Kedd 2011.07.19

Ha meg akarod tudni magadról az igazságot ízes részltességgel, csak mondd azt egy hívatalnoknak, hogy dilettáns, hülye p...a!

Újra itt vagyok! Most csak én, mert Dórikám már régen az igazak álmát alussza. Bár az is igaz, hogy ez minden éjjel így van.

A mottó arra utal, hogy ma is volt némi fennakadás a tegnap emlegetett hívatalban. Nem ért váratlanul, fel voltam rá készülve. Nem is akarok ezzel sokat foglalkozni, de azért vázolom a helyzet alakulását.

Tehát, először megint az adóhívatalba mentem, gondoltam talán megértik, hogy tegnap nem boldogultam a hárpiával. Eleinte nem nagyon hittek nekem, de őket sikerült meggyőznöm. Ott legalább kaptam egy telefonszámot, amin esetleg segítséget kérhetek. (Hamarosan kiderült, hogy nagyon kellett ez a ségélyhívó!)

Átmentem rémálmaim színhelyére. Az álmos ma még álmosabbnak tűnt. Egy ceruzával, vagy tollal (nem láttam pontosan, és nem is érdekelt) a fülét piszkálta. (hogy tört volna bele!) Amikor meglátott, kiverte a víz. Engem már korábban, mert ma újfent gatyarohasztó meleg volt. Mire végig sétáltam a bürokrácia eme útvesztőjét. olyan szagom volt, mint egy pumának.

Nos, miután egyikünket sem öntötte el a boldogság a viszontlátástól,én egy másik ügyintézőt választottam. (Most alig volt ügyfél.)  Akihez mentem, szemmel láthatóan is pörgös volt. Aztán rájöttem, hogy csak testileg.

Az agyuk az egy srófra járt. Elmontam neki, hogy tegnap már jártam ott -szerintem itt elvesztette a fonalat- és részletesen elmondtam a történteket. Illedelmesen bólogatott, és azt mondta, hogy adjam oda a papírokat.

Hej, az anyád...!  Mondom, azért jöttem! Erre aztán teljesen összezavarodott. (Közben az alvajáró eltünt, gondolom, elment kávézni, enni, vagy fülpiszkálni.) A fitt csajszi újra elmondatta velem, amit már korábban sem értett.

Eléggé nevetséges volt, amikor a végén azt mondta: "Értem!" Megint a papírjaimat akarta. Ha tudta volna, hogy gondolatban mit kínáltam föl neki étkezés céljából...! Nem jutottunk egyről a kettőre, viszont nem hívta fel az irodavezetőt sem, és azt a számot sem ami a bírtokomban volt. Én megtettem. Rövidesen a telefon végén volt. Annyira sajnálom, hogy nem tudtam lefényképezni az arcát, miközben hallgatta a hívóját! Az értelemnek a legkisebb szikrája sem látszott rajta. Nem részletezem ezt a tesze-toszaságot, lényeg, hogy megint az irodavezetőnél kötöttünk ki. Igaz, most ő jött oda a pulthoz. Semmi jóra nem számítottam.   Meglehetősen fedúltnak tünt. Az is volt. Azon nyomban leteremtet, hogy mit képzelek én magamról,...és hogy miért keltem azt a látszatot, hogy ők nem  képesek elintézni semmit, meg, hogy lejáratom őket, és egyébként is... Aztán el akart küldeni a nagykőrösi Önkormányzathoz, -én meg őt máshová- .(A biztonsági őr csak mosolygott, neki is elmeséltem, hogy mit szeretnék, amikor a telefonra vártam, úgy tünt, ő megértette.)

A párbeszédünk közben hangosan is tudattam vele, hogy mit gondolok róla. Ezután tudtam meg, hogy ki is vagyok valójában. Ma sem született megoldás. Ami biztos, hogy kell írnom egy kérelmet, és az indoklásba beleírni azt a tényt, amiről az igazolás kell.

Délután 3-ra értem vissza a kórházba. Fél négykor felhívtam ennek a hívatalnak a ceglédi kirendeltségét, (ott ediig az időpontig nem vesznek fel telefont, mert csak ketten vannak), elmondtam mi a problémám, erre azt monta az ügyintéző, hogy természetesen  kiadják az igazolást. meglepődtem. Kérdeztem, hogy csak személyesen vehetem át, vagy ki is postázzák, mert én Pesten vagyok a kórházban. mikor meghalotta, hogy Pesten vagyok, azt kérdezte, miért nem kérem ki itt, és akkor nem kell utaznom. Hát azt hittem eret vágok magamon. Holnap azt hiszem, megyek Ceglédre.
Bocsi, hogy a nyűgjeimmel  traktálom az olvasókat, hiszen ez nem fontos.

Dél körül ért még egy megrázkódtatás. Kaptam egy olyan arcul ütést a távolból, amelyet nagy valószínűséggel ebben az életemben nem fogok elfelejteni. Ami talán még szörnyűbbé teszi, hogy olyan embertől kaptam, akiért én nagyon sokat tettem, és korábban a barátomnak hittem.
Fontolgattam, hogy írjak e róla, végül úgy döntöttem, hogy ennél többet itt semmi képpen sem.  (Egy újabb könyv viszont lesz belőle. Ez már biztos.) Röviden úgy sem tudnám leírni, majd személyesen beszélek róla azokkal, akiket érdekel. Ezzel nem is szeretnék többet foglalkozni itt a blogban. Nem hagyom, hogy a kedvemet elvegye ez az eset. Már most tudatom, hogy egyébként semmi sem változott. (Részint hónapokkal ezelőtt benne volt a pakliban, hogy ez az esemény akár így is alakulhat, -csak nem akartam elhinni-) másrészt, nekem van feladatom, nem is kevés, arra kell figyelmet tennem. Kérek mindenkit, hogy ne törje ezen a fejét! Köszi.
Ezt csak azért említettem meg, mert ez is az életemhez, és ez által Dórika életéhez is tartozik.

A kis manóm már alig várta, hogy visszaérjek. Az ebéd nem kellett neki, -nem csodálom- mást kívánt.
De nem csak engem várt, hanem Editet a gyógytornászt is, aki meg is érkezett.
Eleinte nem tudtam, miért olyan türelmetlen, de aztán kiderült. Ma nemcsak a torna miatt várta Editet, hanem
egyéb érdeke is fűzte hozzá. Tegnap megbeszlték, hogy ma rakott krumplit fog kapni. Így is történt. Én erről nem tudtam, és Dorcsi se mondta el. Így a délutánt átette, mert én meg a másik kedvencét vittem, grill csirkét. Öröm volt nézni, ahogy evett.



 Sajnos a rakott krumpliról nem készült fotó. Természetesen azért a kellemes tornára is sor került a két fogás között.
Amai napon több volt a játék, mint a gépezés. Ennek az az oka, hogy az egyik önkéntes holnap lesz utoljára a kórházban és magyarországon is. Legalább is ami a szerződését illeti. Többek közt ő is nagyon sokat játszott Dórival. Kezdetben beszélgetni nem sokat tudtak, mert Elena német származású, és az anyanyelve mellett angolul beszél. Illetve most már magyarul is. Szeptembertől volt itt, azóta tart a barátság köztük. Sajnos Dorcsi nem tanult meg angolul. Szóval vele játszottak amig én nem voltam itt.
Természetesen a laptop tökéletesen működik. Nem harap, nem kér  

enni se, szóval szót fogad. Szerencsére betegsége sincs. Dórika kicsit  megijedt, mert valami felírat szerint, már hatszor akarta valami vírus megtámadni a gépet, de védelme volt. Ez a védelem még 24 napig szogálatban lesz. Ez egy kicsit megnyugtatta a manót. Később aztán akadt még ijedelem bőven. Estére megérkezett a vihar, ami persze a levegőt nem igazán hűtötte le, viszont irgalmatlan széllel járt, és borzasztó csattogással. Nagyon hirtelen jött, ezért a huzat nagy csörömpölések közepette borogatott mindent az osztályon. Dórikám ezt nem tudta könnyen emészteni, de nem sokkal10 után elaludt

Ma délután jöttek a bohóc doktorok is. Őket már hiányolta Dórika. A múlt héten valami okbólkifolyólag nem voltak A velük készült képpel, és azzal fejezem be, hogy Dórikám szokásos üzenetét átadjam.

Puszil mindenkit!  És természetesen én is. Ha vannak fiúk, akkor Őket csak üdvözlöm!