A hét két vége 2011.07.10-11

"Aki énekelni akar, mindíg talál dalt hozzá"

Ez nagyjából fedi is az igazságot. Írni akarok, témát kell találnom hozzá! Ez nem is olyan könnyű!
Ha most köd lenne, nem látszanának a napjaink.  (Ki mondta, hogy a szürkeségre gondolok??)
Azért történnek ám velünk dolgok! Reggel felkelünk, az előírt időben étkezünk, (többnyire módosított menüt), este lefekszünk! Minden nap! A köztes időről nem érdemes szót ejteni. Mondjuk azt, hogy eltelik.
A lefekvésben történt némi változás, legalább is Dórika részéről. Ő néhány órával korábban tér nyugovóra, és legszívesebben néhány órával az eddigieknél is később kelne fel. Itt azonban nem lustálkodhat sokáig. Igazából nem tudom, miért. A rengeteg dolga lehetővé tenné.
Szerencsére legalább net van, így tud kommunikálni a külvilággal, noha abban kissé elfárad.
A nap nagy részében inkább olvas. Társasozásra komoly lehetősége egyelőre nincs. Ebben azonban mindenképp várható változás, mert a régi ismerősök és barátok közül már többen is ígérték, hogy bejönnek majd hozzá.

Jómagam megpróbálom újraéleszteni haldokló üzletemet, és az iszaphoz hasonlóan leült munkatársaimat.
Ezért néhány alkalommal eltávozáson voltam. Azért nem sok időre hagyom itt a Manócskám.
Közben sikerült megrendelnem, a tönkrement dolgok egy részét. (Miért is lenne raktáron bárhol az országban?!)

Gondolom azzal sem árulok el nagy titkot, hogy a meleg minket sem került el. Szerencsére kaptunk "légkondit", egy asztali ventillátor formájában. Ez nagyon jól esett, mert már saját levünkben fürödtünk.  (Mondjuk ez még mindíg jobb, mintha máséban tettük volna ugyanezt.) Így arra is rájöttem, hogy milyen előnye lehet egy kis szobának. Ezzel a kis mütyűrrel valóságos forgószelet tudtunk a birodalmunkban előidézni! Vasárnap délután pedig "strandoltunk". Lent a kertben felállítottunk egy "medencét", és Dorcsi pancsizhatott egy kicsit. Mielőtt bárkit megölne az irígység, elárulom, hogy nagy hibát követtem el azzal, hogy felfújtam a medencét. A zsákjára ez volt írva, meg az, hogy 105 cm. Hát talán a kerülete lehet annyi! Minden esetre jobban jártam volna, ha leviszem a kis lavórt, legalább nem köptem volna ki a tüdőm háromnegyed részét, mert felfújni rohadt nehéz volt. (Jobban össze volt tapadva, mint a kórházi krumplis tészta.) Az biztos, hogy palacsintához nagyobb edényben készítem a masszát.  Ez a "Kész átverés"! Persze Dórika feneke bőven elfért benne, és nagyon élvezte az egészet. (Annó ez a medence kellett volna nekem a gumi kacsa helyett.) Ezt a zárójeles mondatot szerencsére nem mindenki érti. Információt erről kizárólagosan csak telefonon adunk!

Szóval a vasárnapban volt némi esemény. Ez nagyjából egy órát tartott. Méghogy nem zajlik az élet?!
A mai nap -ez ugye a hétnek a másik vége- már nem hozott ilyen pörgést. Szép csendesen eltelt. Játszottunk egy kicsit, Dórika csinált gipszből báránykát, ami nagy dolgokhoz adott ötletet, és ami a legfontosabb, hogy tudtunk beszélni néhány barátunkkal.

Nos mára ennyi szeretnék megosztani az olvasóimmal. Holnapra is kell hagyni valamit.
Estére itt folytatom.
Köszönöm a türelmet!!