Ma nagyon kellemes időnek örvendhettünk. Se meleg, se hideg, szóval pont jó volt.
Icipicit nehezebben indult a reggel, mint szokott, de rövid nyűglődés után felébredt Dórika.
Tegnap dicsértem az étvágyát, erre reggel közölte, hogy nem éhes. Összesen kettő falat melegszendvics darabot volt bátorsága megenni. Szerencsére az ebédtől kezdve behozta a lemaradását.
Manó még az asztalnál ült, amikor megérkezett
Erika és leánya Eszter.
Kicsi lányom újabb ékszerrel, és gyöngyökkel gazdagította gyűjteményét. Ezeket Esztertől kapta, aki nagyon aranyos teremtés, és gyorsan összebarátkozott Dorcsival.
Mese, és egyéb könyvek is előkerültek, valamint egy olyan játék, ami a francia kártyára hasonlít. Nem kell kézben tartani, hanem az apró lapoknak külön tartója van. Így Dórika, akinek mindig a sok lappal volt gondja, csöpp kezével is kényelmesen tud játszani.
Amíg Erika ezeket mosogatta, addig Eszter felolvasott Dórinak, és átnézték a könyveket.
Utolsó játékként természetesen a Metró is előkerült.
A játékot az ebéd érkezése függesztette fel, így azt, az étkezés után sikerült csak befejezni.
Dorcsi nyert. (Tényleg meg kellene fontolnom a kommentben írtakat!)
Kora délután megérkezett Georgina, aki
tisztességesen megmozgatta lánykámat.
Volt karika gyakorlat, nyújtás labdával, kosarazás és kapura lövés kisebb labdával, és fekvő átmozgatás is.
Nagyon intenzív 45 percet élt át Dórika, aki annak ellenére, hogy voltak gyakorlatok, amelyek kicsit fájtak is, hősiesen viselte a megpróbáltatásokat, és szerette a feladatokat.
Nagyon örült, amikor Gina újabb izmokat fedezett fel rajta.
Ez mindenképpen nagy előrelépés a korábbiakhoz képest.Nagyon fontos mozzanat ez számunkra a gyógyulás útján. Főleg akkor, amikor nem régen még a fokozatos leépüléséről beszélt mindenki. (...és mi nem hittük el!)
Nem tudom mi lesz a folyamat vége, de én hiszek abban az energiában, ami Dórikában rejlik, hiszek a szeretet erejében amelyet nap mint nap megtapasztalunk, és hiszek a felépülésében.
Most mindenesetre azt látom, hogy kiegyensúlyozott és boldog, nagyon jól érzi magát.
Különösen motiválja az, hogy ismét felcsillanta hazamenetel lehetősége. Azt gondolom, ehhez ilyen közel nem álltunk még akkor sem, amikor kész volt a kőrösi otthonunk.
Nagyon sok a tennivaló még addig, hiszen amit eddig központilag megoldott a kórház, azt ezután egyénileg kell megszervezni. (A hiányzó dolgokról nem is ejtek szót.)
Ezt erősítette meg bennem a doktor úr is, aki tegnap szintén itt volt nálunk, és Dórika nagy örömére beszállt a Metróba is, és szeméyesen megtapasztalhatta Dóri diadalát. Ugyanúgy, mint Kata, akit eddig még nem ismertünk, és ma
jött éjszakára.
Manócska egy pillanat alatt összemelegedett vele.
Úgy viselkedtek, mint akik évek óta ismerik egymást.
A délutánhoz tartozik, hogy a Népszabadság újságírója és fotósa is járt a házban, minek következtében nekem is kijutott egy újabb interjú.
Dorcsi kihasználta a lehetőséget, hogy két nővérke kényezteti. Végül mesehallgatás közepette elnyomta az álom.
Azt gondolom, ismét nagyon szép és tartalmas napon vagyunk túl.
... ügyes kicsi tornászom... nagyon hiányzol és nagyon szeretünk! Csak ügyesen, ügyesen. Tudod, néha fáj ez a mozgás dolog, de abban segít, hogy tudd, amikor már nem fáj, akkor működik ott valami, ami addig nem is létezett esetleg....:) Csak gyakorolj, fogadj szót a gyógytornásznak és meglátod: az eredmény nem marad el. Nagyon ügyeske vagy és mi itt mind tudjuk, hogy Te vagy az , aki soha nem adja fel. Példaképpé lettél itt nálunk :)
VálaszTörlésPuszillakés egy nagyölelééééééééééééééééééééééééés nektek:
egy Vacsuti innen a senkiföldjePécsről
(Képzeld, Biusnak új frizkója van:)))
Szia mindenki!
VálaszTörlésMa azt hiszem kicsit rövidre fogom levelemet ugyanis le vagyok sérülve és nem tudok rendesen gépelni. Mint jó hétvégi program szüretelni voltunk ma és az utolsó előtti sorba egy ronda méhike megbökte az ujjamat. Kb másfélszerese a másiknak. Sajnos benn maradt a fullánkjának egy része, lassan házi műtét készülődik itthon. Előfordulhat, hogy egy hét múlva 9 ujjal érkezem :D Csak vicceltem! Biztos megragad az összes.
Csak nem megcsináltatta a fufruját?
Dórcsi, csak azért fáj a torna, mert van ott valami, ha nem lenne, nem fájna!
Hamarosan újra találkozunk!
Nagy ölelés és sok sok puszi!