Folytatás 2 (Újra Pécsen! aug.17-21-ig. szerdától vasárnapig)

Szép napot kívánok!

Szép lassan megpróbálom utolérni magam a bejegyzéseket illetően.
(Mindig ilyen szándékkal ülök le írni, mégis óriási a lemaradás.) Remélem, ma közelebb kerülök a "jelenhez"! Azt hiszem, mikorra elmegyünk, végzek.

aug.17. (szerda)

Dia és Szilvi az új hűtő bűvöletében

Ez a nap is a szokásosnak megfelelően indult. Manó nem aludt sokáig, időben felkelt, reggelizett, és megkezdte a délelőtti semmittevését, ami abból állt, hogy nézte a nővérkéket, amint a társalgóban serénykednek.
 A mai napon megérkezett SIEMENS cég adománya,
egy szép nagy kombinált hűtő, aminek fogadására már napok óta felkészült a ház. A "kicsomagolás" és beüzemelés után gyakorlatilag azonnal fel is lett töltve.
Időközben az ebéd is elkészült, annak elfogyasztása után vártuk a délutáni programot.
Ez nem volt más, mint játék és gyógytorna.

Játék közben (Dia, Szilvi, Dóri és a kukorica)

Részemről megindult az albérlettel kapcsolatos ajánlatok áttekintése és feldolgozása. Nagyon sok címet kaptam a barátaink által, ám a főbérlők elképzelésében mi nem férünk bele. Semmi baj, folytatjuk a keresést.
A torna és masszázs után a levegőre vonultunk össznépi "bohóckodásra". Rövid idő alatt kiderült, hogy az időjárás, azaz a levegő hőmérséklete nem alkalmas a hosszú kint tartózkodásra, ezért visszavonultunk egy újabb "Metró-parti" megejtésére. Komolyan mondom, ez a játék nagyobb találmány, mint a mozgólépcső!

Puszi, vagy szimat?

Aki erre jár, annak muszáj megismernie, és szinte kötelező játszani is vele. (Ez még a további napok képeiből is bizonyítást nyer.)

A látogatás végére kicsit enyhült a meleg, ezért kimerészkedtünk a szabadba.
Én még megejtettem egy rövid bolti sétát, aztán hosszan beszélgettünk barátunkkal Vacsutival. Nagyon sokat "ötleteltünk" a lehetőségekről és a megoldásokról. Talán valmelyik használható lesz.
Ennek a diskurzusnak Dórika is tanúja akart lenni, hát velünk tartott. Neki is jól esett a szabad levegő.
Az est további része a szokásos módon telt.











aug.18. (csütörtök)

Szerintem teljesen felesleges leírnom minden egyes napon, hogy felkeltünk, hiszen az eseményekből ez úgy is egyértelművé válik. A magán jellegű megjegyzéseim egy részét is majd akkor írom le, amikor utolérem magam, mert lassan elmegyünk Pécsről, és még sehol sem tartok.
Ezek tükrében a teljességet nélkülözve, csupán néhány gondolat hozzáfűzésével, többnyire képekben megpróbálok túljutni a napokon.

Éva nénivel

Ma délelőtt ismét biológia órája volt Dórinak.
Éva nénivel tovább folytatták a levelek, termések (toboz, makk) aprítását, vagy boncolását, ki tudja milyen csodákat tettek velük?
Ez a munkálkodás ebédig tartott.
Kitti már elkészítette az ebédet, amiből mára csak annyira emlékszem, hogy a köret rizs volt.

Kitti, főzés közben

Azt meg kell jegyezni, hogy finomra sikerült, Dorcsi estig négyszer evett belőle. (mindig csak rizst, ezért nem emlékszem, hogy mi volt hozzá. Talán sült hús?? Mindegy! A rizs a lényeg!)
Az ebédet a teraszon fogyasztottuk el, ahol minden árnyékolás és technika ellenére is a hőguta kerülgetett bennünket. Igyekeztünk gyorsan elfogyasztani az adagot. Egyrészt a már említett hőség miatt, másrészt pedig azért, mert Kitti megígérte Dórinak, hogy Metrózik vele egyet.

(Kitti munkaideje délben lejárt, de a Manó kedvéért itt maradt.) Végül este 6 órára majdnem sikerült a játszmát befejezni, mert közben gyógytornára is sor került, és még egy kis "só terápia is be lett iktatva.
A társasozás után Dórika is egy kicsit gép elé ült, ami az utóbbi időben nem fordult elő túl gyakran.

A vacsi (rizs), és a jól eső fürdő után Mónika mesélt neki, s  ezzel viszonylag hamar alvásra bírta a kis hercegnőt.

aug.19. (péntek)

Mindjárt vége a második hétnek is. "Rohan az idő"!  Látom, miként öregszik körülöttem mindenki.
(Vacsutink továbbra is nagyon jól tartja magát! -/nem merem odaírni, hogy a kora ellenére, mert azért kikapok!/-.
Szóval itt a péntek, aminek a délelőttjén nagyon vidám tanulásban volt része Dórinak. Timi nénivel verseket faragtak, és mindenféle nyelvi játékot rendeztek.

Természetesen a gyógytorna, és az olajos masszázs sem maradhatott ki Andival.
A délutánt azonban zömmel a játék tette ki, aztán kora este Dorcsi, az energiáját tette láthatóvá.
Rettentően élvezte a délután tanultakat.

Katával

 A továbbiakban, még Katával az éjszakás nővérkével játszott, aztán meséltetett magának, majd nehezen elaludt. (A nehézkes elalvásra az a magyarázat, hogy izgatott volt a szombat miatt, hiszen a "kedvenceivel" történő találkozásra várt már nagyon.

 aug.20. (szombat) Szent István napja

Nem a jelző miatt, de anyukám akaratából ezen a napon tartom, illetve nem tartom a névnapom. Annak idején a "család" úgy akarta, hogy a karácsony az csak karácsony, és egyébként is keresztény család vagyunk, legyen a névnapom augusztus 20-án. Azt is mondták, hogy így legalább nem lesz belőle keveredés. Végül ebből lett csak igazán. A szülőkön és testvéreken kívül mindenki karácsonykor köszöntgetett. Nem győztem magyarázni, hogy nekem olyankor nem dukál a gratuláció. Már évek óta pedig úgy vagyok vele mint azokban az országokban, ahol egyáltalán nem tartanak névnapot.
Hű! Ez milyen szorosan a bloghoz tartozik!?  E hülyeség helyett, inkább haladtam volna a történtekkel.
No, nem baj!
Dórika, bár meglehetősen későn aludt el, (2 óra után) reggel nagyon korán kelt. Ennek többek közt az is oka volt, hogy az egyik nővérke, Móni, a kutyájával eljött. Csak ennyit súgtam a Manónak, s azonnal kelni akart. Pár perccel nyolc után már meg is reggelizett, aztán kutyázni indult az udvarra. Én az ebéd elkészítésének láttam neki. Időközben megérkezett Ági, akit Dóri már nagyon várt, hiszen a délutánt házon kívül vele és állatkáival töltöttük el. Először a kiskutyákat és anyukájukat néztük meg. A kicsik épp azon a napon születtek, amikor mi visszajöttünk Pécsre.

Ő volt az első

Puszi készülődik

Az anyukából nekem is jutott

Nyolc kis porontyban gyönyörködhettünk. Hihetetlen aranyosak voltak. (Azok még most is)

A kutyusok után, Ági szülői házához mentünk, ahol a  csincsillákat látogattuk meg.

Manócskám alig győzte kapkodni a fejét a sok kis rágcsáló láttán.















                                                                                                                           

             Az elmaradhatatlan puszi

                          Jó kis paróka

. Végig néztük, miként eteti meg Ági az ötven darab kis jószágot, aztán Dóri két aprósággal játszadozott, amihez gazdijuk is csatlakozott.


Fél hat felé indultunk vissza a Dóri-házhoz, ahol már látogatónk várt ránk.

Még egy gyors társasozás belefért az időnkbe, aztán készülődtünk az esti teendőink ellátásához.
                 

Dórika, bár elfáradt, nagyon boldog volt.

Meglepően sokat vacsorázott, aztán teljesen elpilledt a fürdővízben.



Ma este én meséltem neki, de néhány mondat után álomba zuhant.

Azt gondolom, mind a kettőnknek nagyszerű napja volt.



aug.21. (vasárnap)

Alig múlt el az egyik élménydús nap, következett a másik.

Manóm ébredése nem ment simán.

Az igaz, hogy nem aludt sokáig, viszont már 10 óra is elmúlt, mikorra "szalonképes" lett.

 Ezt a napot is várta már Dorcsika, hiszen ma ismét eljött Bea, Zsolti és ezúttal velük tudott tartani Helga is, akit már régen láttunk, és nagyon hiányzott.  (Mint ahogy hiányoztak délutáni látogatóink is, de arról majd néhány képpel később.)








Természetesen nem maradhatott el az a bizonyos, híres Metró sem.

 

Helga ma játszott ilyet először, de nagyon ügyesnek bizonyult.

Az ajándékok most sem maradtak el.

Sajnos Zsoltiék most sem maradhattak sokáig, hiszen Noel várta őket otthon, és Helgának is indulnia kellett vissza Budapestre.
Abban a reményben váltunk el tőlük, hogy talán még egyszer találkozunk az itt létünk alatt.

Délután aztán érkezett a következő meglepetés.

Végre viszontláthattuk "lajcsit" és "bogyeszt"!
Már nagyon aggódtunk, hogy nem fogunk velük találkozni, hiszen nem egyszerű nekik összehozni, hogy el tudjanak jönni.
Szerencsére sikerült megoldaniuk ezt a találkozást.

A tegnapi állatkázás után, ma folytatódott az örömködés.

Bogyesz elhozta Dorikának a nem régen született kicsi hörcsögöt, akinek egyúttal névadó ünnepséget is tartottunk.

Természetesen, Manócska lett a keresztanya.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                           
Az apróság neve "Pocok" lett.

Azt a nevet kapta, amit Dórikának a korábbi, tavaly ősszel elhunyt hörcsöge viselt.

Mit mondjak? Volt nagy öröm ma is. Alig akarta letenni a kezéből "kereszt fiát" Dorcsi. Legszívesebben vele aludt volna.                                                                                                                                                                                                                                                                                 Borzasztóan gyorsan telt az idő.  (persze a Metró nem maradt el itt sem)
Alig vettük észre, és már hét óra lett. A még mindig tartó jó időben mi is kimentünk sétálni, és fagyizni, közben elkísértük vendégeinket is. Bogyesz még velünk tudott kicsit maradni, de "lajcsinak" mennie kellett a kisfiához.
Nagyon sajnáljuk, hogy minden, ami jó, olyan gyorsan véget ér.
Reméljük, egyszer nem kell sietnie egyikőnknek sem.

Azt gondolom, ez a nap is nagyszerűen sikerült. Annyira jó volt találkozni régen látott barátainkkal!
 Jaj! Majdnem elfelejtettem leírni, hogy nem is kaptam ám nagyon a mami kora miatt! Ennyit még el lehet viselni.
Fél kilenc után értünk  vissza, gyors vacsi és fürdés Dórinak, aztán ma még odáig sem jutottam, hogy néhány mondatot olvassak neki, már el is aludt.
Nagyon kellemesen zártuk ezt a hetet.