Csütörtök 2011.07.21

Szép napot Mindenkinek!

Azzal kezdem, hogy a borús és meglehetősen morcos időjárás ellenére nekünk nagyon derűs, és estére még derűsebb napunk lett! De erről majd később.

Örülök, hogy örültetek a bohóc úrnak! Tényleg a smink hogy meg tudja szépíteni az embert!( Kár, hogy nem járhatok így. Egyrészt nagyon mókás lenne, -másoknak-,  másrészt, rám száradna a borotva hab.)
Azt azonban elárulhatom, nem bántam meg, hogy a "fűnyírós ördögről" mégsem készült kép, mert minden bizonnyal azt is viszont láttam volna a facebookon. :-) Annak is örülök, hogy ma újabb nevet kaptam, ez pedig a Szergej. Csókolom Kereszt anyu! Köszönöm, hogy nem Szergej-bá lettem!
A cirkusz ötletet egyébként nem is tartom rossznak, legalább mi jót szórakoznánk!

Már előző bejegyzésemben is akartam említeni, (de a hivatali ügyintézés taglalásának hosszúsága miatt már nem került rá sor) hogy szigand kommentje után megadott e-mail címemre több levelet is kaptam, melyben arra bíztatnak, hogy bátorkodjam valahol tudatni a számlaszámomat és ne érezzem magam kellemetlenül.

Ez egyben azt is jelenti, hogy jóval többen olvassák a blogot, mint amiről tudunk.

Ez úton is szeretném megköszönni ezeknek a kedves ismeretleneknek a figyelmet, noha már e-mailben már válaszoltam nekik. Őszintén szólva még mindig nem tudom mi lenne a jó döntés. Nem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy a blogot "kéregetésre" használom fel, bár feltételezem, hogy azokban akik rendszeresen olvasnak bennünket talán nem merülne fel ez a gondolat, mégis ódzkodom ettől a lehetőségtől.

Ezt az egészet most mégis azért említem meg, mert az utóbbi napokban amint a város utcáit róttam, olyan furcsa dolgot tapasztaltam, amelyhez hasonlót ugyan korábban is láttam, de csak most gondolkodtatott el igazán. Fiatalok, többnyire hármasával csoportosulva szólítgatják le a járókelőket azzal a nemes szándékkal, hogy rák és egyéb betegségekben szenvedő gyermekeknek gyűjtenek. Amint megfigyeltem általában egy fiú és két lány van egy helyen. Ami jellemző rájuk, hogy a fiúk trikóban, susogós naciban,  a lányok kötésig érő kis szoknyában végzik a "munkájukat". Azt is megállapítottam, hogy egy nemzetséghez tartoznak, amelyet nem kívánok megnevezni, de nagyon kreol bőrűek. Természetesen megtaláltak engem is. Próbáltam nekik néhány kérdést feltenni, pl. azt, hogy ki most az elnöke annak a szövetségnek, amelyet ők képviselnek és amelynek a "dokumentumai" a mappájukban van. Egy személy mondott valamilyen nevet, de ő se volt meggyőző, a többiek - merthogy az első bepróbálkozás után szándékosan kerestem a leszólítás lehetőségét - vagy nem tudták ki a főnökük, vagy otthagytak. Miután egyértelműen látszik, hogy kamu dologról van szó elgondolkodtam, miért kellene nekem szégyenkezem?! Ami viszont nagyon megdöbbentett, hogy az emberek adtak adományokat! Azt hogy milyen módszerekkel dolgoznak, most nem részletezem. 

Ennek alapján mondom azt, hogy nem tudom, mi lenne a jó döntés számomra.

Ezek után térjük vissza a napunkhoz. 

Dórikám vidáman ébredt és szerencsére jól is érzete magát. A délelőttöt olvasással töltötte. Elmélyült munkájában, csak az ebéd zavarta meg. Ezt akár szó szerint is lehet érteni, mert a mai cukkini főzeléket és a teljesen elcseszett tojásos levest nem lehet minősíteni. Ezért aztán hirtelen a Mekiből kellett neki husikát hozni, miután a még "raktáron lévő" rakott krumpli nem volt elegendő.

Pótebéd

Remélem most már hamarosan látszatja is lesz az étvágyának.

Délután a laptop segítségével tanult, később pedig ismét olvasott. Nagyjából öt óráig bírta türtőztetni magát, de onnantól erőt vett rajta az izgalom. Ma óriási meglepetésben lehetett része. Vendéget vártunk Pécsről. Azt ugyan ekkor már tudta, hogy ki és mikor érkezik, de addig ég nagyon sok idő volt hátra. engem már öt órakor küldeni akart a vonathoz, holott az csak nyolckor érkezett. Végül fél tíz körül visszaérkeztünk a eszeveszett boszorkánnyal a kórházba. Dorcsi már az előtérben fogadott bennünket. A nővérkék szerint rendkívül izgatott volt. Bius látogatott meg minket. Nagyon örültünk a találkozásnak, végre láthatunk valakit a nagy családunkból.   

Olyan jó volt kapni egy kis "pécsi levegőt" különös öröm töltötte el Dórit Bius itt maradt éjszakára is. (Ezt még délután leegyeztettem a főnővérrel)

Az "érkezési örömködés" után a két boszorkány-ivadék vacsorázni kezdett. Ezután némi játék fért még bele, Dórika nagy sajnálatára altatás következett, természetesen mesével. Némileg azonban megnyugtatta az a tudat, hogy holnap az egész napot együtt tölthetik.

Mi még beszélgettünk, Bius csinált nekünk skype-ot, majd elkezdődött ennek a blognak a megírása, ami lehet, hogy kicsit kurtára sikeredett, de az adott körülmények miatt ez azt hiszem érthető. Holnap igyekszem a hiányosságokat pótolni.

Legyen szép napotok! Nekünk az lesz!