Folytatás (Újra Pécsen! péntek-szombat-vasárnap-hétfő-kedd) /aug.12-16 ig/

Köszöntök Mindenkit!

aug.12 (péntek)

Folytatom a beszámolót. (Azt hiszem, ez a legfeleslegesebb mondat, amit leírhattam, hiszen aki olvassa, az bizonyára rájön, aki meg nem olvassa, azt baromira nem érdekli, hogy mit csinálok.)

A péntekünk részint "napirend" szerint, részint fakultatív módon telt. Dorcsi kezdi megszokni a reggeli ébredést, ma sem lustizott sokáig. Felkelés után hajmosással kezdtünk, ettől kicsit felélénkült. A délelőtt folyamán megismerkedett Katával, aki szakács és mindenféle kézműves huncutságokra képes. A Manó már nagyon várta ezt a találkozást, hiszen még a hét elején be lett neki ígérve. Ma éppen a gyöngyből meg valamilyen drótból készítettek pillangót, aztán Dóri előrajzolt egy mintát a következő "foglalkozások" egyikére.

Ezzel nagyjából el is telt a délelőtt. Ebéd után jött Timi néni tanítani, Zsuzsi zeneterápiát tartani, Andi tornáztatni, és vendégeink játszani. Nyilvánvaló, hogy a terapeuták sem úszhatták meg a játékot.
Nagyon gyorsan érkezett el a látogatás vége.
Miután ma is jó idő volt, mi is kimentünk sétálni. Vendégeinkkel a közeli "Dekorációs cégnél" kötöttünk ki, ahol újabb ismerősökre tettünk szert, és ott találkoztunk egy, már régebbi barátunkkal is.
Úgy tűnt, mintha csak néhány percet töltöttünk volna házon kívül, és máris öreg este lett.
Visszatértünk "lakhelyünkre" és a szokásos esti program után Manót sikerült elaltatni. Várjuk a másnapot, ami megint csak mozgalmasnak ígérkezik, és újabb meglepetéseket tartogatott a Manócska számára.


aug.13 (szombat)

A délelőttöt kicsit lazábbra vettük. Dórikát nem keltettem korán, hagytam lustálkodni délelőtt. Így ágyból nézte a mesét és csak 11 óra felé kelt fel.
Kata már elkészítette az ebédet, és szilvás pitét is sütött.

"Szőr választás" Katával

Ebéd után elkezdték Manóval a "kézműves foglalkozást". Végre Dórika közelről is megtapasztalta a nemezelés művészetét.
Azon viszont nagyon meglepődött, hogy a hatalmas szőr kupacból miként lett a végén apró golyócska.

Munka közben

Erzsike és Andi tásaságában

 Mielőtt Kata elment volna, megkezdődött a délutáni látogatás, amelyre nagyon kedves vendég érkezett hozzánk.
Ismét eljött Erzsike, a gyógytornászunk (Andi) anyukája Kalocsáról, aki nagyon sok finomsággal lepett meg bennünket és a házat is. (Egy vödör gyümölcs leves, Hortobágyi húsos palacsinta, lekvárok, szörp, füge, szilva, házi száraztészta -ami az ételeket illeti, és ékszer, parfüm a Manónak személyes ajándékként.)
Fantasztikus hangulatban telt a délután. Mindenki örült. Dórika legfőképp, hiszen mára is összejött neki minden. Természetesen Andi is elkísérte 

A váltás (Erzsike, Bius, Dorcsi, Andi, Vacsuti

anyukáját hozzánk, s ha már egyszer itt volt, 
Manó kicsikart tőle egy kényeztető masszázst.
Miután további látogatók is érkeztek, és a számuk meghaladta a megengedettet, úgy döntöttünk, hogy kimegyünk egy kicsit "levegőzni". Végül a TESCO-ba kötöttünk ki, ahol egyúttal megejtettük a következő hétre való bevásárlást is.
A nap végére Dórika is kellemesen elfáradt, és miután "kettesben" maradtunk, nem sokat kellett várni arra, hogy nyugovóra térjen.

Annyira jó, hogy ennyi barát vesz körül bennünket  és nem vagyunk egyedül itt az ismerős ismeretlenben!


aug.14 (vasárnap)

Mára vártuk Beát és Zsoltit Bajáról. Amikor telefonáltak, hogy elindultak, keltegetni kezdtem Dorcsit.
Amint felfogta az üzenetet, azonnal kipattantak a szemei. (Helyesebb, hogy kinyíltak, hiszen mind a kettő a helyén maradt.) Azt nem állítom, hogy nem volt álmos, de ágyban sem lehetett volna tartani. Nagyon várta már ezt a találkozást. A pillanat nem sokkal 10 óra után bekövetkezett. Volt nagy öröm. Zsoltiék felpakolva érkeztek. Hoztak tyúkot, konyhakerti növényeket a konyhára, édességet, ékszerdobozt, két nagyon aranyos számítógépes játékot a Manónak, és Kata, -aki szintén a Dóri-ház kis lakója- is kapott egy szép mesekönyvet.
Nem sokat kellett várni, hogy előkerüljön az oly népszerű Metró játék.
Természetesen közben beszélgettünk is. Volt miről, hiszen már "régen" találkoztunk. Megjegyzem, hogy amíg Pesten voltunk, addig is többször hívtak bennünket telefonon Beáék, és a blogon keresztül is "képben" voltak velünk kapcsolatban, de nyilván az élő szó más. Dórikám is személyesen meg tudta köszönni az ajándékba kapott laptopot, Bea és Zsolti is megkaphatta a telón beígért puszikat.

                         Azt gondolom a képek többet elmondanak, mint amit én le tudnék írni. 
 
Sajnos sokáig nem maradhattak Zsoltiék, mert kicsi fiuk otthon várta Őket. Noelnek még koránál fogva "kötelező" az ebéd utáni alvás, de arra, anya nélkül nem hajlandó, ezért barátainknak indulniuk kellett.
Búcsúzáskor megbeszéltük, hogy egy hét múlva ismét találkozunk.
 Miután -szerencsére csak egy rövid időre- "magunkra" maradtunk, gyorsan megebédeltünk, és már készültünk a délutáni látogatásra.
Kicsit hiányos lesz egy hétig a csapat, mert Bianka vágyainak kielégítése céljából Egyiptomba utazott.
Remélhetően jól fogja magát érezni, és "épségben" tér vissza közénk. Várni fogjuk!
A délután játékkal, beszélgetéssel telt el, és kicsit vártuk az este hét órát is. No, nem azért mert akkor vége a látogatásnak, hanem azért, mert Szilvi nővér jött ma éjszakára, aki az előző itt tartózkodásunk idején nagyon sokat volt velünk, viszont mióta visszatértünk, még nem találkoztunk vele.
Végül ez a pillanat is elérkezett. Sőt még Andi is bekukkantott anyukájával, aki elköszönni jött.
Csupán néhány percre "ugrott be", de több mint egy óráig beszélgettünk velük a kocsinál. Még sötétedés előtt szeretett volna visszaindulni Kalocsára, ám ez nem egészen a tervei szerint sikeredett.
Miután mindenkitől elköszöntünk, visszatértünk a házba, ahol Dorcsi közös vacsit rendezett Szilvivel, majd hosszú élménybeszámoló következett, és a korábban már nagyon megszokott mese vetett véget ennek a nagyszerű napnak.


aug.15. (hétfő)

Új hét, már a második kezdődött számunkra. Repül az idő.
A délelőtt különösebb izgalmak nélkül telt, nem volt semmilyen konkrét programunk. mindössze hozzám érkezett már második alkalommal egy pszichológus hölgy, akivel egészen jól elbeszélgettünk.

Dórika olvasott, rejtvényt fejtett mindaddig, amíg meg nem érkezett Zsuzsi a zeneterapeuta, aki ezúttal nem a szokásos terápiát tartotta, hanem matekból  a szorzást ismételgette át Manóval. Kissé meglepő módon nagyon szívesen fogadta Dórika a váratlanul kínálkozó alkalmat. Zsuzsi pedig "profi matekosként" tartotta meg az órát.
Sajnos vele sem találkozunk több, mint egy hétig, mert egy rövid nyaralásra megy családjával.
Távozása után megebédeltünk, majd Dóri a "kerekesbe" pattant, és átsétáltunk a TESCO-ba, ahol megpróbáltam a mobil netet feltelepíttetni a szolgáltatóval, s ahol szintén nem jártam sikerrel, de legalább kiderítették, hogy a SIM-kártya a hibás. Megtörtént a csere, alig vett a semmi néhány órát igénybe, de legalább életre kelt a remény, hogy az új kártyával este megkísérelhetem a csatlakozást.
Végül is, mint azt már írtam, sikerült.
A házba visszatérve látogatónkra, Vacsutira vártunk, aki a házi- és menetrend szerint meg is érkezett. Némi késéssel ugyan, de tekintettel arra a körülményre, hogy saját családdal is bír, ez elnézhető apróság.)
Estig aztán ismét belegabalyodtunk a játékba.
A nap hátra lévő része a szokásos procedúra szerint telt.

aug.16. (kedd)

Reggel időben ébredt Dórika, megreggelizett, és várta a tanító nénit aki a megbeszéltek szerint meg is érkezett. Hozott magával fenyő ágat, tobozt, szelíd gesztenyét. Ezeket boncolták fel. A délelőtt gyorsan eltelt.
Ma megismertük Kittit is, aki négy órában dolgozik a házban. Dórika szerette volna bevonni a társasozásba, de sajnos neki délben lejárt a munkaideje, így csupán egy ígéretet tudott tőle kicsikarni, mely szerint legközelebb bepótolják a játékot.
A délelőtt folyamán egy másik szobába költöztünk át, miután a hétvégén megcsinálták a központi szívó és oxigén ellátó rendszert. A mostani szobánk így nagyobb lett, jobban elférünk benne.

Ebéd után Évi jött tornáztatni Dórit, aki nagyon örül ezeknek
a mozgatásoknak, és türelmesen viseli a nyújtásokat, melynek következtében egyre jobban ki tudja egyenesíteni a lábát.
Ez mindenképpen némi derűlátásra ad okot.

Miközben a foglalkozás tartott, és látogatóink is megérkeztek, én ismét megbeszélésen vettem részt Barbarával , Krisztinával, Edittel a szociális munkással, és a főorvos úrral.
Ma tudtam meg, hogy milyen alternatívák állnak előttem. Egy ami jelenleg biztosnak tűnik, hogy szeptember 1-én megyünk innen Törökbálintra. Ott 30 napot tölthetünk. Utána minden bizonytalan.
Annyit látok, hogy az alapítvány igyekszik segíteni. Meglepetésemre azonban -és ez Pestről érkező infrmáció volt- lehetőségként felmerült a ceglédi kórház is. Gyakorlatilag azé a kórházé, ahol öt héten keresztül csak "vigyáztak" a kislányra, és tejesen egészségesnek nyilvánítva, vizsgálatok nélkül kiadták, melynek következtében  újra a Bethesda intenzív osztályán kötött ki, és néhány nap múlva minden erőfeszítés ellenére már nem tudták másképp visszahozni, csak intubálással. 
Ez csak az egyik érv Cegléd ellen. A másik, ami szintén ehhez kapcsolódik,
Aés  ugyancsak megviselte az idegrendszeremet, hogy márciusban, amikor közölték velünk, hogy nem kerülhetünk haza, indokként pont a területi kórház hiánya szerepelt. Mi történt, hogy most megfelelő lett?????? Akkor, amikor minden egyéb feltétel adott volt, nem jó, amikorra mindenünk elveszett
mégis jó!? Ki érti ezt?? Ha akad valaki, akkor kérem, magyarázza el!
Erről most nem szeretnék tovább filozófálni, mert félő, hogy nagyon felbosszantom magam, és valami nagyon csúnya következtetésre jutok a végén.
  Szóval minden ment rendben a délután folyamán.

Vacsuti, Edit, Ildikó és Manó

A megbeszélés után ismét a játéké lett a főszerep. Időközben Ildikó is befutott Dorcsihoz, aki nagyon megörült régi barátunknak. Így Őt is, és Editet is sikerült a Manónak hadba fognia.
Hét óra után néhány perccel befejeződött a játék de még nem akartuk, hogy vendégeink nélkül maradjunk, ezért kimentünk a már jól megszokott esti sétánkra.
Nagyjából másfél órát voltunk távol. Ez épp elég volt ahhoz, hogy Dorcsi kilevegőzze magát.
Vacsi után pancsizott egy jót, aztán a mese birodalmába kalauzoltatta magát, s ezzel számára véget ért a nap.