Folytatás 2 (Újra Pécsen! aug.17-21-ig. szerdától vasárnapig)

Szép napot kívánok!

Szép lassan megpróbálom utolérni magam a bejegyzéseket illetően.
(Mindig ilyen szándékkal ülök le írni, mégis óriási a lemaradás.) Remélem, ma közelebb kerülök a "jelenhez"! Azt hiszem, mikorra elmegyünk, végzek.

aug.17. (szerda)

Dia és Szilvi az új hűtő bűvöletében

Ez a nap is a szokásosnak megfelelően indult. Manó nem aludt sokáig, időben felkelt, reggelizett, és megkezdte a délelőtti semmittevését, ami abból állt, hogy nézte a nővérkéket, amint a társalgóban serénykednek.
 A mai napon megérkezett SIEMENS cég adománya,
egy szép nagy kombinált hűtő, aminek fogadására már napok óta felkészült a ház. A "kicsomagolás" és beüzemelés után gyakorlatilag azonnal fel is lett töltve.
Időközben az ebéd is elkészült, annak elfogyasztása után vártuk a délutáni programot.
Ez nem volt más, mint játék és gyógytorna.

Játék közben (Dia, Szilvi, Dóri és a kukorica)

Részemről megindult az albérlettel kapcsolatos ajánlatok áttekintése és feldolgozása. Nagyon sok címet kaptam a barátaink által, ám a főbérlők elképzelésében mi nem férünk bele. Semmi baj, folytatjuk a keresést.
A torna és masszázs után a levegőre vonultunk össznépi "bohóckodásra". Rövid idő alatt kiderült, hogy az időjárás, azaz a levegő hőmérséklete nem alkalmas a hosszú kint tartózkodásra, ezért visszavonultunk egy újabb "Metró-parti" megejtésére. Komolyan mondom, ez a játék nagyobb találmány, mint a mozgólépcső!

Puszi, vagy szimat?

Aki erre jár, annak muszáj megismernie, és szinte kötelező játszani is vele. (Ez még a további napok képeiből is bizonyítást nyer.)

A látogatás végére kicsit enyhült a meleg, ezért kimerészkedtünk a szabadba.
Én még megejtettem egy rövid bolti sétát, aztán hosszan beszélgettünk barátunkkal Vacsutival. Nagyon sokat "ötleteltünk" a lehetőségekről és a megoldásokról. Talán valmelyik használható lesz.
Ennek a diskurzusnak Dórika is tanúja akart lenni, hát velünk tartott. Neki is jól esett a szabad levegő.
Az est további része a szokásos módon telt.











aug.18. (csütörtök)

Szerintem teljesen felesleges leírnom minden egyes napon, hogy felkeltünk, hiszen az eseményekből ez úgy is egyértelművé válik. A magán jellegű megjegyzéseim egy részét is majd akkor írom le, amikor utolérem magam, mert lassan elmegyünk Pécsről, és még sehol sem tartok.
Ezek tükrében a teljességet nélkülözve, csupán néhány gondolat hozzáfűzésével, többnyire képekben megpróbálok túljutni a napokon.

Éva nénivel

Ma délelőtt ismét biológia órája volt Dórinak.
Éva nénivel tovább folytatták a levelek, termések (toboz, makk) aprítását, vagy boncolását, ki tudja milyen csodákat tettek velük?
Ez a munkálkodás ebédig tartott.
Kitti már elkészítette az ebédet, amiből mára csak annyira emlékszem, hogy a köret rizs volt.

Kitti, főzés közben

Azt meg kell jegyezni, hogy finomra sikerült, Dorcsi estig négyszer evett belőle. (mindig csak rizst, ezért nem emlékszem, hogy mi volt hozzá. Talán sült hús?? Mindegy! A rizs a lényeg!)
Az ebédet a teraszon fogyasztottuk el, ahol minden árnyékolás és technika ellenére is a hőguta kerülgetett bennünket. Igyekeztünk gyorsan elfogyasztani az adagot. Egyrészt a már említett hőség miatt, másrészt pedig azért, mert Kitti megígérte Dórinak, hogy Metrózik vele egyet.

(Kitti munkaideje délben lejárt, de a Manó kedvéért itt maradt.) Végül este 6 órára majdnem sikerült a játszmát befejezni, mert közben gyógytornára is sor került, és még egy kis "só terápia is be lett iktatva.
A társasozás után Dórika is egy kicsit gép elé ült, ami az utóbbi időben nem fordult elő túl gyakran.

A vacsi (rizs), és a jól eső fürdő után Mónika mesélt neki, s  ezzel viszonylag hamar alvásra bírta a kis hercegnőt.

aug.19. (péntek)

Mindjárt vége a második hétnek is. "Rohan az idő"!  Látom, miként öregszik körülöttem mindenki.
(Vacsutink továbbra is nagyon jól tartja magát! -/nem merem odaírni, hogy a kora ellenére, mert azért kikapok!/-.
Szóval itt a péntek, aminek a délelőttjén nagyon vidám tanulásban volt része Dórinak. Timi nénivel verseket faragtak, és mindenféle nyelvi játékot rendeztek.

Természetesen a gyógytorna, és az olajos masszázs sem maradhatott ki Andival.
A délutánt azonban zömmel a játék tette ki, aztán kora este Dorcsi, az energiáját tette láthatóvá.
Rettentően élvezte a délután tanultakat.

Katával

 A továbbiakban, még Katával az éjszakás nővérkével játszott, aztán meséltetett magának, majd nehezen elaludt. (A nehézkes elalvásra az a magyarázat, hogy izgatott volt a szombat miatt, hiszen a "kedvenceivel" történő találkozásra várt már nagyon.

 aug.20. (szombat) Szent István napja

Nem a jelző miatt, de anyukám akaratából ezen a napon tartom, illetve nem tartom a névnapom. Annak idején a "család" úgy akarta, hogy a karácsony az csak karácsony, és egyébként is keresztény család vagyunk, legyen a névnapom augusztus 20-án. Azt is mondták, hogy így legalább nem lesz belőle keveredés. Végül ebből lett csak igazán. A szülőkön és testvéreken kívül mindenki karácsonykor köszöntgetett. Nem győztem magyarázni, hogy nekem olyankor nem dukál a gratuláció. Már évek óta pedig úgy vagyok vele mint azokban az országokban, ahol egyáltalán nem tartanak névnapot.
Hű! Ez milyen szorosan a bloghoz tartozik!?  E hülyeség helyett, inkább haladtam volna a történtekkel.
No, nem baj!
Dórika, bár meglehetősen későn aludt el, (2 óra után) reggel nagyon korán kelt. Ennek többek közt az is oka volt, hogy az egyik nővérke, Móni, a kutyájával eljött. Csak ennyit súgtam a Manónak, s azonnal kelni akart. Pár perccel nyolc után már meg is reggelizett, aztán kutyázni indult az udvarra. Én az ebéd elkészítésének láttam neki. Időközben megérkezett Ági, akit Dóri már nagyon várt, hiszen a délutánt házon kívül vele és állatkáival töltöttük el. Először a kiskutyákat és anyukájukat néztük meg. A kicsik épp azon a napon születtek, amikor mi visszajöttünk Pécsre.

Ő volt az első

Puszi készülődik

Az anyukából nekem is jutott

Nyolc kis porontyban gyönyörködhettünk. Hihetetlen aranyosak voltak. (Azok még most is)

A kutyusok után, Ági szülői házához mentünk, ahol a  csincsillákat látogattuk meg.

Manócskám alig győzte kapkodni a fejét a sok kis rágcsáló láttán.















                                                                                                                           

             Az elmaradhatatlan puszi

                          Jó kis paróka

. Végig néztük, miként eteti meg Ági az ötven darab kis jószágot, aztán Dóri két aprósággal játszadozott, amihez gazdijuk is csatlakozott.


Fél hat felé indultunk vissza a Dóri-házhoz, ahol már látogatónk várt ránk.

Még egy gyors társasozás belefért az időnkbe, aztán készülődtünk az esti teendőink ellátásához.
                 

Dórika, bár elfáradt, nagyon boldog volt.

Meglepően sokat vacsorázott, aztán teljesen elpilledt a fürdővízben.



Ma este én meséltem neki, de néhány mondat után álomba zuhant.

Azt gondolom, mind a kettőnknek nagyszerű napja volt.



aug.21. (vasárnap)

Alig múlt el az egyik élménydús nap, következett a másik.

Manóm ébredése nem ment simán.

Az igaz, hogy nem aludt sokáig, viszont már 10 óra is elmúlt, mikorra "szalonképes" lett.

 Ezt a napot is várta már Dorcsika, hiszen ma ismét eljött Bea, Zsolti és ezúttal velük tudott tartani Helga is, akit már régen láttunk, és nagyon hiányzott.  (Mint ahogy hiányoztak délutáni látogatóink is, de arról majd néhány képpel később.)








Természetesen nem maradhatott el az a bizonyos, híres Metró sem.

 

Helga ma játszott ilyet először, de nagyon ügyesnek bizonyult.

Az ajándékok most sem maradtak el.

Sajnos Zsoltiék most sem maradhattak sokáig, hiszen Noel várta őket otthon, és Helgának is indulnia kellett vissza Budapestre.
Abban a reményben váltunk el tőlük, hogy talán még egyszer találkozunk az itt létünk alatt.

Délután aztán érkezett a következő meglepetés.

Végre viszontláthattuk "lajcsit" és "bogyeszt"!
Már nagyon aggódtunk, hogy nem fogunk velük találkozni, hiszen nem egyszerű nekik összehozni, hogy el tudjanak jönni.
Szerencsére sikerült megoldaniuk ezt a találkozást.

A tegnapi állatkázás után, ma folytatódott az örömködés.

Bogyesz elhozta Dorikának a nem régen született kicsi hörcsögöt, akinek egyúttal névadó ünnepséget is tartottunk.

Természetesen, Manócska lett a keresztanya.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                           
Az apróság neve "Pocok" lett.

Azt a nevet kapta, amit Dórikának a korábbi, tavaly ősszel elhunyt hörcsöge viselt.

Mit mondjak? Volt nagy öröm ma is. Alig akarta letenni a kezéből "kereszt fiát" Dorcsi. Legszívesebben vele aludt volna.                                                                                                                                                                                                                                                                                 Borzasztóan gyorsan telt az idő.  (persze a Metró nem maradt el itt sem)
Alig vettük észre, és már hét óra lett. A még mindig tartó jó időben mi is kimentünk sétálni, és fagyizni, közben elkísértük vendégeinket is. Bogyesz még velünk tudott kicsit maradni, de "lajcsinak" mennie kellett a kisfiához.
Nagyon sajnáljuk, hogy minden, ami jó, olyan gyorsan véget ér.
Reméljük, egyszer nem kell sietnie egyikőnknek sem.

Azt gondolom, ez a nap is nagyszerűen sikerült. Annyira jó volt találkozni régen látott barátainkkal!
 Jaj! Majdnem elfelejtettem leírni, hogy nem is kaptam ám nagyon a mami kora miatt! Ennyit még el lehet viselni.
Fél kilenc után értünk  vissza, gyors vacsi és fürdés Dórinak, aztán ma még odáig sem jutottam, hogy néhány mondatot olvassak neki, már el is aludt.
Nagyon kellemesen zártuk ezt a hetet.
          
                                                                                                                                                            

Folytatás (Újra Pécsen! péntek-szombat-vasárnap-hétfő-kedd) /aug.12-16 ig/

Köszöntök Mindenkit!

aug.12 (péntek)

Folytatom a beszámolót. (Azt hiszem, ez a legfeleslegesebb mondat, amit leírhattam, hiszen aki olvassa, az bizonyára rájön, aki meg nem olvassa, azt baromira nem érdekli, hogy mit csinálok.)

A péntekünk részint "napirend" szerint, részint fakultatív módon telt. Dorcsi kezdi megszokni a reggeli ébredést, ma sem lustizott sokáig. Felkelés után hajmosással kezdtünk, ettől kicsit felélénkült. A délelőtt folyamán megismerkedett Katával, aki szakács és mindenféle kézműves huncutságokra képes. A Manó már nagyon várta ezt a találkozást, hiszen még a hét elején be lett neki ígérve. Ma éppen a gyöngyből meg valamilyen drótból készítettek pillangót, aztán Dóri előrajzolt egy mintát a következő "foglalkozások" egyikére.

Ezzel nagyjából el is telt a délelőtt. Ebéd után jött Timi néni tanítani, Zsuzsi zeneterápiát tartani, Andi tornáztatni, és vendégeink játszani. Nyilvánvaló, hogy a terapeuták sem úszhatták meg a játékot.
Nagyon gyorsan érkezett el a látogatás vége.
Miután ma is jó idő volt, mi is kimentünk sétálni. Vendégeinkkel a közeli "Dekorációs cégnél" kötöttünk ki, ahol újabb ismerősökre tettünk szert, és ott találkoztunk egy, már régebbi barátunkkal is.
Úgy tűnt, mintha csak néhány percet töltöttünk volna házon kívül, és máris öreg este lett.
Visszatértünk "lakhelyünkre" és a szokásos esti program után Manót sikerült elaltatni. Várjuk a másnapot, ami megint csak mozgalmasnak ígérkezik, és újabb meglepetéseket tartogatott a Manócska számára.


aug.13 (szombat)

A délelőttöt kicsit lazábbra vettük. Dórikát nem keltettem korán, hagytam lustálkodni délelőtt. Így ágyból nézte a mesét és csak 11 óra felé kelt fel.
Kata már elkészítette az ebédet, és szilvás pitét is sütött.

"Szőr választás" Katával

Ebéd után elkezdték Manóval a "kézműves foglalkozást". Végre Dórika közelről is megtapasztalta a nemezelés művészetét.
Azon viszont nagyon meglepődött, hogy a hatalmas szőr kupacból miként lett a végén apró golyócska.

Munka közben

Erzsike és Andi tásaságában

 Mielőtt Kata elment volna, megkezdődött a délutáni látogatás, amelyre nagyon kedves vendég érkezett hozzánk.
Ismét eljött Erzsike, a gyógytornászunk (Andi) anyukája Kalocsáról, aki nagyon sok finomsággal lepett meg bennünket és a házat is. (Egy vödör gyümölcs leves, Hortobágyi húsos palacsinta, lekvárok, szörp, füge, szilva, házi száraztészta -ami az ételeket illeti, és ékszer, parfüm a Manónak személyes ajándékként.)
Fantasztikus hangulatban telt a délután. Mindenki örült. Dórika legfőképp, hiszen mára is összejött neki minden. Természetesen Andi is elkísérte 

A váltás (Erzsike, Bius, Dorcsi, Andi, Vacsuti

anyukáját hozzánk, s ha már egyszer itt volt, 
Manó kicsikart tőle egy kényeztető masszázst.
Miután további látogatók is érkeztek, és a számuk meghaladta a megengedettet, úgy döntöttünk, hogy kimegyünk egy kicsit "levegőzni". Végül a TESCO-ba kötöttünk ki, ahol egyúttal megejtettük a következő hétre való bevásárlást is.
A nap végére Dórika is kellemesen elfáradt, és miután "kettesben" maradtunk, nem sokat kellett várni arra, hogy nyugovóra térjen.

Annyira jó, hogy ennyi barát vesz körül bennünket  és nem vagyunk egyedül itt az ismerős ismeretlenben!


aug.14 (vasárnap)

Mára vártuk Beát és Zsoltit Bajáról. Amikor telefonáltak, hogy elindultak, keltegetni kezdtem Dorcsit.
Amint felfogta az üzenetet, azonnal kipattantak a szemei. (Helyesebb, hogy kinyíltak, hiszen mind a kettő a helyén maradt.) Azt nem állítom, hogy nem volt álmos, de ágyban sem lehetett volna tartani. Nagyon várta már ezt a találkozást. A pillanat nem sokkal 10 óra után bekövetkezett. Volt nagy öröm. Zsoltiék felpakolva érkeztek. Hoztak tyúkot, konyhakerti növényeket a konyhára, édességet, ékszerdobozt, két nagyon aranyos számítógépes játékot a Manónak, és Kata, -aki szintén a Dóri-ház kis lakója- is kapott egy szép mesekönyvet.
Nem sokat kellett várni, hogy előkerüljön az oly népszerű Metró játék.
Természetesen közben beszélgettünk is. Volt miről, hiszen már "régen" találkoztunk. Megjegyzem, hogy amíg Pesten voltunk, addig is többször hívtak bennünket telefonon Beáék, és a blogon keresztül is "képben" voltak velünk kapcsolatban, de nyilván az élő szó más. Dórikám is személyesen meg tudta köszönni az ajándékba kapott laptopot, Bea és Zsolti is megkaphatta a telón beígért puszikat.

                         Azt gondolom a képek többet elmondanak, mint amit én le tudnék írni. 
 
Sajnos sokáig nem maradhattak Zsoltiék, mert kicsi fiuk otthon várta Őket. Noelnek még koránál fogva "kötelező" az ebéd utáni alvás, de arra, anya nélkül nem hajlandó, ezért barátainknak indulniuk kellett.
Búcsúzáskor megbeszéltük, hogy egy hét múlva ismét találkozunk.
 Miután -szerencsére csak egy rövid időre- "magunkra" maradtunk, gyorsan megebédeltünk, és már készültünk a délutáni látogatásra.
Kicsit hiányos lesz egy hétig a csapat, mert Bianka vágyainak kielégítése céljából Egyiptomba utazott.
Remélhetően jól fogja magát érezni, és "épségben" tér vissza közénk. Várni fogjuk!
A délután játékkal, beszélgetéssel telt el, és kicsit vártuk az este hét órát is. No, nem azért mert akkor vége a látogatásnak, hanem azért, mert Szilvi nővér jött ma éjszakára, aki az előző itt tartózkodásunk idején nagyon sokat volt velünk, viszont mióta visszatértünk, még nem találkoztunk vele.
Végül ez a pillanat is elérkezett. Sőt még Andi is bekukkantott anyukájával, aki elköszönni jött.
Csupán néhány percre "ugrott be", de több mint egy óráig beszélgettünk velük a kocsinál. Még sötétedés előtt szeretett volna visszaindulni Kalocsára, ám ez nem egészen a tervei szerint sikeredett.
Miután mindenkitől elköszöntünk, visszatértünk a házba, ahol Dorcsi közös vacsit rendezett Szilvivel, majd hosszú élménybeszámoló következett, és a korábban már nagyon megszokott mese vetett véget ennek a nagyszerű napnak.


aug.15. (hétfő)

Új hét, már a második kezdődött számunkra. Repül az idő.
A délelőtt különösebb izgalmak nélkül telt, nem volt semmilyen konkrét programunk. mindössze hozzám érkezett már második alkalommal egy pszichológus hölgy, akivel egészen jól elbeszélgettünk.

Dórika olvasott, rejtvényt fejtett mindaddig, amíg meg nem érkezett Zsuzsi a zeneterapeuta, aki ezúttal nem a szokásos terápiát tartotta, hanem matekból  a szorzást ismételgette át Manóval. Kissé meglepő módon nagyon szívesen fogadta Dórika a váratlanul kínálkozó alkalmat. Zsuzsi pedig "profi matekosként" tartotta meg az órát.
Sajnos vele sem találkozunk több, mint egy hétig, mert egy rövid nyaralásra megy családjával.
Távozása után megebédeltünk, majd Dóri a "kerekesbe" pattant, és átsétáltunk a TESCO-ba, ahol megpróbáltam a mobil netet feltelepíttetni a szolgáltatóval, s ahol szintén nem jártam sikerrel, de legalább kiderítették, hogy a SIM-kártya a hibás. Megtörtént a csere, alig vett a semmi néhány órát igénybe, de legalább életre kelt a remény, hogy az új kártyával este megkísérelhetem a csatlakozást.
Végül is, mint azt már írtam, sikerült.
A házba visszatérve látogatónkra, Vacsutira vártunk, aki a házi- és menetrend szerint meg is érkezett. Némi késéssel ugyan, de tekintettel arra a körülményre, hogy saját családdal is bír, ez elnézhető apróság.)
Estig aztán ismét belegabalyodtunk a játékba.
A nap hátra lévő része a szokásos procedúra szerint telt.

aug.16. (kedd)

Reggel időben ébredt Dórika, megreggelizett, és várta a tanító nénit aki a megbeszéltek szerint meg is érkezett. Hozott magával fenyő ágat, tobozt, szelíd gesztenyét. Ezeket boncolták fel. A délelőtt gyorsan eltelt.
Ma megismertük Kittit is, aki négy órában dolgozik a házban. Dórika szerette volna bevonni a társasozásba, de sajnos neki délben lejárt a munkaideje, így csupán egy ígéretet tudott tőle kicsikarni, mely szerint legközelebb bepótolják a játékot.
A délelőtt folyamán egy másik szobába költöztünk át, miután a hétvégén megcsinálták a központi szívó és oxigén ellátó rendszert. A mostani szobánk így nagyobb lett, jobban elférünk benne.

Ebéd után Évi jött tornáztatni Dórit, aki nagyon örül ezeknek
a mozgatásoknak, és türelmesen viseli a nyújtásokat, melynek következtében egyre jobban ki tudja egyenesíteni a lábát.
Ez mindenképpen némi derűlátásra ad okot.

Miközben a foglalkozás tartott, és látogatóink is megérkeztek, én ismét megbeszélésen vettem részt Barbarával , Krisztinával, Edittel a szociális munkással, és a főorvos úrral.
Ma tudtam meg, hogy milyen alternatívák állnak előttem. Egy ami jelenleg biztosnak tűnik, hogy szeptember 1-én megyünk innen Törökbálintra. Ott 30 napot tölthetünk. Utána minden bizonytalan.
Annyit látok, hogy az alapítvány igyekszik segíteni. Meglepetésemre azonban -és ez Pestről érkező infrmáció volt- lehetőségként felmerült a ceglédi kórház is. Gyakorlatilag azé a kórházé, ahol öt héten keresztül csak "vigyáztak" a kislányra, és tejesen egészségesnek nyilvánítva, vizsgálatok nélkül kiadták, melynek következtében  újra a Bethesda intenzív osztályán kötött ki, és néhány nap múlva minden erőfeszítés ellenére már nem tudták másképp visszahozni, csak intubálással. 
Ez csak az egyik érv Cegléd ellen. A másik, ami szintén ehhez kapcsolódik,
Aés  ugyancsak megviselte az idegrendszeremet, hogy márciusban, amikor közölték velünk, hogy nem kerülhetünk haza, indokként pont a területi kórház hiánya szerepelt. Mi történt, hogy most megfelelő lett?????? Akkor, amikor minden egyéb feltétel adott volt, nem jó, amikorra mindenünk elveszett