A kilencedik nap (szept.13. kedd)

Szép napot kívánok!

Nagyon gyorsan telt el ez a nap.
Dórika nagyon nyugodtan aludta át az éjszakát, s annak ellenére, hogy korán aludt el, a reggeli felkelés kicsit nehezére esett.

Reggeli után szellemi frissítőként játszottak a nővérkével néhány römi partit, majd 10 órára megjött Erika, és elkezdődött a tanulás. Végtére is, harmadikos az én "nagy lányom"!   (Sokszor jut eszembe Dorcsiról, az egyik kedvenc írójának, Janikovszky Évának a "Velem mindig történik valami" c. meséje.
Vannak helyzetek, amikor azt mondja, hogy "...én még kicsi vagyok!", de amikor én hivatkozom erre a tényre, akkor nagyon gyors öregedésen megy át, és egyszerűen a képembe vágja, hogy "...már nagy vagyok!" Ha az utóbbit akarom elfogadni, akkor mindig az az érzetem támad, hogy már nem is vagyok olyan fiatal. Nem szörnyű ez, csak esetenként kellemetlen.)
Tehát a délelőtt, tanulással telt el.
Ebéd után egy kis számítógépezés következett. Nagyon örülök annak, hogy nem minden idejét a gép köti le. Az utóbbi időben leginkább csak "okosodás" céljából használja, és én nem is nógatom arra, hogy pl. a facebookon lógjon egész nap, vagy játsszon. Úgy gondolom, hogy amíg van olyan programja, amit társaságban tud megélni, és jól is érzi magát tőle, akkor inkább azt csinálja. Ma viszont boldog volt, hogy üzenetei érkeztek, és örömmel válaszolgatott rájuk. Szerintem ez így rendben is van. Én boldog vagyok, hogy képes elhagyni az ágyat és a korábbiakkal ellentétben nemcsak a technika marad szórakozásként.

Enci (doktor nő) Tünci (pszichológus) Dorci (gyermek), Nóci (önkéntes

 Délután nekem Pestre kellett mennem némi elintézni való miatt.
Eközben a házban kialakult a hölgykoszorú. Az elmondások alapján remekül szórakoztak.
Természetesen Játékország birodalmát hódították meg.









Amikor visszaérkeztem, éppen Tündi készített interjút Dórival.
A Víg színházas élményekről mesélt a kiscsaj, és  bár a végére értem oda, nekem nagyon tetszett, hogy folyékonyan és szabatosan beszélte el a történéseket.
(Úgy látszik, ha mikrofon gyanánt akár egy tollat tartanak a szája elé, már fel is oldódik.)




Vacsora után egy kis zenehallgatásra került sor,
majd fürdés következett, és vonulás az ágyba.

Most nem aludt el az első mese második mondatára.Megpróbálta Kata száját elfárasztani.
Nem volt egyszerű feladat, nem is sikerült maradéktalanul. Hosszú próbálkozás után Manó feladta a küzdelmet és végre elaludt.

Nagyon elégedett volt a napjával. Azt hiszem én is elégedett lehetek.

Lefekvés előtti búcsú (Szilvtől, mert Kata még maradt)