
Dórika várta is, hiszen előző nap kiderült, hogy Bea és Zsolti el tud jönni ismét.
Nem is kellett kelteni a Manómat, magától ébredt, és meglehetősen -rá nem jellemző módon- gyorsan bújt ki az ágyból.
Még így sem sikerült neki teljesen elkészülnie
vendégeink érkezése előtt. A találkozás mellett még az a különleges
öröm is érte, hogy Zsoltiék megszerezték neki a legendás Metró játékot. Így már abból is van sajátja.
Természetesen azonnal fel is kellett avatni, s annak rendje módja szerint meg is nyerte a partit, ami egyébként egyáltalán nem számít meglepetésnek.
A metrózás után kipróbálták a labirintust is, de annak befejezésére már nem volt idő, mert Beáéknak indulniuk kellett.
aug.27. (szombat)
A mai nap is "korai" keléssel indult Dórinak, ugyanis komoly munkálatok kezdődtek a házban.
Manó cseppet sem bánta a nagy nyüzsgést.
Annak pedig kifejezetten örült, hogy Ági és Kitti előkészítette neki az "Élmény-fürdőt", ahol a nagy melegben kora délutánig pancsizhatott.
 |
| Az "árnyékolás" előkészítése |
 |
| Még ez sem a mi házunk |
 |
| Az "Édes" hármas |
Nagyon jól érezte magát a két hölgy társaságában.
Nem is csodálom, hiszen nagyon el volt kényeztetve.
Ebédre az egyik kedvenc hamija készült, s még ezt is a medencében lubickolva fogyasztotta el.
A pancsizás után némi játékra is sor került, majd ismét köreinkben üdvözölhettük Biankát, aki három nap igazolt távollét után, "bél rendszerét" némileg helyre pakolva ismét jelentkezett.
Az est folyamán az éjszakás nővérkével Robertával, Dórika áttekintette a a több tucat köröm lakkját -ami egyre csak gyarapodik-, és némi próbálgatás után őrült körömfestésbe kezdtek. Aztán megegyeztek abban is, hogy a következő alkalommal egy fotózás erejéig sminket is kap a Manó.
Miután az esti kozmetikázás befejeződött, vacsora,majd fürdés került a napirendbe.
Ezek közben szinte észrevétlenül megérkezett a szélvihar is. Őt nem vártuk.
A vihar, nem tartozik Dorcsi kedvencei közé, most is kétségbe esetten vette tudomásul, hogy megjelent.
Az ágyba vonulás után természetesen mesével, kellett elbúcsúztatni a napot.
aug.28. (vasárnap)
Ez a nap is jónak indult, és jól is sikerült.
Dórika várta is, hiszen előző nap kiderült, hogy Bea és Zsolti el tud jönni ismét.
Nem is kellett kelteni a Manómat, magától ébredt, és meglehetősen -rá nem jellemző módon- gyorsan bújt ki az ágyból.
Még így sem sikerült neki teljesen elkészülnie
vendégeink érkezése előtt. A találkozás mellett még az a különleges
öröm is érte, hogy Zsoltiék megszerezték neki a legendás Metró játékot. Így már abból is van sajátja.
Természetesen azonnal fel is kellett avatni, s annak rendje módja szerint meg is nyerte a partit, ami egyébként egyáltalán nem számít meglepetésnek.
A metrózás után kipróbálták a labirintust is, de annak befejezésére már nem volt idő, mert Beáéknak indulniuk kellett.
Reméljük, minél előbb viszontláthatjuk Őket.
A délután megnéztük a F1-et, és további játékkal töltöttük az időt.
Éjszakára Ági jött "felügyelni" ránk. Hozott egy nagyon jó filmet, amelynek megtekintésével eljutottunk a lefekvés fázisához. Némi mese, és már aludt is Dórika.
aug.29. (hétfő)
A délután megnéztük a F1-et, és további játékkal töltöttük az időt.
Éjszakára Ági jött "felügyelni" ránk. Hozott egy nagyon jó filmet, amelynek megtekintésével eljutottunk a lefekvés fázisához. Némi mese, és már aludt is Dórika.
aug.29. (hétfő)
Második ciklusunk utolsó hete kezdődött a Dóri-házban.
Cseppet sem vidít fel bennünket ez a gondolat, függetlenül attól, hogy biztosak vagyunk abban, hogy jó helyre kerülünk.
Olyan furcsa, de már kicsit pécsieknek érezzük magunkat. Annak ellenére, hogy továbbra sem sikerült megoldani semmit, és jottányit sem léptünk előre.
Néha olyan érzésem támad, mintha a sors nem szeretné, hogy ide jöjjünk. Mi viszont dacolunk a sorssal. Ennek érdekében ma megint eltelefonáltam egy komplett feltöltést. A végére némi remény költözött belém, mert szerdára akadt egy megtekintésre váró lakás, viszonylag elfogadható áron.
Ezek után egy gyors mérleg erről a napról.
Timi néni délre érkezett Dorcsihoz, aki éppen az ebédjével birkózott. Nagyon élvezetes foglalkozást tartott, a számítógép segítségével angolt tanultak. Szemmel láthatóan is kifejezetten tetszenek Manónak ezek az órák.
Alig, hogy vége lett a nyelvi foglalkozásnak,
már jött is Zsuzsi, hogy zeneterápiát tartson.
Kisfiával érkezett, akivel Dorcsi hamar összebarátkozott. A terápia előtt még némi matekozásra is sor került.
Közben a látogatás ideje is elérkezett, látogatóinkkal együtt.
Mozgalmasra sikeredett a nap.
Andi is befutott némi tornáztatásra, és hogy megejtse a már rendszeres kényeztető masszázsát.
Nagyon jó hangulatban telt a délutánunk.
Aztán eljött az este, és eljött az a pillanat, amikor Dórika megkapta azt a sminket, amit annyira szeretett volna.
Gondolkodtam, hogy feltegyem -e a képet róla, hiszen sokan gondolhatják azt, hogy a smink nem való egy nem egészen 10 éves kislánynak.
Végül úgy gondoltam, miért ne, hiszen ez is hozzá tartozik.
Természetesen mikorra ágyba került, addigra eltávolítottam a festéket róla. Legalább is részben, mert még másnap is találtam rajta lemosni valót.
A nap végére kissé elfáradva, de nagyon vidáman bújt ágyba a drágám.
aug.30. (kedd)
Ma Éva néni, (a boncolós tanító néni) jött be elköszönni. Most nem a megszokott időben érkezett, hanem jóval korábban, ezért Dórikával személyesen nem tudott beszélni, de átadta jó kívánságait.
Ez a nap lényegesen kevesebb eseményt tartogatott, mint az előző.
Délelőtt gyakorlatiag semmi nem történt.
Délután Évi jött tornáztatni, majd vendégeink érkeztek meg.
Nagyon kellemes meglepetés ért bennünket, amikor megláttuk Anikót, akit nagyon szeretünk, és amióta visszajöttünk, még nem találkoztunk vele.
Dórika azonnal egy Monopoli partira invitálta.
Amint a mellékelt ábra mutatja, sikerült is neki.
Közben megjött Editke is, a szoc. munkás.
Ismét átbeszéltük a lehetőségeket, és olyan információkat kaptam, ami némi optimizmusra ad okot Dórika majdani hazakerülését illetően.
Ettől függetlenül lakás még nincs.
Nagyjából más különösebb dolog nem történt.
A további események napirend szerint történtek.
aug.31. (szerda)
Rákészültem, hogy megkezdem a pakolást, hiszen Törökbálintra való indulásunk a következő napra volt tervezve.
Ennek megfelelően már reggel elkezdtem kipakolni a dobozokat a szekrényből. Röviddel később meg vissza, mert nem egészen 9 óra előtt telefonált Kriszti, hogy a "költözködésünk" hétfőre" tevődött át.
Nagyon jó, kaptunk még négy napot Pécsből és a Dóri-házból.
A délutáni programunk a korábbi tervek szerint alakult.
Zsuzsi rendezett nekünk csoportos zeneterápiát.
Azt gondolom, aki itt volt, nagyon élvezte a délutánnak ezt a részét.
Köszönjük Zsuzsinak ezt a néhány kellemes órát.
Most személyesen megtapasztalhattuk, hogy milyen fantasztikusan jó szakember.
A mai napra Bogyeszt is vártuk, de betegség miatt nem lehetett köztünk.
Ez úton is mielőbbi gyógyulást kívánunk neki.
Azt hiszem, voltak köztünk olyanok, akik még ilyen hangszereket nem is láttak.
Sajnos nekem a vége előtt el kellett mennem, megnéztem azt a lakást, amelyiket hétfőn sikerült egyeztetnem.
Miután több barátunk is bejött elköszönni, -miután nem tudták, hogy maradunk- kihasználtam a lehetőséget, és Tomival elvitettem magam a lakás szemlére.
Az eredmény kétséges. Abban maradtunk, hogy amennyiben októberig nem adja el, akkor odamehetünk. Ha így lenne, akkor is jócskán kellene költeni a rendbetételre. Ami jó dolog, hogy teljesen felszerelt és bútorozott. Tehát még nem tudjuk mi lesz vele. Az is ehet, hogy vasárnap leteszem a kauciót.
Miután szerda volt, Andi is járt nálunk egy kis torna végett.
Ezek voltak a nap fontosabb eseményei. Jól éreztük magunkat!
Az este békésen és nyugodtan telt.
szept.01. (csütörtök)
Ma elméletileg megkezdődött az iskola Dórika számára is.
Egyelőre Pesten, de remélem nem sokáig fog tartani ez az állapot!
A napunk nem volt valami pörgős, hiszen többen azt gondolták, hogy már elmentünk.
Dórika is sokáig lustálkodott. Ma délelőtt is mesélni kellett neki. A nővérke ezt szívesen megtette.
Így csak ebédre volt hajlandó kimászni az ágyból.
Kora délután aztán nagy meglepetés érte.
Olyan látogatónk érkezett, akinek megjelenésére nem is mertünk gondolni.
A Bethesdából jött vendégünk Németh Sanyi "bácsi" személyében, aki nagyon sokat játszott Dórival az ITO-n is, és a rehabon is.
Ő volt egyébként az is, akitől először láttunk képeket a Dóri-házról, még márciusban.
Most a gyermekorvosaknak van Pécsett a kongresszusa, arra jöttek, és előadások szünetében "ugrott" el hozzánk.
Véletlenek nincsenek, hiszen ha már elutaztunk volna, akkor nem találkozunk vele. Ennek így kellett történnie.
Délután ismét kimentem megtekinteni két lakást. Az egyiket már kiadták mikorra odaértem, pedig siettem. Igaz még a múlt héten, de a tábla még kint olt az ablakban.
A másik lakás még "megvolt". Az nekem nem tetszett. Minden ragadt a piszoktól. Életemben nem látott színkavalkádok mindenütt. Nagyjából a szürkés barnától a barnás feketéig. És ez volt a "tiszta szoba". Mit tett volna velem ezért az ÁNTSZ!? De erről ennyit.
A mai nap főbb eseményei ezzel lezáródtak.
szept.02. (péntek)
Ez a nap az, amikor utolértem magam. Végre erre is sor került.
Nincs most kellő ambícióm arra, hogy átolvassam az egészet, (gyakorlatilag most szombat reggel öt óra van), ezért az előforduló hibákért elnézést kérek! Biztosan lesz benne bőven.
Miután nem jegyzeteltem, néha komolyan el kellett gondolkodnom azon, hogy mi és milyen sorrendben történt velünk.
A mai nap ismét meglepetésben volt részünk. Már megebédeltünk, és éppen Dorcsi haját mostam, amikor Kriszti szólt, hogy vendégeink érkeztek. Hatan!!
Dórikának fogalma sem volt arról, hogy kik jöhettek hozzánk.
Amikor levittem Manót a társalgóba, a Bethesda orvosi gárdáját találtuk ott. Legalább is azokat, akik a kongresszuson vesznek részt.
Valamennyien az ebédidejüket áldozták fel azért, hogy eljöjjenek hozzánk.
Nagyon jól esett. Óriási örömet szereztek Dórikának és nekem is. Köszönjük!
Délután Vacsuti és Bius volt nálunk, majd Andi érkezett a szokásos olajozásra.
A látogatás leteltével Biussal, Andival, és természetesen Dorcsival átmentünk a TESCO-ba jobbára csak nézelődni, mert nem sok mindent vásároltunk, de az eltartott két óra hosszáig.
Miután visszatértünk Manóval a házba, megvacsorázott majd gyorsan ágyba bújt, mert nagyon álmos volt. Nem is kellett sokat várni arra, hogy elaludjon. Én pedig kb. 10 órától írok, és most fejezem be!
Cseppet sem vidít fel bennünket ez a gondolat, függetlenül attól, hogy biztosak vagyunk abban, hogy jó helyre kerülünk.
Olyan furcsa, de már kicsit pécsieknek érezzük magunkat. Annak ellenére, hogy továbbra sem sikerült megoldani semmit, és jottányit sem léptünk előre.
Néha olyan érzésem támad, mintha a sors nem szeretné, hogy ide jöjjünk. Mi viszont dacolunk a sorssal. Ennek érdekében ma megint eltelefonáltam egy komplett feltöltést. A végére némi remény költözött belém, mert szerdára akadt egy megtekintésre váró lakás, viszonylag elfogadható áron.
Ezek után egy gyors mérleg erről a napról.
Timi néni délre érkezett Dorcsihoz, aki éppen az ebédjével birkózott. Nagyon élvezetes foglalkozást tartott, a számítógép segítségével angolt tanultak. Szemmel láthatóan is kifejezetten tetszenek Manónak ezek az órák.Alig, hogy vége lett a nyelvi foglalkozásnak,
már jött is Zsuzsi, hogy zeneterápiát tartson.
Kisfiával érkezett, akivel Dorcsi hamar összebarátkozott. A terápia előtt még némi matekozásra is sor került.
Közben a látogatás ideje is elérkezett, látogatóinkkal együtt.
Mozgalmasra sikeredett a nap.
 |
| Dorcsinak új frizura akadt |
 |
| Nem az, aminek látszik! Csak hátteret kértem az erős fény miatt. |
Nagyon jó hangulatban telt a délutánunk.
Aztán eljött az este, és eljött az a pillanat, amikor Dórika megkapta azt a sminket, amit annyira szeretett volna.
Gondolkodtam, hogy feltegyem -e a képet róla, hiszen sokan gondolhatják azt, hogy a smink nem való egy nem egészen 10 éves kislánynak.Végül úgy gondoltam, miért ne, hiszen ez is hozzá tartozik.
Természetesen mikorra ágyba került, addigra eltávolítottam a festéket róla. Legalább is részben, mert még másnap is találtam rajta lemosni valót.
A nap végére kissé elfáradva, de nagyon vidáman bújt ágyba a drágám.
aug.30. (kedd)
Ma Éva néni, (a boncolós tanító néni) jött be elköszönni. Most nem a megszokott időben érkezett, hanem jóval korábban, ezért Dórikával személyesen nem tudott beszélni, de átadta jó kívánságait.
Ez a nap lényegesen kevesebb eseményt tartogatott, mint az előző.
Délelőtt gyakorlatiag semmi nem történt.
Nagyon kellemes meglepetés ért bennünket, amikor megláttuk Anikót, akit nagyon szeretünk, és amióta visszajöttünk, még nem találkoztunk vele.
Dórika azonnal egy Monopoli partira invitálta.
Amint a mellékelt ábra mutatja, sikerült is neki.
Közben megjött Editke is, a szoc. munkás.
Ismét átbeszéltük a lehetőségeket, és olyan információkat kaptam, ami némi optimizmusra ad okot Dórika majdani hazakerülését illetően.
Ettől függetlenül lakás még nincs.
Nagyjából más különösebb dolog nem történt.
A további események napirend szerint történtek.
aug.31. (szerda)
Rákészültem, hogy megkezdem a pakolást, hiszen Törökbálintra való indulásunk a következő napra volt tervezve.
Ennek megfelelően már reggel elkezdtem kipakolni a dobozokat a szekrényből. Röviddel később meg vissza, mert nem egészen 9 óra előtt telefonált Kriszti, hogy a "költözködésünk" hétfőre" tevődött át.
Nagyon jó, kaptunk még négy napot Pécsből és a Dóri-házból.
A délutáni programunk a korábbi tervek szerint alakult.
Azt gondolom, aki itt volt, nagyon élvezte a délutánnak ezt a részét.
Köszönjük Zsuzsinak ezt a néhány kellemes órát.
Most személyesen megtapasztalhattuk, hogy milyen fantasztikusan jó szakember.
A mai napra Bogyeszt is vártuk, de betegség miatt nem lehetett köztünk.
Ez úton is mielőbbi gyógyulást kívánunk neki.
Azt hiszem, voltak köztünk olyanok, akik még ilyen hangszereket nem is láttak.
Sajnos nekem a vége előtt el kellett mennem, megnéztem azt a lakást, amelyiket hétfőn sikerült egyeztetnem.
Miután több barátunk is bejött elköszönni, -miután nem tudták, hogy maradunk- kihasználtam a lehetőséget, és Tomival elvitettem magam a lakás szemlére.
Az eredmény kétséges. Abban maradtunk, hogy amennyiben októberig nem adja el, akkor odamehetünk. Ha így lenne, akkor is jócskán kellene költeni a rendbetételre. Ami jó dolog, hogy teljesen felszerelt és bútorozott. Tehát még nem tudjuk mi lesz vele. Az is ehet, hogy vasárnap leteszem a kauciót.
Miután szerda volt, Andi is járt nálunk egy kis torna végett.
Ezek voltak a nap fontosabb eseményei. Jól éreztük magunkat!
Az este békésen és nyugodtan telt.
szept.01. (csütörtök)
Ma elméletileg megkezdődött az iskola Dórika számára is.
Egyelőre Pesten, de remélem nem sokáig fog tartani ez az állapot!
A napunk nem volt valami pörgős, hiszen többen azt gondolták, hogy már elmentünk.
Dórika is sokáig lustálkodott. Ma délelőtt is mesélni kellett neki. A nővérke ezt szívesen megtette.
Így csak ebédre volt hajlandó kimászni az ágyból.
Kora délután aztán nagy meglepetés érte.
Olyan látogatónk érkezett, akinek megjelenésére nem is mertünk gondolni.
Ő volt egyébként az is, akitől először láttunk képeket a Dóri-házról, még márciusban.
Most a gyermekorvosaknak van Pécsett a kongresszusa, arra jöttek, és előadások szünetében "ugrott" el hozzánk.
Véletlenek nincsenek, hiszen ha már elutaztunk volna, akkor nem találkozunk vele. Ennek így kellett történnie.
Délután ismét kimentem megtekinteni két lakást. Az egyiket már kiadták mikorra odaértem, pedig siettem. Igaz még a múlt héten, de a tábla még kint olt az ablakban.
A másik lakás még "megvolt". Az nekem nem tetszett. Minden ragadt a piszoktól. Életemben nem látott színkavalkádok mindenütt. Nagyjából a szürkés barnától a barnás feketéig. És ez volt a "tiszta szoba". Mit tett volna velem ezért az ÁNTSZ!? De erről ennyit.
A mai nap főbb eseményei ezzel lezáródtak.
szept.02. (péntek)
Ez a nap az, amikor utolértem magam. Végre erre is sor került.
Nincs most kellő ambícióm arra, hogy átolvassam az egészet, (gyakorlatilag most szombat reggel öt óra van), ezért az előforduló hibákért elnézést kérek! Biztosan lesz benne bőven.
Miután nem jegyzeteltem, néha komolyan el kellett gondolkodnom azon, hogy mi és milyen sorrendben történt velünk.
A mai nap ismét meglepetésben volt részünk. Már megebédeltünk, és éppen Dorcsi haját mostam, amikor Kriszti szólt, hogy vendégeink érkeztek. Hatan!!
 |
| Anett, Margitka, Magdi, Levente, Márti, Kristóf |
Dórikának fogalma sem volt arról, hogy kik jöhettek hozzánk.
Amikor levittem Manót a társalgóba, a Bethesda orvosi gárdáját találtuk ott. Legalább is azokat, akik a kongresszuson vesznek részt.
Valamennyien az ebédidejüket áldozták fel azért, hogy eljöjjenek hozzánk.
Nagyon jól esett. Óriási örömet szereztek Dórikának és nekem is. Köszönjük!
Délután Vacsuti és Bius volt nálunk, majd Andi érkezett a szokásos olajozásra.
A látogatás leteltével Biussal, Andival, és természetesen Dorcsival átmentünk a TESCO-ba jobbára csak nézelődni, mert nem sok mindent vásároltunk, de az eltartott két óra hosszáig.
Miután visszatértünk Manóval a házba, megvacsorázott majd gyorsan ágyba bújt, mert nagyon álmos volt. Nem is kellett sokat várni arra, hogy elaludjon. Én pedig kb. 10 órától írok, és most fejezem be!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése