Tizenegyedik, tizenkettedik, tizenharmadik, tizennegyedik nap a Tábitha-házban (szept.15-16-17,18; csütörtök, péntek, szombat, vasárnap)

Szeretettel üdvözlök Mindenkit!

Négy nap "csend" után ismét jelentkezem.

Ide kell most beírnom azt a (számomra) szomorú tényt, hogy miután kész lettem a bloggal szombat estig bezárólag, nem sikerült sem megtekintenem, sem megjelenítenem, sőt még a mentés sem jött létre. Ezért most újra írom az egészet, és hozzáírom a vasárnapot is. Meglehet, hogy már nem lesz erőm olyan részletességgel leírni az eseményeket, mint elsőre. Ezért bocsi mindenkitől!!!

A csütörtöki nap házban zajló eseményeiről nem sokat tudok írni, hiszen keveset tartózkodtam itt.
Helyettem beszélnek a képek.
A nővérkéktől tudom, hogy kellemesen telt Dorcsimnak a napja. Egy pillanatig sem hagyták unatkozni.

Miután én elmentem, Erika vette pártfogása alá.Tanultak és játszottak.

Azt hiszem borítékolható, hogy a következő pillanatban ledőlt.
(Úgy hallottam, Dorcsi mindig nyert ebben a játékban.)

Délután Tündi, a pszichológus jött Manóhoz, és átjátszották a délutánt.

Ezt a játékot nem ismerem, Nem is jöttem rá, hogy mi az. Volt tippem, ám Dórika azt mondta, nem az. Próbálta elmagyarázni,de nem kerültem közelebb a megoldáshoz. A lényege, hogy valamilyen tüzet kellett raknia. (Gondolom képletesen)

Nekem úgy tűnik, a másik kép megelőzte ezt.
Valószínű, hogy ezek még az előkészületek.
(Ha mégsem, akkor meg a vége.)

Annyit még mondott a Manó, hogy elkezdtek valamilyen "Kincskereső" játékot is tervezni, de azzal nem lettek készen.

A szabadba is kimerészkedtek, ahol "riportereset"
játszottak.
(Azt elfelejtettem megkérdezni, hogy itt a maci lehetett -e a mikrofon? Azon sem lepődnék meg.)

A délutánhoz tartozik még, hogy Évi rajzolni kezdett Dorcsinak, s ez lettem én, amíg nem voltam itt.

(Nem szeretném azt olvasni a kommentek közt, hogy ez aranyosabb!!)

A végeredmény nagyon jó lett.
A szívecske nekem szól, azt Dorcsitól kaptam.

Évi nagyon ügyesnek tűnik, azt hiszem több dolgot érdemes lenne vele rajzoltatni.

Vacsora előtti előkészületek.


Annyira jó látni, hogy vidámak, és őszintén mosolyognak.

A két Szilvi között az étkezés is beindult. 

Évinek letelt a műszakja, haza indul, muszáj volt "kikísérni".


A visszatérés után Szilvi elmondása szerint befejezték a vacsorát, fürödtek, majd mese következett.

Jómagam délelőtt Pécsre utaztam abban a reményben, hogy közelebb kerülök a megoldáshoz.
Egy egészen apró dolgon múlott, hogy ez mégsem sikerült. (Némi emberi jóindulatra lett volna szükség a sikerhez. Csupán annyira, hogy a lakásból esetenként ki lehetett volna menni levegőzni az udvarra. A tulajdonos azt mondta, hogy az már nem tartozik az albérlethez. Az ő dolga. Így viszont nem jött létre az üzlet.) A többi, az ÁNTSZ  szempontjából nem lett volna megfelelő. A keresés folytatódik tovább.
Habár "dolgavégezetlenül" tértem vissza, arra mindenképpen jó volt ez a nap, hogy néhány barátunkkal tudtam találkozni, és némi élcelődés mellett jót beszélgettünk.
Az éjszakát Bogyesz jóvoltából Komlón töltöttem, és pénteken reggel az alapítvány autóján tértem vissza Törökbálintra.

Itt már reggel beindult az élet.

Kedves barátunk macskalajcsi kezdeményezésére,
és valami különös módon történő szervezés következtében -ami előttem is rejtély-  Dórika csomagot kapott. Miután sejtelme sem volt arról, hogy bármit is kapni fog, kíváncsian vártuk a reakcióját.

A kicsomagolás kezdete.
Nagyon határozottan esett neki a ragasztócsíkok felszaggatásának.

Ami először a kezébe került, az két "Könyv-barát"
kitűző volt.

A "fődarab" egy névre szóló pillangós, (vagy lepkés, kinek hogy tetszik) bögre.








      



A csomagban volt egy személyre szóló levélke, amit alább megpróbáltam annyira kinagyítani, amennyire csak lehetett, talán mindenki el tudja olvasni . Érdemes.




Ezúton is köszönet mindenkinek, akinek része volt abban, hogy ez a kedves ajándék eljutott Manóhoz                                                                          

 




Nagyon odafigyeltek a csomagolásnál a szervezők, nehogy bármilyen sérülés érje a kis bögrét.
Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Dorcsi
kényelmesen elfért a védő fóliába.





És a végén a levélke.

 

Még nem volt dél, amikor én is megérkeztem. Nem sokkal több, mint 24 órát voltam távol, de már
nagyon hiányzott Dórika. Alig vártam, hogy újra megölelhessem. Gyors mesélésbe fogott, de hamarosan tovább kellett mennünk Erikával. A Citroen szervizben vártak bennünket.

Oly módon kerültünk kapcsolatba a fiúkkal, hogy Erika egy használt akkumlátort próbált szerezni a Bethesda előtt pihenő autómhoz, hogy el lehessen onnan hozni.
Nagy meglepetésünkre a fiúk, a képen látható Tóni és Pisti szervezésével úgy döntöttek, hogy autómentővel behozzák a kocsit a szervizbe, ott átnézik és rendbe teszik. Este hat után jött a telefon, hogy minden kész van. Kedden megyünk átvenni. A továbbiakat a keddi blogban fogom közölni. Mindenesetre a köszönetemet már most szeretném kifejezni.

Nem tudok mit mondani az ilyen alkalmakra. Mint ahogy arra sem, ami szintén a mai napon történt.
Jani telefonált még délelőtt, hogy beugrana hozzánk, és hoz egy kis apróságot Dorcsinak.

Amint említettem Manónak, hogy ki lesz a délutáni látogatónk, nagyon boldog lett. És Jani jött.
Nem üres kézzel. Hozott egy dupla CD-t Presser Gábor legszebb dalaival, egy opállal dísztett ékszert Dórikának, és.... !   Miután szerdán elment tőlünk, szorgalmas telefonálásba kezdett barátai körében, akiknek vázolta helyzetünket, melynek eredményeként 114.000 forintot gyűjtött össze!! Amikor átadta
a pénzt, hozzátette, hogy ezt kiegészíti kerek összegre, így 200.000 forinttal gyarapodott az az összeg, amely az életbe való visszatérésünkhöz nyújt segítséget.
Nem ismerhetem személyesen azokat az embereket akik látatlanban a segítségünkre voltak, de azt gondolom, a tettük minősíti őket. A hálás köszönetünk mellett felsorolom a "válogatott" keret tagjait. Tesch Zoli, Jóka Imi, F. Kari, Patus Karcsi, Lévai Anti, Bíró Bélus, Binder Karcsi, Moldván Feri, Kocsis B Peti, Bagi Karcsi, Berecz Tibi, Gráf Tóni, Csatay Csabi, Tüzkő Attila, Brunczvik Miki, Tóth Gyuszi, és a szövetségi kapitány: Virányi Jani.
Azt hiszem szavakba önteni nem lehet azt az érzést, ami ilyen esetben hatalmába keríti az embert.

Még egyszer köszönjük szépen!!

 Ezek után szerettünk volna játszani, fel is készültünk, de mindig érkezett valaki, és végül a játékot nem tudtuk elkezdeni.

Jani így most (még) nem ismerhette meg a Metró játék szépségeit, -de ami késik nem múlik- viszont
nagyon sokat beszélgetett Manóval és még -Dorcsi szavaival- kitalálósdit is játszottak.

Később, miután este Jani bevitt Pestre, hogy némi feladatomnak eleget tehessek, hosszan beszélgettünk. Annyira jó volt hallani a  véleményét Dórikáról, és tovább erősített abban a hitemben, hogy joggal vagyok nagyon büszke a lányomra.


Mint később kiderült, Dorcsi se bánta, hogy elmaradt a játék.

A délutánhoz tartozik még Georgina érkezése, aki ma is alaposan megmozgatta Manócskát.


Ismét előkerültek a labdák a kicsitől a nagyig.


Ügyesség és torna.
Kitartás, jeles.

Miközben zajlott a lányom körül az élet, hozzám is megérkezett Marika a szociális munkás.
Nagyon tündéri asszony. Hosszas beszélgetést folytattunk vele a jövőt illetően, és a kilátásainkat megvitatva. Nagyon jó volt vele beszélgetni annak ellenére, hogy túl sok optimizmusra okot adó tényt nem tudott mondani.
Szó esett többek között arról is, amitől én tartottam korábban, nevezetesen, hogy a gyermekvédelem akár úgy is dönthet, hogy Dórikának "Állami intézetben" való elhelyezése lenne a legjobb.
Ezt arra alapoznák, hogy az a jövedelem amivel most rendelkezem (GyES+Csp), később (Ápolási+Csp) ami valamivel több, mint a mostani, de nem egészen 58.000 Ft, nem elég a gyermek neveléshez. Természetesen ezt nagyon jól látom én is. Állami segítségre nem lehet számítani, hisz mint ahogy Marika is megfogalmazta, ezt a pénzt is úgy adják, hogy nem teszünk érte semmit. (Pl Albániában és Görögországban nincs is ilyen.) Lefordítva, még örülhetek is. Ez persze cseppet sem vigasztal. Magyarul, van még miért aggódni. Most nem akarok belemenni abba, hogy mit tehetne a központi apparátus, mert az az ő "fejükben" úgy sem fordul meg, én pedig nem idegesítem magam lehetetlen dolgok miatt.
Azt gondolom, Marika teljesen megértette az elkeseredettségből fakadó dühömet is. Volt ötlete, hogy mit lehetne tenni. Most azonban ezt a témát inkább befejezem. Aki ismer, tudja, hogy annyi negatív hatás ért már, hogy ezzel is meg fogok küzdeni.

Visszatérve a jobb dolgokhoz el kell mondani, hogy Dórika fantasztikusan érezte magát egész nap.

Este fetrengtünk a nevetéstől, olyan dolgokat produkált.

Énekelt, táncolt (persze csak ülve), mókázott.
Öröm volt nézni.


A szokásos esti napirendet, -amiben természetesen a mese is benne foglaltatik- rendesen betartva dugtuk ágyba a kis "bohócunkat".

Vajon ki az álmosabb???????

...és ez most kinek fáj jobban??

Szilvit mindenképp átverte. (pedig ő nagyon együtt érző lett vele)

Fantasztikus napot zártunk
Szenzációsan éreztük magunkat.

A szombat is remekül indult, és úgy is folytatódott.
A reggeli után Dórika segített az ebéd elkészítésében .
Amíg főtt az étel, ő DVD-t nézett.

Bár a filmnézésben nem fáradt el, mégis annyit evett, hogy rácsodálkoztunk.

Délután újabb barátot leltünk Zsófi személyében.
Ma volt nálunk először. A figyelmébe Dórikát Kitti ajánlotta Pécsről, akivel osztálytársak voltak.
Vártuk ezt a találkozást, hiszen ideérkezésünk előtt már tudtuk, hogy meg fog bennünket keresni.
A látogatásnak az is célja volt, hogy egy kicsit megkezelje Dórikát. A kezelési eszköz nem volt más, mint egy tollnak kinéző, kristályokkal teli pálca. Amint a képen is látható, nagyon jó hatással
volt Manóra. Mind ezt úgy érezte Dóri, hogy a pálca nem ért hozzá.
Nagyon örülünk, hogy megismertük ezt a leányzót!!

A nap további része játékkal, mesenézéssel telt. Szerencsére az étvágya  estére sem esett vissza Dorcsinak, s ez mindenképp nagyon jó hírnek számít. Este kilenckor még pót vacsorát kért.
Az elavás is könnyen ment, és nagon nyugodtan aludta át az éjszakát.

Vasárnap reggel meglepetés volt számára, hogy Ági ébresztette. Még nem volt teljesen magánál, de némi kommunikációra azért képes volt.

Ági egyébként azért érkezett ide, hogy Szilvit, aki tegnap éjszaka volt velünk itt utoljára, vissza szállítsa Pécsre.

Szilvi is elköszönt Manócskától, aki egyáltalán nem örült annak, hogy elmegy. Én sem.

Hiányozni fog!

Miután elment a pécsi különítmény, Dórika is megreggelizett, és várta Erikáékat.

10 órakor meg is érkeztek, kezdődhetett az
"állat-terápia".

Most Lili és Lara jött hozzánk, illetve Erikának a fia és férje, akik igyekeztek kordában tartani az ebeket.



Dórika ma is elláthatta a kutyukat hazai
jutalomfalatokkal.

Közel másfél óráig tarthatott a simogatás és játék, amikor Erikáéknak indulniuk kellett.

Annyira aranyosak, hogy még hétvégén is képesek
eljönni -ráadásul kutyástól- csak azért, hogy Dórimnak örömet szerezzenek.

Én a konyhában sertepertéltem, Dóri egyik kedvenc kajcsiját igyekeztem összeállítani.  Úgy tűnt sikerült, mert ma is csodálkozásra okot adó mennyiséget evett.  Itt jegyezném meg, hogy ma direkt megmértük. Kb 45 dkg-os súlygyarapodást
tudtunk megállapítani.  Most hajszál választja el a 11 kg-tól. Ez mindenképp figyelemre méltó, főleg úgy, hogy két hónapja 9 kg 84 dkg volt.

A délutánt végig játszották Évivel, és pihenés képpen megnéztek két  Barbis mese DVD-t

A délután vége felé már zenét is hallgattak, sőt Évi még
táncra is perdült vele.
(ez adta egyébként az ötletet a mérlegelésre, mert úgy érezte Évi, hogy "nehéz" lett a lány)


Az est folyamán (vacsora után) még Babara nővérkével is játszott, aztán nagy pancsi után időben ágyba került.
Nem sok idő telt el az elalvásáig.
Holnap már picit sem lustizhat, időben kell kelnie.






Hát ennyi történt az utóbbi négy napon velünk. (dióhéjban)