Azzal kezdem, hogy erről napról szóló bejegyzés csak "képtelenséget" tartalmaz.
Azért van ez így, mert én Pécsen jártam, a szolgálatan lévő nővérkék pedig nem tudták, hol a fényképező, így nem készültek képek.
Ettől függetlenül összefoglalom röviden a napot.
Reggel korán volt az ébresztő, mert mint azt korábban is írtam, kanül-cserére készültünk a kórházba.
Ahogy megjött az alapítvány autója indultunk, és időben meg is érkeztünk. Dorcsi nagyon nem szereti
ezt a ceremóniát, de hősiesen várt a sorsára. Mint közel három óra várakozás után kiderült, teljesen feleslegesen izgult. A csere technikai okok miatt elmaradt. Most pedig játsszunk egy kicsit!
Teszt kérdés következik, lehet tippelni!
Miért maradt el a kanül-csere? 1. Nem volt áram a kórházban.
2. Nem volt orvos aki elvégezze a cserét.
x. Nem volt meg a kanül.
A helyes megfejtők között kisorsolunk 1 db két hetes "sötét kék" apróságot, s amennyiben a nyertes 8 napon belül nem veszi át a nyereményét, küldjük utána az egész famíliát.
A lényege az egésznek, hogy most új időpontra várunk. Többet nem szeretnék erről írni.
Miután visszaértünk Pestre, én azonnal indultam le Pécsre, Dórika pedig játszani kezdett. (Útközben már megebédelt, mert nagyon megéhezett a várakozás alatt.)
Öt óra után néhány perccel érkeztük meg Pécsre, sok időm tehát nem maradt a "látogatásra".
Ennek ellenére szerencsés volt a napom. A lakáskérdés már mindenképpen megoldódott. Külön örömet jelentett számomra, hogy bár nagyon rövid időre, de tudtam találkozni Judittal és Biussal is. Sajnos nagyon gyorsan elrepült az idő, indulnom kellett vissza.
Tizenegy óra elmúlt, amikor visszaértem Törökbálintra. Dórika a kanapén szundikálva várt,igyekeztem gyorsan lefektetni, Amint letettem a buksiját, már aludt is.
A nővérke elmondta, hogy remekül érezték magukat, rengeteget nevettek, s ami a legfontosabb, hogy minden rendben volt.
A mai nap szokványosan indult. A reggeli ébresztő
ma is hosszú procedúrával járt, éppen ezért időben elkezdődött.
Dorcsit rajtam kívül Bea és Viktor keltegette.
Meglehetősen gyorsan kinyitotta a szemét, de utána még sokáig sumákolt. Végül feladta a harcot és hagyta hogy felöltöztessem. Ezután megreggelizett, és várta Ildikót, akivel majdnem ebédig gyűrték a környezetismeretet, de még némi játékra is volt idő.
Ebéd után aztán kezdetét vette a játék.
Ma olyat játszottak, amit eddig még nem, s Manónak is régen volt ilyenben része. Bújócskáztak.
Dórika nagyon élvezete. Őt ugyanis segítség nélkül senki sem találta meg.
<<< Ez a rejtekhely pl kifogástalan volt. Gondolom senki sem lepődik meg azon, ha elárulom, hogy oda nem egyedül mászott be.
Ez a "bújócska őrület" egész délután tartott.
Később Tündi is, Nóri is csatlakozott hozzájuk. (Azért nincs róluk kép, mert elbújtak.)
Természetesen azért másik játékra is sor került.
Kicsivel később, amíg az átszellemült társasozás folyt, én Tündivel beszélgettem, s azt kell, hogy mondjam, nagyon jó volt.
Hat óra magasságában a bújócska tovább folytatódott. Új munkatárs érkezésére vártunk, nem is akárhogyan.
Palit, aki egy nagyon szimpatikus fiatalember, gyakorlatilag "üres" ház és egy köszöntő, "ház-bemutatólevél" várta. Mi valamennyien elbújtunk az előre megbeszélt helyekre.
A levélben sorra benne volt a megtalálási helyünk.
Pl. Dórit a nappaliban található játékos szekrényében, elsőként kellett felfedezni, hogy a továbbiakban ő segítsen a kalauzolásban. Ennek megfelelően Manó a vitrinben foglalt helyet. Az észrevétele nem volt könnyű. Pali megállt a szekrény előtt, és a vele szemben ülő Dórit, egyszerűen babának nézte. Végül az integetés hatásosnak bizonyult. A csapatnak az a képtelen ötlete támadt, hogy én a fürdőszoba mosdó alatti ,
60x60x40-es szekrényébe rejtőzzem el, és másodiknak engem kell megtalálni. Nem volt egyszerű mutatvány "behajtogatni" magam a búvóhelyre, de "kígyó alkatomra" való tekintettel sikerült megoldani. Eszembe is jutott a sláger szöveg, "...fejem a lábam közt, ülök a nyakamon." Nyugodt voltam, hiszen a levélben benne volt, hogy a "...fürdőszobában megtalálod Dóri papáját valahol." Pali be is jött,s én megkönnyebbültem, hogy vége lett a nyomorgásomnak. Nem így történt. Miután szétnézett és nem látott sehol, azt gondolta, már máshol vagyok, tehát elment. A baj, hogy nem is akart visszajönni.
Utánam még négy személyt kellett felkutatni. Csupán abban bízhattam, hogy gyorsan megtalálja a "társaimat". Az idő relatív. Igazából fél óra nem sok idő, ha nem a mosdó alatt kell eltölteni. Most pokolian hosszúnak tűnt. (De nagyon sok illuzionista trükköt megértettem.) Az igaz, hogy magamtól is előjöhettem volna, de akkor elrontom a játékot. Végre előkerültek hárman, és hiányolták a jelenlétem. Ekkor visszatértek, de Pali még mindig nem akarta elhinni, hogy a fürdőben lehetek főleg nem a szekrényben. Szerencsére a többiek unszolására, csak kinyitotta az üvegajtót. Bemenni sem volt egyszerű, a kijövetel pedig egyenesen nehézzé vált. Azt hiszem úgy egyenesedtem ki, mint a prérifarkas a gyalogkakukk elleni balul sikerült merénylet után. Elzsibbadt még a hajam is!
A végén Tündi is előkerült egy szekrényből. Ő viszont kényelmesen elfért egy nagy kétajtósban, és egyszerűbb volt a várakozása is.
Még nem említettem, de amint a képen is látszik, velünk volt Jani is, akit Dórika már reggel óta várt.
S, ha Jani, akkor szervezés. Kaptunk tőle egy aranyos képet az "új otthonunk" első díszeként, és egy névlistát. Azt gondolom, ebből rendszeres olvasóink már sejtik, hogy Jani tovább folytatta a gyűjtést. Újabb emberek csatlakoztak a támogatásunkhoz. A szívből jövő köszönet mellett, következzen a névsor. (Móni és Rezső, Szabó Ákos, Béres Zoli, Kovács Laci, Vörös Endre, Morik Kristóf, Simonyák Zoli, Fodor Imre.)
Imrét szeretném még kiemelni azért, mert az adomány mellett egy lehetőséget is kínált Dórika kezelésével kapcsolatban. Az első lépéseket már meg is tettük. Most csak annyit árulok el róla, hogy ezt a fajta betegséget Indiában 3000 éve tudják gyógyítani! Lehet, hogy vannak a blog-olvasók között olyanok, akik erre felkapják a fejüket és legyintenek, vagy akár ostobának tartanak, de ez legyen az ő problémájuk. Én amellett, hogy hiszek ezekben a gyógymódokban, azt gondolom, hogy miután idestova 9 éve került megállapításra Dorcsinak az ismeretlen eredetű izomsorvadása, de semmilyen kezelést nem kapott rá, a lehetőség megragadása sokkal többet ér a semmittevésnél. Akkor is, ha a nyugati orvoslás nem tudja befogadni ezeket a tényeket.
Nem filozofálok tovább. Még egyszer köszönjük a támogatásokat, és Iminek köszönjük a lehetőséget!
Ehhez a naphoz tartozik, hogy a kora esti órákban pécsiek érkeztek a házba Zoli és a Dóri-ház főnővére, Kriszti személyében.
Úgy hiszem, ezzel gyakorlatilag minden lényeges eseményről beszámoltam.
Elköszöntünk vendégeinktől, Nóritól és Jánostól, valamint Enikőtől a doktor "néni"-től.
Manó egészen a kocsiig kísérte a távozókat, nehéz volt az elválás.
Ezután már csak a vacsi, (most fokhagyás pirítóst kívánt) a fürdés, és egy parti Palival, volt hátra.
Miután minden rendben lezajlott, és időben ágyba került Dórika, nagyon gyorsan álomba szenderült.
Sziasztok,
VálaszTörlésa helyes megfejtés az x, amit én nagyon nem tartok helyesnek.És már valakiknek nagyon szét tudnám rúgni a hátsó fertályukat. Egy ilyen fontos eszközre nem hiszem, hogy olyan nagy dolog lenne vigyázni.
A bújócska nem semmi volt :). De nem csodálkozok kedves Pista bá, mert ahogy öregszik az ember egyre kisebb lesz a termete is :). Dóri meg persze, hogy olyan mint egy baba. Nem is csodálom, hogy annak nézték :). Sajnálom, hogy hétfőn nem tudtunk összefutni. De gondolom éppen elég volt a másik két boszitestvérem :). Puszilok és ölelek mindenkit :)
Bogyesz
Ilyen szekrényt én is nagyon szeretnék... :)
VálaszTörlésSok puszi Nektek!