Hatodik és hetedik nap (szept.10-11 szombat, vasárnap)

Szép napot és eredményes hetet kívánok Mindenkinek!

Eljött az első hétvége a Tábitha-házba, és az első
olyan nap, amikor nem étteremből kaptuk az ebédet, hanem itt  készítettük el.

Szombaton Bea főzött. Dórika egyik kedvenc menüjét kellett megcsinálni. Karfiol leves és pizza.

Nincs ebben semmi különös, de most Dorcsi volt a kukta.
Habarást készített, zöldséget aprított,hagymát pucolt, sonkát darabolt, (és megevett egy fél fej karfiolt nyersen!).

Ebéd után eljött Erika, aki meglepetést szervezett
Dórinak. Autóba ültünk és hármasban elmentünk
hozzájuk Érdre, ahol megismerhettük a családját, és nem utolsó sorban a "családban" főszerepet játszó két tüneményes kutyust Larát és Lilit.

Dórika nagyon jól érezte magát. Természetesen először az állatsimogatásra és etetésre került sor, aztán lementünk a kertbe, ahol "mini paradicsomot" szüretelt.

Lara és Lili

Különösen jól esett mind kettőnknek amit Eszter tett. Ő ugyanis a barátjával a Balcsinál volt és képes volt onnan is idő előtt visszaindulni, hogy Dorcsival találkozzon. Ezek a gesztusok azt hiszem mindent elárulnak valakinek a  lelkéről és emberi érzéseiről.

Öt óra után indultunk vissza a házba.
Nagyon örülünk, hogy megismerhettük Erika családját, amelyet hihetetlenül szimpatikus emberek alkotnak.


Miután visszajöttünk, ismét a játéké lett a főszerep.

Kata is megérkezett, és szívesen kapcsolódott be a játékba, majd később zenét hallgattak Dórival, aki még dalra is fakadt.


A lefekvés előtti mesemondás természetesen nem maradhatott el.


Vasárnap kicsivel tovább engedtem lustizni Manócskát.
Ez csupán azt jelentette, hogy nem szedtem ki az ágyból, hanem onnan nézhette a mesét.


Reggeli után Évivel fogott hozzá a játék-nagyüzemnek.


Én a konyhát bitoroltam. Most is a kedvenc kajcsija készült.

Ebéd után megérkezett Eszter. Némi szám-játék után technikai foglakozás gyanánt gyöngyöt fűztek, majd nagyon okosan gazdálkodtak.  Ezt azonban Eszter távozása miatt, Évivel kettesben fejezték be.

Az est folyamán még Metróztunk egyet, aztán
fürdés, mese, majd korai fekvés következett, mert reggel kanul-cserére megyünk a Bethesdába.
Nagyon remélem, hogy most nem lesz semmilyen fennakadás.

Eszterrel

A vasárnap eseményeihez tartozik, bár nem szívesen írok az ilyesmiről, hogy hosszú idő után ma Dórikának sikerült az anyukájával beszélni.
Elértük telefonon, bár megfogadtam, hogy nem fogom keresgetni, ha ő nem teszi meg.

Ne essék félreértés! Én örülnék ha Dórika rendszeresen beszélhetne az anyjával, és esetleg gyakrabban is találkozna vele, hiszen immáron fél éve nem látták egymást, és ennek nem a pécsi tartózkodásunk volt az oka.
Egy kicsit az az unalmas, hogy mindig nekem kell

Etetés

őt felhívni azért, hogy tudjanak beszélni.
Nekem meggyőződésem, hogy Manó is jobban örülne, ha megcsörrene a telefon és az anyja keresné őt. (Főleg úgy, hogy Dorcsinak is van telefonja.)
Egy kicsit bosszant a dolog.
Az pedig különösen  irritál ami a hozzákapcsolódó gondolataimat felkorbácsolja.
Sokszor elgondolkodom azon, hogy milyen magyarázatot lehet arra találni, hogy az övével azonos problémával, "betegséggel" küzdő személyek kezelését, "gyógyítását", terápiáját valamilyen megfontoltságból tudja a TB finanszírozni
akár öt, hat, esetleg több féléven keresztül is??

Ezt nevezhetjük gyógyításnak? Egyszer, talán kétszer még rendben is van. De ennyiszer??
Nem, nem vagyok irigy. Sem elfogult. Csak nem értem. A beteg gyermekeknek segítséget nyújtó szervezetnek miért nem jut pénz?? Miért nem tekintik ezt olyan fontosnak állami szinten??

Többek között azért is írom ezt le, mert régóta foglalkoztat ezzel kapcsolatban egy furcsa érzés. Nagyon remélem, hogy csak az én képzeletemben él, és a valósághoz semmi köze sincs.

Az motoszkál bennem, hogy az alkohol problémákkal küzdőkről azt mondják: megpróbálják őket visszavezetni a társadalomba,
hogy annak hasznos tagjai legyenek, hogy tisztességes adófizető állampolgárokká váljanak.
Ennek olvasatában előfordulhat az, hogy miután a gyógyíthatatlan beteg gyermekekből soha nem lehet adófizető polgár, ezért felesleges pénz kidobásnak tekintik az ő, és az őket segítő szervezetek támogatását?!
Ugye ilyen nem fordulhat elő a XXI. században Magyarországon?

Elnézést kérek amiért elkalandoztam és éppen a
blogban írom ezt le, de szerettem volna ezt a gondolatot is megosztani.

Előfordulhat, hogy lesz olyan, aki elítél ezért, hiszen nem írhatok mindenki kedvére. Azonban bízom abban, hogy akik ezt a blogot olvassák, azok nem az ellenkezőjét támogatják.

Viszont inkább úgy fejezem be a soraimat, hogy továbbra is jól érezzük magunkat, és nagyszerűen telt a hétvégénk is.