(Micsoda) Szombat! (kiegészítve vasárnappal) 2011.07.30-31

Kevin, Árpi, Ági, és Magzatom

"Apu, hogy megy be az a nagy elefánt...?"

Szép napot Mindenkinek!

Ugye nem hat senkire a meglepetés erejével ez a kép??
A szombat erről szólt.
Többnyire inkább képes beszámolót szerettem volna,  de végül úgy döntöttem a szavakra is szükség lesz.
  Reggel, amikor felébredtem kissé megijedtem, mert rettentően fújt a szél. Ezt én is utálom, de Dórikának kifejezetten nem jó.Ő nem sokkal 8 óra után szintén felébredt, már nagyon várta Ágiékat. Felkelni persze nem volt kedve. Egyszer csak megszólalt a telefon, megérkeztek. Nekem még orvosi konzultációt kellett folytatnom, kicsit aggódtak Dorcsiért az időjárás miatt, meg azért is mert lappang benne ez az ismeretlen nyavalya, de aztán abban maradtunk, hogy amennyiben nem bírja úgy is visszajövünk.
Amíg én kisétáltam buszhoz, addig a doktornő volt Dóri társalkodója. Kilenc óra körül értünk be a kórházba. A lustálkodás még javában tartott, de a szája már fülig ért. Lassan készülődtünk. (A hangsúlyt nem tudom érzékeltetni, de ez szó szerint így értendő.) Ági megreggeliztette Dorcsit, felöltöztette, én meg az úthoz szükséges kellékeket igyekeztem összeszedni. Nem ment simán. Kerekes széket is kellett váltanunk, mert az elektromos nem lett volna megfelelő a közlekedéshez. Végre indulásra készen álltunk. Nem sokkal 10 óra után elhagytuk a kórházat. Az állatkerthez vezető út, hosszabbra sikeredett, mint szerettük volna, mert a liget egy része, az azon keresztülvezető utakkal együtt, ismeretlen okból fel van túrva. (mint ahol alapot ástak volna) Az a baj, hogy ez csak akkor derült ki, amikor odaértünk, így kb 1 km-rel sétáltunk többet. (Visszafelé már ismertük a csapdát, így tudtunk másik utat választani.) A napocska időközben kisütött, és a szél is enyhült valamit. Megérkeztünk.

Pillangó a virágszálon

Belépő, pogi, néhány zacskó zoo-csemege, és indulhatott a séta. Először a lepkekertbe néztünk szét. Valami csodálatos volt.
Az a harmónia, amit a  gyönyörű növények, és a szebbnél szebb lepkék kavalkádja árasztott felénk, felfoghatatlan nyugalommal töltött el bennünket.
A lepkekert után teveetetés következett, majd kecske simogatás. 

A  gyerekeknek mindig nagy élményt jelent egy-egy állat etetése és simogatása. Most sem volt ez másként. Kevin is Dorcsi is nagyon élvezte. (Gondolom az állatok is, bár őket nem kérdeztem  erről.)
Persze nemcsak "nagy" állatokat nézegettünk, az apróbbak is aranyosak voltak.Közelről szemlélhette Manócska többek között a mangusztákat, mosómedvéket, akiket olyan lelkesen etetget a ZooMumba játékában. Sivatagi rókák sem szaladgálnak felénk, s szerencsére a kongói-vipera sem látogatja a kórházat és környékét. (Néhány állat van erre is, de azokról most nem írok.)
Természetesen nemcsak azokat a állatokat tekintettük meg amelyekről képek is vannak. (Pl a csótányokat nem is kívántam megörökíteni.)
Aztán voltak olyanok is, akiket képtelen voltam lefényképezni, mert nem is láttuk őket, vagy éppen olyan pozitúrában voltak, hogy nem voltak kellően fotogének. Meg egyébként is! Nem tölthetem fel a blogra az egész fővárosi állatkertet!! :-)

Már második napja küzdök a képek felrakásával. Most éppen azért,  mert nem oda kerül az előnézetben, ahol én a szerkesztésnél látom. Ezt a központi problémát még nem tudtam megoldani. Esetenként nem lehet jobbra tolni, aztán balra, aztán sehova. Önálló életre kel.  Amikor verítékezve végre beállítom, majd visszanézem, többnyire pofára esek. Teljesen más mutat, mint ami ellőtte volt. Na most jól kipanaszkodtam magam.
Vissza is térek az állatkerthez.

A Manónak az összes etetésből az elefánté tetszett a legjobban. Ekkora állathoz még nem került ilyen közel. Gyakorlatilag ez már a látogatás vége felé volt. Ekkor már nagyon elfáradt. A korzetben sem kényelmes
ücsörögni órákon át, főleg úgy nem, hogy közben a bazalt köveken zötykölődik, rázkódik.
Így mi az utolsó állomást már kihagytuk. A denevérekhez nem mentünk el. Ágiék igen. Aztán ők sem találkoztak velük, ki tudja hova lettek
.

Még egy képet  teszek fel az állatokról, de csak azért, hogy pozitívan nézzük a jelent.

Ajánlom mindenkinek, hogy tüzetesen vegye szemügyre ezeket a madarakat.

Már csak az a kérdésem,  ki állítja még, hogy  Dorcsinak vékony a lába?????

Szándékosan nem az orrszarvúnál tettem fel ezt a kérdést!

A kis "garázdával"

Mielőtt még visszaindultunk volna a kórházba, Ágihoz az egyik ismerőse egy csincsillát hozott, amit ők egészen Pécsig kísértek. Ez az apró jószág aztán okozott még némi derültséget, főleg miután levizelte, és lekakilta Manócska ágyát.
Miután visszasétáltunk, mindenkinek jól esett egy kicsit leülni. Ágiéknak volt még néhány órájuk a vonat indulásáig. A hátralévő időt arra használtuk fel, hogy áttekintsük a képeket, feltöltsük és egy új helyre áthelyezzük. (Ennek a momentumnak köszönhetően kaptam kis híján idegösszeomlást.Ti. amikor este elkezdtem írni a blogot, nem volt kép amit feltöltsek. Semmivel sem tudtam "visszavarázsolni" a megfelelő helyre. Ezért  felfüggesztettem az írást. A dolog azonban nem hagyott nyugodni, és korán reggel, (már virradt) megkezdtem a bűvészkedést. Szinte el sem hiszem, hogy valahogy sikerült. Bár igaz, hogy mindenféle szutyokkal megraktam a gépet, (majd Pécsen rendbe tesszük). A fontos a "közönség" kiszolgálása!
Visszakanyarodva még a tegnap késő délutánjához, természetesen a jól bevált társasozás sem maradhatott el. Aztán eljött a búcsú pillanata. Dórika az ajtóig kísért bennünket, úgy döntött, ott vár meg engem, amíg visszaérek a buszmegállóból. Végül is megvárt, de közben elaludt a kerekesszékben. Tényleg nagyon el volt fáradva, ezért le is fektetettem. Mikorra betakartam, már aludt. (Csak megjegyzem, hogy ma negyed kettőkor kelt fel! Igaz a már szokásos óránkénti ébredések megvoltak.)
Nagyon jól sikerült a tegnapunk. A "déli-boszik" imája hatott, hiszen jó időnk volt. Sőt még szerencsénk is, hiszen eredetileg vasárnapra volt tervezve a látogatás, és ma egyfolytában esik az eső, no meg hideg is van.

Nagy örömmel láttam, hogy visszatért Vacsuti. Már nagyon hiányzott. A szöveg is. Bevallom, elolvastam néhányszor, hogy teljesen magamévá tegyem, de még most sem értem teljesen. Lehet, hogy le is mondok erről. Nekem az a régi közmondás jutott eszembe róla, hogy  "Aki másnak kerge kenéz, annak fitye lekme tyutyu". Legalább is többnyire!
"lajcinak" előre is köszönöm az újabb ötleteket. Majd meghálálom! (Csak menjünk le!)
Dórikám üdvözöl mindenkit. Úgy látszik, már teljesen kipihente magát.
Kedveskéim! Ennyi fér bele ebbe a bejegyzésbe. Pontosabban ennyit szándékoztam beletenni.
Azt hiszem ma már semmi különös nem fog történni velünk. A következő blog reményeim szerint kedden reggel jelenik meg. Addig mindenkinek eredményekben és sikerekben gazdag, gyönyörű órákat kívánok.
ÉÉÉÉÉÉS MÁR CSAK EGY HÉT!!!!     (Ezt írhattam volna úgy is, hogy  sajna még egy hét!)  A másiktól jobb kedvem lesz.

Péntek (Robinson nélkül) 2011.07.29

Vidám, probléma mentes szép napot Mindenkinek!

Itt a hétvége! Azt gondolom, ez kicsit másabb lesz mint az eddigi napok voltak. Remélem holnap képekkel és élményekkel teli beszámolót írhatok. (Ha lesz rá erőm!)
  Köszönöm mindenkinek az együtt érző sorokat! Ezek a problémák változatlanul fennállnak, de bízom benne, hogy hamarosan valamilyen megoldás születik. (Muszáj lesz, mert már nem sokáig vagyunk itt.)
  Olyan jó, hogy vártok bennünket!! Gyakorlatilag két hónapja még nem is tudtunk egymás létezéséről, most pedig tényleg olyan érzésünk van, mintha egy családba tartoznánk.  Ti értitek ezt?? (Végül is én értem, csak olyan hihetetlen.)
  Dorcsinak ma egyébként meglett a vérképe. A CRP kivételével minden rendben van. Ez viszont éppen a ötszöröse a normálisnak. Valójában annyit jelent, hogy valami gyulladás van benne. Nem lehet nagyon komoly,  mert akkor a fehérvérsejt szám is megnőtt volna. A nyirokcsomói viszont be vannak dagadva. Ettől függetlenül, jól érzi magát.

A macikával mély álomban

Reggel nem igazán akart felkelni. Teljesen lusta volt. (Neki sem volt sima az éjszaka)
Azt nem mondom, hogy túl későn ébredt volna, de az ágytól nehezére esett elválni. Még a reggelijét is oda kérte. Végül 11 óra tájban, már úgy nézett ki, mint aki képes lesz kibírni ezt a napot.
Nagyon megörült egyébként a képeslapoknak, amiket ma kapott. Tomi verse tetszik neki, és köszöni szépen! A lapokat is!

huncutkodás

...és még csak 10 éves lesz!!

A délelőtt az imént leírtak miatt gyorsan elszaladt.


A mai ebéd egyik része ehetőbb volt a heti sorozatnál, bár a só most is többségi hányadot élvezett.
Egyébként tegnap hallottam, hogy állítólag a konyhán van egy orvos, aki megkóstolja az ételt, és az alapján hagyja jóvá. Nem tudom elhinni, hogy ez igaz. Két dolog lehetséges, az egyik, hogy kóstolás után csesznek vele valamit, a másik, hogy ha valóban létezik ez a személy, akkor  olyan lehet, mint drága nagymamám volt, aki hol túlsózta az ételt, hol sehogy, de neki szájpadlásos fogsora volt, és nem érezte az ízeket.
Persze, ez blog szempontjából most teljesen lényegtelen.
  Ma egyébként hosszú napok óta végre nem esett az eső. Ezt a remek alkalmat kihasználva ebéd után, pontosabban ebédidő után (én vigyázok a vonalaimra) lementem füvet nyírni!! (Halkan jegyzem meg, hogy ma sem készült róla fotó!)  Most nem szállt rám a por. Dórika pedig társasozni ment az önkéntesek vezetőjével, és egy korában rehabon fekvő nagy fiúval. Később pedig  a jó időt kihasználva edzést tartottunk a holnapi szabadtéri programra. Lent voltunk egy fél órás sétán. Tovább nem bírtuk, menni kellett "szívni".

Ülő sor balról jobbra: Editke, Margitka(dr.nő), Dórika

az albummal

Időközben Dorcsihoz megérkezett Editke a mozgásterapeuta, és azon kívül, hogy a lábacskáit átmozgatta, hozott neki egy nagyon klassz fényképalbumot. Azonnal megindult a fényképek rendezése, mármint azokból, amik megmaradtak, mert nagyon sokat elkértek tőlünk. Ez idő tájt vette át az ügyeletet kedvenc doktornénink is. Dóri mindkettejüknek nagyon megörült. Miután az épület csaknem kiürült, egy közös társasozást is kicsikart a lányzóm. Aztán az egy partiból kettő lett, majd készülődtünk a vacsihoz . (Kár, hogy nem írhattam bele az "ut" betűket.  Az lett volna csak az igazi!!!)

Na, ki az?

Már lefekvéshez készítettem a miniboszit, (bocs! apróboszit,-mindíg kijavít, bár ezt most nem látja, de ha holnap ill. ma elolvassa, akkor a lekiabálja a hajam.), amikor befutott Bius hívása.Végül SKYPE-on kötöttek ki Dorcsival.  A dolog vége az lett, hogy alig tudtam ágyba küldeni a "nagylányt". Persze, hogy boldog volt. (Ma nem tudtunk senkinek se levelet küldeni valami oknál fogva, de valószínű, hogy mi nem voltunk a "szeren".) Jól jött neki az esti csevej.


Míg el nem felejtem, ma reggel addig nem volt hajlandó felkelni, amíg el nem énekeltem neki, az "Apu, hod med be...?" refrénű dalocskát. Ez őrület!!! :-)
Ki is találta ezt ki??? Ha lehetne, kérhetnék még hasonló ötleteket?!  (Meg ne próbáljátok!!!)
Dióhéjban ennyi történt ma, egészen pontosan ennyit írtam le! (Ez gyönyörű záró gondolat volt!)

Inkább Dorcsi holnapra vonatkozó "piktogramjával" köszönök el. Legyen mindenkinek ilyen napja!

Csütörtök 2011.07.28

Esőmentes, derűs napot kívánok!

Amikor könnyebb volt fésülni

A hőmérséklettel semmi bajom, de az esőt már piszkosul unom. Sőt, a borongós párás időt is utálom!
Még fel sem keltem, amikor már megint álmos voltam. Nem beszélve arról, hogy lépten-nyomon elázok, ha van nálam esernyő, ha nincs. Lassan jobban érezném magam, kopoltyúval.
  Úgy jártunk, hogy a "pörgős" szerda után következett egy rém unalmas, semmittevésből álló nap, aminek a történéseit két bővített mondatban meg tudom írni.
  Dorcsi meglehetősen fáradt volt, megint többször fent volt az éjjel, velem együtt. A kanüljének a környéke teljesen be van gyulladva, és ma sem jött az, amelyik jó neki. Mindenesetre a doktornő is megnézte, és ma meg is vizsgálta, így ebéd után  volt egy vérvétele. Az első szúrásnál eldurrant a vénája, így kapott még egy szurit.
Eleve váratlanul érte a dolog, -engem is- mert délelőtt nem mondta senki, hogy lesz vérvétel. Ezért aztán néhány csepp könnyecske is lecsordult az arcocskáján. Ezután az élmény után olvasott, telefonált, facebookozott, elkezdett egy e-mailt írni Bajára, de nem tudta befejezni, mert egy kislány, akitől mindent dugni kell, állandóan megzavarta és ideges lett. Később filmeket nézett egész estig.
Én kétszer voltam boltban (ill. egyszer a kifőzdébe, mert a mai kaja megint csapni való volt.), és mindannyiszor megáztam. Este szépen elkészültünk a lefekvéshez.
Ebben a pillanatban lett éjfél. Dorcsi már kétszer ébredt fel, mély alvásra ma sem számíthatok.
Nagyjából ennyivel le lehetne zárni a napot. Én kicsivel bővebben írtam, hogy ne legyen olyan "gyér".
  Az nem számít eseménynek, hogy ma sem jutottam egy tapottat sem előbbre a megoldások tekintetében.
Ma például senki nem mondott semmit. Van egy ésszerűtlen, minden logikát mellőző terv, amelynek megvalósításáról még senki nem tud semmit.
Tegnap ugye említettem az iskolát. Őszinte leszek, nagyon nem szeretném tovább odajáratni a lányom! Ebben az intézményben hatalmasat csalódtam. (Nem a gondozókban! Ők nagyon lelkiismeretesek.) Az intézmény  nevében is benne foglaltatik, hogy mozgásjavító.  Ennek ellenére csak romlást tapasztaltam. Természetesen nem ez az oka "tiltakozásomnak", hiszen adott esetben ez is elfogadható lenne. Én azt a magatartást kifogásolom, ahogy hozzáálltak Dorcsi okításához. Ha az intézményen múlt volna, Dorcsi az idén is másodikba menne úgy, hogy egy betűt nem tanítottak neki, és minimális időre sem jöttek el hozzá a tanítók. Dórikát csak január 3-án kezdte el itt tanítani az Iskolaszanatórium egy nagyon aranyos tanítónője. (A suli tanítása megállt az ABC közepén, és a tízes számkörben való összeadásnál. Nagyon sok kifogást emeltek a kislány visszakerülését illetően. Sajnos szemtől szemben elmaradtak az őszinte szavak. A tudomásomra jutott dolgok, mind másod, vagy harmad kézből jutottak el hozzám. A velem történő szűkszavú nyilatkozatok semmitmondóak voltak.Pontosan úgy, mintha semmi közöm nem lett volna Dórihoz.
Olyan furcsa, hogy ennyit kell panaszkodni. Bár én úgy gondolom, ez nem is panasz, csupán a tények megállapítása. Megint csak hangsúlyoznom kell, ez nem kizárólag csak velem történik így. Szokott itt lenni "szülő csoport", ahol megbeszéljük a problémákat, tapasztalatokat, ötletelünk, tanácsokat adunk egymásnak, stb. Csak itt, nem egy szülő panaszkodott az iskolára, hasonló okok miatt. Fontos, hogy én még összetehetem a kezem a szerencsém miatt, mert volt, akinek a gyermekét kirúgta az igazgató azért, mert kifogásolni merte az iskola hiányosságát.

pózban

foghíjas mosoly

De erre megint nem akarok több szót fordítani, lesz más anyag, amiben benne lesz.
  Igazából nem is fogok már bele másba, mert úgy érzem kell egy kicsit pihenni is. (A Manóm úgy is keltegetni fog.)

2008 nyara

sms-olvasás közben

  Ma nem csináltam fotót, ezért Dórikának néhány, három évvel ezelőtt készült képét
teszem fel.

Szerda 2011.0727

A remény újra meg újra felütötte fejét a lelkemben,
hogy aztán gyorsan eltiporja valóság.

Áldásos, szép napot Mindenkinek!

A mottó nem azt jelenti, hogy bármit is feladnék! Szó sincs róla! Csupán úgy alakulnak a dolgok, hogy egyátalán nem tudok rajtuk kiigazodni. Ha történik valami jó, azt nem kapjuk az élettől ingyen. Keményen fizetni kell mindenért. A fizetés módját még nem tudom, s hogy konkrétan hol lesz a kassza, azt sem.
Ami biztos, fel kell készülnöm a harcra, amit megint az előírások útvesztője fog övezni.
Egyszer már végig csináltam. S ha valamit egyszer meg tudunk tenni, azt meg tudjuk tenni még egyszer. Az igaz, hogy az első csatát elvesztettem, de a háborút megnyerhetem. Némi változtatásra van szükség. Azt viszont senki ne kérdezze, hogy miben! Bár már van tapasztalatom, mindíg jönnek közbe olyan dolgok, amire nem lehet felkészülni.
   A jelenlegi felállás szerint mindjárt itt lesz az iskola kezdés problémája. Tervek szerint Dorcsi visszakerül a volt iskolájába nappali tagozatra, és hozzávetőlegesen negyven kilométert kell ezért utaztatni. Az ottani ellátása számomra bizonytalan, s hogy miként fogja bírni, az még inkább. Végképp nem értem, hogy amíg csupán 600 méterre voltunk az iskolától, addig miért nem járhatott?? Vagy hozzá miért nem jött ki 10 percre sem tanító egy tanéven át.(Függetlenül attól, hogy az iskola megkapta a gyermekvédelmi támogatást.)
Ezzel kapcsolatban még egy dolgot nem értek. (Ha valaki igen, kérem magyarázza el!) Az a gyermek, aki pillanatnyilag nem terhelhető a legcsekélyebb gyógytornával sem(!), az miként lesz képes alig egy hónap múlva
iskolába járni (kockázat nélkül),ott 4-5 órát végig tanulni?!
Bárki megkérdezhetné, hogy hova lett az optimizmusom, amiről annyit papoltam?  Nos, én optimista vagyok, és éppen ez az, hogy optimista, nem hülye! Én lennék a legboldogabb, ha minden ilyen egyszerűen és simán menne. A realitásoktól viszont nem szabad elrugaszkodni.
Ez csak a felmerülő problémák egyike. Nem is a legsúlyosabb.
A többiről majd talán máskor.
Természetesen leírom a jó hírt is, bár már a megjegyzések közt olvasni lehetett, igen, megyünk vissza Pécsre augusztus elején. Hogy melyik napon, azt pontosan nem tudom, mert három dátum is felmerült. Én legvalószínűbbnek a 8-a magasságát látom, mert itt akkor zár be a rehab. Aztán majd kiderül!
Sokáig nem lehetünk ott, mert "jön az iskola"!

Kicsit rátérek a mai napra, amelytől sokat t vártam !  Mindenképpen többet, mint amit az első kettő adott.
Végül elmondhatom, hogy ha nem is úgy alakult minden, ahogy szerettem volna, valamivel mozgalmasabb volt a napunk. Sőt az éjszakánk is. Nagyjából óránként voltam fönn Dorcsinál, aki szerencsére minden "kezelés" után gyorsan visszaaludt. Meglepő módon reggel már 8 órakor fel is kelt, azaz elhagyta az ágyat. A közérzetére nem panaszkodott, azt mondta, jól érzi magát, és a torka sem fájt már.  Bírta az egész napot, valami még sincs rendben. A feltételezésemet némileg alátámasztja a napi 40-45 szívás. Még mindíg nem sikerült megoldani a kanülbetét-problémát. Ez elég sok gondot okoz, és némileg köze van a dologhoz. Erről azonban nem a blogban kellene írnom. Most C-vitaminnal is bombázom.(Csak természetessel!)

készülnek agolyók

Ma reggelizett is Dórika, aztán meglepetésre, háztartási foglalkozás volt.(Itt jegyezném meg  bogyolínónak, hogy nem tudok leszökni kajcsit készíteni a konyhába, mert nincs konyha! Konyharuha is csak egy, az is a miénk!)
Szóval a foglalkozás keretén belül kókuszgolyókat gyártottak a gyerekek Manó is nagyon élvezte.A végén természetesen el lehetett fogyasztani. Finom lett! (Ahogy "lajci" mondaná: Nem esett messze az apja a lányától) Dorcsi viszont azt üzeni, hogy a felsorolt finomságokra egyáltalán nem fájt a foga!

 A cukrászkodás  után zeneterápia volt, amelyet most Dórika is szeretett.
(Megjegyezném, hogy Ő készült a foglalkozásra egy rajzzal, amit ott fejeztek be.)
Az ebéd az alulmúlta önmagát. Ezért kimentem a közeli kifőzdébe, és onnan hoztam be kajcsit. Hát... az  sem a Gundell!!
Ezzel a jelentősebb programok lefutottak. Délután zenélgettem kicsit Dórinak, eljátszottam neki legújabb dalom, és örültem, hogy tetszett neki! Hozzávetőlegesen 5 órától szabad foglalkozáson voltunk estig. (Nekem azért akadt egy-két szívás!)
Ma egy picivel jobb étvágya volt a csajszinak. Vacsorára melegszendvicset csináltam neki, amit meg is evett.
(Ezen kívül lehet itt még virslit főzni (vagy melegíteni), készíthetünk mindent amit mikroba lehet.
Este gépezés volt a program,majd 10 után nem sokkal fekvés, és békés alvás következett.
Rám is ez fog most várni, igaz már megint két óra van. Jó éjt mindenkinek, vagy jó reggelt,vagy szép napot!!!

Hetem eleje meg kedd 2011.07.25-26

"Egy eszement ezret teremt"

Ez nem teljesen helyes. Esetleg lehetne: "Egy eszement (negyvenhetet meg negyvenhetet meg hetet egybevettem s elvettem egyet) teremt!"   Ez megfelelne?  
Elmerengtem. Szerkesszem -e levelem eszperente nyelven mekegve? Legyek egy negyvenes, (ezen ne nevess, mert elfenekellek!) deres kecske? Nem! Esetleg egy remete!! Mely egy gyermekkel Pesten, betegeknek rendeltetett szent helyen egy teremben rekedt, s nem tehet egyebet, neten levelezget szerte. Menne ezerrel, de nem lehet.Ez lettem, jelentem! Felettes szervek, megnevezem: elcseszett, fejre ejtett selejtes emberek serege, teljesen lehetetlen helyzetet teremtve  keresztbe tett nekem. Egyszer bejelentett "telephelyemen" megjelent (persze sleppel) egy termetes, begyes menyecske, (ejtse egy teve teherbe!) s fejtegette: ezt, meg ezt kell tennem, s gyermekemmel egyetemben mehetek.Terve tetszett, beleegyeztem. Melyeket nekem elrendelt (gebedne meg!) beszereztem, megteremtettem. S mehettem??? Persze! Seggbe mehettem. Vesztettem ezreket! De kedvemet nem. Ez nekem megfelelt. Egyebet nem tehettem, Pestre helyeztem "telephelyemet". E, -fentebb emlegetett- szent helyen, kedves egyedek, helyet kerestek nekem s gyermekemnek. Nem kesergek!  Vesztett ezrek menjetek! Rengeteget nyertem, mert megleltelek benneteket.  Lelketek s lelkem egy lett. Jelenleg sebzetten verdesve reppenne Mecsekbe, s lenne veletek.
Ezzel csevejemet e-vel befejezem. Legyen kellemes, s nedv-mentes reggeletek!

Szóval szép napot kívánok mindenkinek!
Már megint kezdtem kétségbe esni, mert amikor megkezdtem a blog szerkesztését, - még nagyon időben voltam - a képek feltöltésével indítottam. Onnan viszont már nem tudtam belépni az oldalra. A kiszolgáló nem volt megtalálható.ismét elment a net. Nekem meg kis híján az eszem. Azt hittem, megint kényszer pihenőn kell lennem. Aztán fél egykor szólt a nővérke, hogy van újra net. Már "megvackoltam" és le is dőltem, de természetesen nem hagyhattam ki a lehetőséget. Így a jól megszokott éjszakai órában láthattam neki az írásnak. Most negyed kettő van. Még szerencse, hogy beindult délután az eszperente, mert így valamivel többet tudok nyújtani, ami a sorokat illeti. Nekem különben könnyebb e-vel írogatni, mert nem kell annyi betűre figyelnem. A kórházban pedig szó is akad bőven, (vegyszerek, leletek, ehetetlen levesek, stb.)

Nos, azért írtam, hogy így többet tudok  nyújtani, mert gyakorlatilag azon kívül, hogy elment a net, más említésre méltó esemény nem történt velünk. Dorcsinak az állapota sem változott nagy mértékben vasárnap óta. Esetleg annyit, hogy éjszaka többet kellett felkelnem hozzá szívogatni. Ez egyszerre jó is, meg rossz is.
A hangulata rendben van, a torka sem fáj már annyira. Sajnos az étvágya visszaesett. Nem mintha eddig olyan nagy zabagép lett volna, de most nem sok kajcsit tudok beletömni. (Mondjuk a benti menüből a kevés is sok.)
Ezen kívül még annyit említhetek meg a tegnapról, hogy nekem viszonylag sok időt kellett házon kívül töltenem. Egy újságíróval kellett beszélnem, de hogy miről, azt itt nem írhatom le.
Viszonylag korán lefeküdtünk, de mint említettem az éjszaka nem volt folyamatos az alvást illetőleg.
A mai nap teljesen hasonlított programjaiban a tegnapihoz. Nem történt semmi. Kivéve, hogy hol volt (net), hol nem volt (net). És délután jöttek a bohóc doktorok, némi vidámságot csalni a bentlakók arcára.
Dorcsinál meglehetősen sokat időztek. buborékokat fújtak, amibe Dórika még egyet igyekezett beletenni. (Van rá módszer, ezt tanították a Manónak.) 
Hát ez történt Pesten! Ugye mekkora izgalmakat élünk itt át?? Mi lenne akkor, ha a net is normálisan működne?!
Nagyon remélem, hogy holnap több mindenről számolhatok be. Erre már ma is számítottam, de végül, még nem tudtam meg semmit. Pedig már említették, hogy beszélni fogunk a dologról.
Drágáim! Elköszönök mindenkitől, persze csak mára.  Köszönöm a kedves soraitokat. (Ezzel kellett volna kezdenem, de oda nem illett.) Annyira jól esik, hogy tényleg várjátok a bejegyzést. Most eszembe jutott még néhány gondolat, de azt meghagyom holnapra, hátha még sem történik semmi.

Azokat a képeket mellékelem, ami a délutáni "tanulást" jeleníti meg.  Puszilunk mindenkit.

Vasárnap( i ) jelentés 2011.07.24

Szeretettel köszöntök Mindenkit!


Mint ahogy a cím is utal rá, most csupán egy rövid jelentést írok.
A délután folyamán különösebb dolog nem történt velünk. Dórika a gépnél serénykedett, én inkább pihengettem.
Az időjárás ismét elromlott. A kora délutáni kellemesen napos időt, felváltotta az eső.
Elolvastam a megjegyzéseket,és megint arra a következtetésre jutottam, hogy már csak azért is érdemes felébrednünk minden nap, hogy halljunk a barátainkról, hogy elolvassuk felvidító soraikat, hogy érezzük a szeretetüket.
Nekünk ez megadatik, és ezért hálásak vagyunk a sorsnak. Milyen rossz lenne, ha nem lennének barátok? Olyanok, akiket nem fűz semmilyen érdek egy kapcsolat kialakításához. Olyanok,akik a saját gondjaik, bajaik  mellet, -merthogy mindenkinek van ilyen bőven-  időt szakítanak arra, hogy  törődjenek velünk
A néhány sorral előbb feltett kérdésre tudom a választ. Sajnos olyanban is volt részünk. Erről nem is akarok beszélni, írni. Az csak volt, nem tartozik a jelenünkhöz.
    Megpróbálok nem elmenni "szabira", és naponta tájékoztatást adni mozgalmas életünkről.
   Örülök, hogy lesz alapító okirata a társaságnak.Tudom, hogy "kicsit" gyerekesnek hangzik, de ez nekünk olyan, mint a vérszerződés.
   Nekem tetszik a PÖPA is! Én csupán -nem a koromra való tekintettel- azért választottam a PAPA -t, mert az önmagában is értelmes.
   Nem tudom milyen baranyai beütésem lehet, de egy biztos, engem nagyon régen "megfertőzött" az a környék.
Már azt hiszem írtam, vagy valakikkel beszéltem arról hogy réges-régen Abaligeten volt a nyaralóm.
Csupán kis kétszintes faház volt, de azt a bátyámmal építettük, és nagyon szerettük. A sorsa nem ebbe a blogba való. Már 20 éve nem az enyém. Néha eszembe jut, olykor jó lenne tudni, hogy mi lett vele mostanra.
De nem érzek kedvet ahhoz, hogy megnézzem. (Több okból is.)
   Természetesen a jövő vasárnapra semmit nem fogunk tervezni. Csak várunk, várunk türelmesen, majd egyre türelmetlenebbül.
   A "Gyuszit" nem kívánatos személynek nyilvánítottuk. Jó lesz már, ha eltűnik. A nagybátyját T Gyulát pedig látni sem akarjuk. Vendégeskedett nálunk  már jónéhányszor.

Végül Dórika üzenetével búcsúzom. Mindenkinek legyen gyönyörű napja. 

Péntek - Szombat 2011.07.22-23

Köszöntök Mindenkit!
Ami az időjárást illeti, nem lehet azt mondani, hogy  derűs nap köszöntött volna ránk péntek reggel. Ebből azonban Dóri és vendégünk Bius nem sokat érzékelt, mert jócskán 10 óra után merészkedtek ki az ágyból.
Nem állítom, hogy ez is egyszerűen ment. Egyik álmosabb volt, mint a másik. Ráadásul Manócska megint nem érezte jól magát. Szerencsére ez a rosszullét sem tartott túl sokáig, nagyjából egy óra alatt rendbe jött. Ebédre már a hangulata is jó volt, bár az nem esett vissza annyira, mint a közérzete.

Mónival és Józsival

Az első óriási meglepetésre nem sokat kellett várni.
Ebéd közben érkezett.

Éppen boltba indultam, amikor valaki rám köszönt. Alig akartam hinni a szememnek. Józsi volt az, aki a feleségével Mónikával jött el hozzánk látogatóba. Azok kedvéért, akik csak ebben a blogban olvasnak rólunk leírom, hogy Józsiék azok, akik a Dóri-házas tartózkodásunk alatt eljöttek hozzánk, elvittek bennünket kirándulni, ebédelni, Dorcsinak ruhákat vettek, tucatnyi mesekönyvet, festékeket, gyöngyöket hoztak, és még sok-sok apróságot. Most sem üres kézzel jöttek. Görög országi nyaralásból tértek vissza, és ott sem felejtették el Dórikát.


Kapott egy gyönyörű asztali lámpát, aminek különlegessége, hogy tengeri csigából, kagylóból, és korallból áll,

Kit érdekelt az ebéd?

kapott egy képeslapot, és egy karkötőt.
A tárgyi ajándékok mellett Józsi átadott egy borítékot, amit A Védelem Cégcsoport két munkatársa,  Ábrahám Karcsi és kollégája Bíró Imre küldött azzal a céllal, hogy a támogatásukból Dórikának vegyek valamit. Ezúton is nagyon szépen köszönjük!
Sajnos a látogatásuk nem tartott sokáig. Dorcsi elmondta Józsinak, hogy nagyon szeretne Pécsre visszamenni, aki megígérte neki, hogy  érdeklődni fog a lehetőségekről.
Nagyon jól esett, hogy gondoltak ránk.Dórim is nagyon örült a találkozásnak. Remélhetően hamarosan újra viszontlátjuk Őket.

A délután folyamán játék meg játék követte egymást, annyi megszakítással, hogy délután amint felszakadozott a felhőzet és kisütött a nap, Dorcsival lementünk az udvarra kicsit levegőzni. Jelen helyzetben nem sok lehetőségünk akad a  mozgásra. A hétvége közeledtével szép lassan kiürült a kórház is. Késő délutánra szinte egyedül maradtunk.

Zsófi, Manó és Bius

Nem nagy élmény , de a hosszú idő alatt
már megszoktuk.




Este aztán újabb vendégünk érkezett Zsófi személyében, aki szintén nem üres kézzel érkezett. Gyors szatyor-pakolás Dóri részéről, és máris előkerültek a gyümölcsök. édességek, nasik, és üdítők.
Mily meglepő, Zsófi is pécsi kötődésű!!

Úgy látszik, fantasztikus nénik teremtek azon a vidéken!
Ha így haladunk, én már tényleg csak a blogon, illetve a neten keresztül lehetek bátor!

Dórikával nagyon hamar összebarátkoztak. Természetesen vele is közöltük, hogy tagja lett a boszorkány-klubnak. Mivel a tiltakozás legkisebb jelét sem láttuk rajta, és a boszik közül két alapító tag is jelen volt, úgy tekintettük, hogy ezzel letette a nagy esküt. (Erről jut eszembe, -ez nem nagyképűség- olyan jó lenne valami alapító okiratot készíteni, amelyben írott formában is benne lenne az eskü szövege, és a tagok alá is írhatnák. Kérem hölgyeim, tessék ezen elgondolkodni!)

A fentebb említett túlerő ellensúlyozására szeretném megalakítani a PAPA Egyesületet. (Pokolian Angyali Pasik Alakulata) Esetleg lehet egyszerűen csak APA Vagy valami hasonló! Attila, Bence, Tibi, Tomi! Ugye benne vagytok?!
E kis kitérő után vissza az estéhez. Elég gyorsan szaladt az idő. Pontosabban úgy tűnt. Amikor nem vagyunk egyedül, repülnek a percek. Ezért szinte észre se vettük, és Zsófinak már is mennie kellett. Azt azonban megígérte Dorcsinak, hogy délelőtt vissza jön hozzá egy kis meglepivel.
A napból már nem sok volt hátra, arról sokat nem is tudok írni. Fekvés, majd alvás következett.


Ím, ránk köszöntött a szombat is. Nem írtam blogot. Kaptam is a reklamációkat rendesen. Őszintén szólva, ez jól esett. Olyan érzésem volt, mintha hiányozna a beszámolónk.
Az az igazság, hogy mióta visszajöttünk Pécsről, a blogokat zömmel éjszaka írtam. Legalább is amióta naponta jelentkezem, minden alkalommal. Tekintettel a komoly számítógépes szaktudásomra, és arra, hogy valamilyen okból kifolyólag a szöveg felétől hihetetlenül lelassult a rendszer még írás esetén is, a képek felhelyezésénél pedig csak a karika forgott percekig. Ez minden kattintásnál így ment. Azért írom múlt időben,
mert most a rókafarkas godzillával nem jött elő ez a jelenség. Tudoook!!
Szóval az imént ecsetelt körülmények miatt minden nap hajnal négyig írogattam és dühöngtem. Nyilván még ezután kerültem vízszintesbe, és bizony reggel 7-kor nekem ébresztő volt. Nos, már úgy éreztem, hogy a szemeim belefolynak a klaviatúrába. Ezért úgy döntöttem, hogy az éjszaka egy részét én is alvással töltöm, ezzel megfosztva kedves olvasóinkat attól az iszonyatos élvezettől, melyet bugyuta soraim okoznak.
E rövid magyarázkodás után írok valamit a napról is. (A nap, egy csillag. -ezt csak azért jegyeztem meg mert ismerek olyat a Dunán-túlról, aki képes lenne "kiforgatni" szavaimat)  Szóval a szombatról van szó! (Kezdhettem volna ezzel is, és akkor nem kellett volna "kommentet" fűzni hozzá. Így viszont hosszabb lesz a blog.)

Ő Málna

Dórika viszonylag korán, 9 órakor ébredt, várta Zsófit és a beígért meglepit, ami nem volt más, mint Málna.

Dorcsi és medveölő

Óriási öröm volt, amikor megérkezett a kiskutyus
gazdáival. Zsófi együtt jött párjával, akiről sajnos nem készült fotó. (Na ezért megint kapok a fejemre, hogy végre van egy pasi, és nincs kép. Ígérem, legközelebb pótolom!)
Rövid idő alatt megtelt az orbitális méretekkel amúgy sem bíró szobácska. Mindenki jött "kutyacsodálni". A nővérek, az ügyeletes orvos, a rajtunk kívül bent lévő beteg gyermek.
A szobánkból nyilvános kutya simogató lett.

Dórika rettentően élvezte a kialakult helyzetet. Az különösen tetszett neki, hogy Ő is kézbe vehette az apró kutyust, -aki méretét tekintve akkora kutyában, mint a Manó emberben-, megsimogathatta, sőt még meg is puszilhatta! Csak jelzem, hogy Málna is csajszi!
Később bekerült Mazsi is. Ő Málna társa. (Kép sajnos róla sincs.)
Dél magasságában Zsófiéknak indulni kellett. Mentek Pécsre. (De jó nekik!!)
Azt elárulhatom, hogy Zsófinak ma volt a szülinapja, hogy hanyadik, azt nem. (merem). Ezúton is Boldog szülinapot kívánunk neki a magunk és olvasóink nevében is!
Dóri egyébként ígéretet kapott arra, hogy Málna még jönni fog látogatóba.
A délután folyamán a SKYPE -val kísérleteztünk. Többé kevésbé sikerrel jártunk. De inkább kevésbé!
Annak viszont nagyon örültünk, hogy sikerült kapcsolatot teremteni a minden boszorkány öreganyjával  (Vacsutival) és annak húgával. (bogyolínóval) Nagyon jó volt velük beszélgetni, és jó volt bogyeszt látni. Vacsutit sajnos nem láttuk valamiért
Ismét kaptam egy kis lelki támaszt, ami nagyon jól esett. Azt, hogy miről beszélgettünk, a készülő könyvem 93-98 oldalán olvasható lesz.
Dórika délután lefeküdt, mert fáradtnak érezte magát. Este még társasoztunk és kártyáztunk vele, de nagyon hallgatag volt. Sajnos lett egy kis hőemelkedése, és bizony nagyon magas pulzusa. Azt mondta jól érzi magát, de ismerem annyira, hogy tudjam, valami nincs rendben.

Nem árulok el nagy titkot, hogy ezt  blogot már vasárnap fejezem be.
Többet szerettem volna még tegnap írni, de a gondolataim elkalandoztak.
A Kismanóm egész délelőtt feküdt. Délelőttre kiderült, hogy elég komoly mandulagyulladása van. Bízom benne, hogy ennyi lesz a maximum,ami a betegséget illeti.

Még mindíg vártam másfél órát, hogy közzétegyem a blogot.  Dórika felkelt, jobban van, és ebédelt. (Most fejeztük be). Már beszél is,és géphez is ült egy kicsit. Mindenkit puszil! Én is!   

Csütörtök 2011.07.21

Szép napot Mindenkinek!

Azzal kezdem, hogy a borús és meglehetősen morcos időjárás ellenére nekünk nagyon derűs, és estére még derűsebb napunk lett! De erről majd később.

Örülök, hogy örültetek a bohóc úrnak! Tényleg a smink hogy meg tudja szépíteni az embert!( Kár, hogy nem járhatok így. Egyrészt nagyon mókás lenne, -másoknak-,  másrészt, rám száradna a borotva hab.)
Azt azonban elárulhatom, nem bántam meg, hogy a "fűnyírós ördögről" mégsem készült kép, mert minden bizonnyal azt is viszont láttam volna a facebookon. :-) Annak is örülök, hogy ma újabb nevet kaptam, ez pedig a Szergej. Csókolom Kereszt anyu! Köszönöm, hogy nem Szergej-bá lettem!
A cirkusz ötletet egyébként nem is tartom rossznak, legalább mi jót szórakoznánk!

Már előző bejegyzésemben is akartam említeni, (de a hivatali ügyintézés taglalásának hosszúsága miatt már nem került rá sor) hogy szigand kommentje után megadott e-mail címemre több levelet is kaptam, melyben arra bíztatnak, hogy bátorkodjam valahol tudatni a számlaszámomat és ne érezzem magam kellemetlenül.

Ez egyben azt is jelenti, hogy jóval többen olvassák a blogot, mint amiről tudunk.

Ez úton is szeretném megköszönni ezeknek a kedves ismeretleneknek a figyelmet, noha már e-mailben már válaszoltam nekik. Őszintén szólva még mindig nem tudom mi lenne a jó döntés. Nem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy a blogot "kéregetésre" használom fel, bár feltételezem, hogy azokban akik rendszeresen olvasnak bennünket talán nem merülne fel ez a gondolat, mégis ódzkodom ettől a lehetőségtől.

Ezt az egészet most mégis azért említem meg, mert az utóbbi napokban amint a város utcáit róttam, olyan furcsa dolgot tapasztaltam, amelyhez hasonlót ugyan korábban is láttam, de csak most gondolkodtatott el igazán. Fiatalok, többnyire hármasával csoportosulva szólítgatják le a járókelőket azzal a nemes szándékkal, hogy rák és egyéb betegségekben szenvedő gyermekeknek gyűjtenek. Amint megfigyeltem általában egy fiú és két lány van egy helyen. Ami jellemző rájuk, hogy a fiúk trikóban, susogós naciban,  a lányok kötésig érő kis szoknyában végzik a "munkájukat". Azt is megállapítottam, hogy egy nemzetséghez tartoznak, amelyet nem kívánok megnevezni, de nagyon kreol bőrűek. Természetesen megtaláltak engem is. Próbáltam nekik néhány kérdést feltenni, pl. azt, hogy ki most az elnöke annak a szövetségnek, amelyet ők képviselnek és amelynek a "dokumentumai" a mappájukban van. Egy személy mondott valamilyen nevet, de ő se volt meggyőző, a többiek - merthogy az első bepróbálkozás után szándékosan kerestem a leszólítás lehetőségét - vagy nem tudták ki a főnökük, vagy otthagytak. Miután egyértelműen látszik, hogy kamu dologról van szó elgondolkodtam, miért kellene nekem szégyenkezem?! Ami viszont nagyon megdöbbentett, hogy az emberek adtak adományokat! Azt hogy milyen módszerekkel dolgoznak, most nem részletezem. 

Ennek alapján mondom azt, hogy nem tudom, mi lenne a jó döntés számomra.

Ezek után térjük vissza a napunkhoz. 

Dórikám vidáman ébredt és szerencsére jól is érzete magát. A délelőttöt olvasással töltötte. Elmélyült munkájában, csak az ebéd zavarta meg. Ezt akár szó szerint is lehet érteni, mert a mai cukkini főzeléket és a teljesen elcseszett tojásos levest nem lehet minősíteni. Ezért aztán hirtelen a Mekiből kellett neki husikát hozni, miután a még "raktáron lévő" rakott krumpli nem volt elegendő.

Pótebéd

Remélem most már hamarosan látszatja is lesz az étvágyának.

Délután a laptop segítségével tanult, később pedig ismét olvasott. Nagyjából öt óráig bírta türtőztetni magát, de onnantól erőt vett rajta az izgalom. Ma óriási meglepetésben lehetett része. Vendéget vártunk Pécsről. Azt ugyan ekkor már tudta, hogy ki és mikor érkezik, de addig ég nagyon sok idő volt hátra. engem már öt órakor küldeni akart a vonathoz, holott az csak nyolckor érkezett. Végül fél tíz körül visszaérkeztünk a eszeveszett boszorkánnyal a kórházba. Dorcsi már az előtérben fogadott bennünket. A nővérkék szerint rendkívül izgatott volt. Bius látogatott meg minket. Nagyon örültünk a találkozásnak, végre láthatunk valakit a nagy családunkból.   

Olyan jó volt kapni egy kis "pécsi levegőt" különös öröm töltötte el Dórit Bius itt maradt éjszakára is. (Ezt még délután leegyeztettem a főnővérrel)

Az "érkezési örömködés" után a két boszorkány-ivadék vacsorázni kezdett. Ezután némi játék fért még bele, Dórika nagy sajnálatára altatás következett, természetesen mesével. Némileg azonban megnyugtatta az a tudat, hogy holnap az egész napot együtt tölthetik.

Mi még beszélgettünk, Bius csinált nekünk skype-ot, majd elkezdődött ennek a blognak a megírása, ami lehet, hogy kicsit kurtára sikeredett, de az adott körülmények miatt ez azt hiszem érthető. Holnap igyekszem a hiányosságokat pótolni.

Legyen szép napotok! Nekünk az lesz!

Szerda !!! 2011.07.20

Ezt csináltak belőlem három napon át 

Nincs az a bürökrácia, és nincs olyan dilettáns hívatalnok, amit és akit  erős elszántsággal, birka türelemmel és kitartással ne lehetne legyőzni!

(Vagy mégis? Nehogy egyszer rám cáfoljanak!)

Üdvözlök Mindenkit!

Akár azt is írhattam volna, amit már nem egyszer kénytelen voltam megállapítani, és közre is adni, nevezetesen:
Az észszerűségnek vannak határai, a hülyeség határtalan! 

Előljáróban elmondanám, hogy ma sikerült pontot tennem az ügy végére! :-)  Legalább is, ami az igazolást illeti. (A dolog többi része még hátra van. Jól nem fogok belőle kijönni, de valamivel mégis kevesebb lesz a saram.)  Ez jó hír!

Csak röviden vázolnám sikerem megestét.
Mint azt tegnap már jeleztem, némi információ birtokában magabiztosabban vártam a mai napot. Gondolkodtam, hogy elmenjek -e Ceglédre. Végül úgy döntöttem, hogy csak nem fogok utazgatni -időben és anyagiakban is jobban jártam-, no meg szerettem volna a képébe mosolyogni a három gráciának. Elárulom, hogy ez meg is történt! Biztosra mentem, mert korán reggel, még félfogadás előtt sikerült Ceglédddel beszélni, és kértem, hogy szóljanak ide telefonon. Történetemet ismerve nagyon készségesek voltak. Utána visszahívtak, és mondták, hogy el  van intézve a  dolog. Jaj!! Látni kellett volna milyen elégedett mosollyal vonultam be a már jól ismert irodába. Nagyjából, mint SP (közt.elnök) amikor megválasztották. A lehető legjobbkor érkeztem, mert a madam is ott sürgölődött lányai körében. Szerintem amikor meglátott, el akart menekülni, de nem volt rá ideje. (Egyébként sokan dolgoznak a hívatalban, bocsánat, sokan állnak alkalmazásban a hívatalban, de én csak hármójukkal próbáltam szót érteni)  Hát nem mondom, hogy örültek nekem, és azt se, hogy szívélyesek voltak. Fürge kisasszony adta a kezembe az igazolást. Annyit mondott, "Itt van!" Se egy elnézés, vagy nyald meg a lábam ujját, semmi!! Ezt a részét mondjuk leejtem, de legalább az emberi alázatosság halvány jelét adhatták volna. A végén természetesen volt néhány hangos gondolatom az alkalmasságukról és személyiségükről. Véleményem választékos kinyilvánítását fokozta az a tény, hogy megnéztem az igazolás tartamát. Idézem úgy, hogy nem írok ki mindent.  " Igazolás Igazoljuk, hogy Sz I  (an. szül.idő hely, ....Lakosnak,  kk Sz D B  (szül idő, hely).....lakcím gyermeke után 2010 szeptembertől 2011. márciusig ...........segély nem került folyósításra.
Erre kellett várnom, ezért kellett szaladgálnom  három napon át. Már mindegy, örülök, hogy megvan. Többet erről remélem nem kell írnom.Már én is unom, nemhogy akik olvassák. Hiába tűnik ez mókásnak utólag, nagyon nem szeretném még egyszer végigcsinálni.
  
Egyébként a kép azt is jelképezi, hogy összességében ilyen napunk volt. Jó és vidám!  Pedig nem így indult.
Dórika rendesen rám ijesztett, miután 10 óra tájban felébredt. Hányingere volt, öklendezett, alacsony volt a szatja, stb. Aztán nagyjából egy jó óra alatt teljesen rendbe jött!! Nem tudom mi okozta a problémát, a lényeg, hogy elmúlt.


Elenával

 Ebéd előtt beindult az élet. Tegnap említettem, hogy az egyik önkéntes (Elena) mandátuma lejárt. Először Ő  jött elbúcsúzni egy utolsó UNO-val. Nagyon aranyos volt végig az itt töltött ideje alatt. Hiányozni fog Dorcsinak.

Ő még el sem ment, amikor egy másik önkéntes érkezett a Manómhoz. Erzsi néni.


Erzsi nénivel

 Róla el kell mondani, hogy Dórikának ő olyan, mintha a nagymamája lenne. Rengeteg időt töltött mellette, amikor még az intenzíven feküdt. Erzsi néni a Bethesda másik épületében van, és imádja a gyerekeket. Játszik, beszélget velük, mesél nekik. Dorcsihoz sem érkezett még  üres kézzel. Több mesekönyvet, számtalan rejtvényt, csokit és sok más apróságot kapott tőle. Ma egy fecskendő alakú golyóstollat, és egy hajlékony fél méteres ceruzát.
Természetesen kifagatta Dórit a pécsi tartózkodásunkról, aki szívesen mesélt neki.
Nagyon örültünk látogatásának.


Nagyjából háromnegyed egykor ebédelt Dórika. A leves-be ha lehet ma még több répa és spagetti tészta volt.  (Már a lefolyó sem bírja megemészteni!)  A második fogást konkrétan senki sem tudta megnevezni, de ehetőnek tűnt. Dórinak volt még rakott krumplija, ő azt evett.


Már régen hintázhatott

 Ebéd után Melinda is meglátogatott minket. Sokáig nem tudott maradni, de jó volt, hogy jött.

Linda távozása után lementünk a kórház parkjába. Ma végre nagyon jó levegő volt.
Mióta Pécsről eljöttünk, Dórika még nem volt kint a szabadban csak egyszer, amikor pancsizott.


Nagyon örült, hogy újra hintázhatott. Aztán kipróbálta a "láncos járdát" is. Mire végig ment rajta, nagyon elfáradt.

Egy keveset pihengetett a szanetli asztalán, aztán visszatértünk a szobába.                                      



A szanetliben

Dórikából a parkban sem veszett ki a boszorkány hajlam. Azt üzeni a pécsi  és Pécs környéki bosziknak, hogy nagyon vigyázzanak magukra! Mindenkire szeretettel gondol. Üdvözli a Vacsuti-fiúkat Attilát és Bencét, a kis skorpiót, Szofit,  mindenkit aki üzent neki, és aki olvas minket A Dóri ház lakóit, nővéreit, és az alapítvány dolgozóit. Mindenkit nagyon sokszor puszil. (Az üdvözölt személyeket nem tudta névszerint felsorolni, pedig nagyon szerette volna.)
Természetesen magam is csatlakozom az üdvözletekkel!                                                                                                                                            



Képes üzenet a bosziknak



Az "autóval"



A  délután fénypontját Helga érkezése jelentette. Már nagyon várta. Megint kapott valmilyen játékot, cukrot, rágót. Egy ideig a laptoppal bíbelődtek, majd a már ismert Labirintus játék következett.(Ma még én is beszálltam a játékba.) Nagyon jól el van a két boszi egymással.

Természetesen Dóri most sem akarta elengedni Helgát haza, de végül 10 órakor muszáj volt elbúcsúznunk.







Itt nem is tűnnek boszorkányoknak









Mára ennyi!

Azt hiszem valamilyen új módszerekhez kell folyamodnom a blog-írás területén, mert már megint jócskán elmúlt 4 óra, lassan világosodik.   Én meg kezdek fáradt lenni.

Szép napot mindenkinek!