Hétfő 2011.08.01

Szívélyes üdvözlet Mindenkinek!

Beköszöntött az augusztus. Ha kómából ébredtem volna, esküszöm, senki nem győz meg arról, hogy nyár van. Bár délutánra valamelyest javult az idő,  még mindig inkább az őszt idézte. (De talán, még ezen a héten lesz egy kis nyár is.) Mondom ezt én, aki nem szeretem a tikkasztó meleget. 20 fokkal tökéletesen elégedett lennék, télen nyáron egyaránt.
Ennyi elmélkedés elég is volt.
Mindenki gondolhatja, hogy sok minden nem történhetett velünk, ha már az időjárásról kezdek írni. Nos, délelőtt valóban nem akadt említésre méltó esemény, de a délután jól sikerült.
Azt azért megemlítem,hogy délelőtt olvastam el, a hozzám hasonlóan "bagoly-szindrómában" szenvedők megjegyzéseit. No meg a korábban már ismerteket is. Arra jutottam -hosszú töprengés után-, most talán nem reagálnék rájuk Úgy gondolom, nagy bátorságra vall mindezeket leírni. "Kicsi-lányok" (hölgyeim), Néném! Nagggyon-nagggyon bíztok Ti abban a közmondásban, amellik a malacka feltételezett vereségét  volt hivatott megemlegetni, az bizonyos temérdek számú libával kapcsolatosan! (Vak öregapám is azt mondta: Majd meglátjuk!)  Egyébként meg annyira jó, hogy ilyen "elmés" társaságnak sikerült összeverbuválódnia! Néha ugyan az a bátorság, amivel az alvó oroszlánt ébresztgetitek meghaladja a veszélyérzetetek határát, de ez adódhat a nemünk közötti (sajnos aprócska) különbségből is, amiről persze megint csak nem tehettek.
  Ezzel a mélyenszántó gondolattal azt hiszem be is fejezhetem eszmefuttatásom, amit -feltételezem- senki nem fog sajnálni.
  Ezek után nézzük, mi történt itt hétfőn.
A délelőtt -mint azt már említettem- eseménytelen volt. A szokásos dolgokon kívül más nem történt.
Ebéd után elindultam az EO-Kft-hez, hogy kiverjem belőlük a kézi szívót. Telefonon nem lehetett elérni őket.
Sejtettem, hogy lesz még legalább egy köröm. A cégnél nagyon kedvesek voltak és segítőkészek, azonnal hívták a szállítót, hogy mi a fene van már? (Ők, ti.azt hitték, hogy régen megkaptam.)
Néhány telefon után megnyugtattak, hogy holnap, azaz már ma mehetek érte. Ez jó jelnek számít
.
Miután visszaértem a kórházba, Dórikánál már ott volt Klárika, az egyik önkéntes, aki mellesleg szintén kerekesszékes. Ő egyébként hétfőnként szokott jönni, (ha az időjárás engedi) és szinte minden gyerekhez bemegy játszani. Ma éppen Dorcsinál ragadt le hosszabb időre.
Manó egyik kedvenc játéka a szókirakó. Miután ezt a múlt héten megbeszélték Klárikával, ma ilyen játékot hozott magával.
Öt óra már elmúlt, amikor abbahagyták.
Nagyjából ez idő tájt érkezett egy sms Helgától, mely szerint meglátogat minket.
Ettől a perctől kezdve alig lehetett Dorcsellóval bírni, nagyon türelmetlen lett. Már kezdett kiakasztani, amikor 3 percenként kérdezte, hogy mennyi az idő!
Aztán eljött a 6 óra, és néhány perccel később Helga is befutott. Mit mondjak? Volt öröm.

Természetesen most is kapott ajándékokat. Egy DVD-t, amit már régóta szeretett volna, egy kiskutyát, ami nem él, (senki se gondolja, hogy korábban esetleg élt, és holtan hozta be Helga), valamint egy Kvíz kártya csomagot. (Bennem már kezd kialakulni némi szégyenérzet a sok ajándék miatt.)
Úgy gondoltam, nyugodtan magukra hagyhatom a lányokat, tökéletesen elvoltak egymással.
Én meg elvonulhattam mosni. (a kis piros kád a mosógépünk is) Tudom!! A mosónők korán kelnek, későn fekszenek, és még meg is halnak. Végignéztem magamon, még nem vagyok veszélyeztetve.

szpídezés közben

Még nyolc óra sem volt, amikor végeztem. A "csajszik" javában játszottak. Volt uno, szpíd, (no, nem drogozunk), és a jó öreg labirintus.
Később Dóri visszatért a géphez, (új játékát próbálgatta), nekem pedig Helga igyekezett rendbe tenni a netbookot, mert amellett, hogy a szombat esti kísérletezés megviselte, csak angol nyelven volt hajlandó kommunikálni velem. Ez persze nagyon egyoldalú volt. Én akkor sem értem az ártatlant, amikor magyar nyelven üzenget! :-)
Végül sikerült némileg helyreállítani a "rendszert".
Sajnos a netünk, már ekkor is váltogatta a jelerősséget. Ez jelenpillanatban 0 csík.
Igazából  azt sem értem, hogy miként tudok mégis írni. Bár, amikor beléptem a bloghoz, még 3 "csíkom" volt. Na, mindegy, ennél fontosabb dolgokat sem értek, de azt majd egy másik alkalommal mesélem el. Lehet, hogy személyesen.
Szóval, jól sikerült a délután, különösen az este lett remek. (Nem mekegek) Sajna, Helgának haza kellett mennie. Nem sokkal később Manó is úgy döntött, hogy elálmosodik. Mielőtt azonban ágyba tettem volna, még lenyomott egy enyhe vacsit. Viszonylag gyorsan elaludt.
Én elvégeztem az esti tisztálkodást (nagyon higiénikus vagyok ám!) és leültem írni. Ezt a ténykedést fogom most befejezni, mert egyrészt én is kezdek elálmosodni, másrészt meg már írtam eleget.
Mindenkinek szép, vidám napot kívánok!