Újra Pécsen! (Részekben, hétfőtől csütörtökig.) /aug.08-11/

Szívélyes üdvözlet Mindenkinek!!

"Hosszú" idő után újra jelentkezünk.
Nem az akaratunkon múlt, hogy már több, mint egy hete nem adtunk hírt magunkról, legalább is a blogon keresztül nem. Sajnos a technika ördöge, mint már annyiszor, most is közbeszólt. Az internetes kapcsolat úgymond siralmasnak bizonyult. Egy hétig mobil nettel is kísérleteztem, de azzal sem sikerült kapcsolódnom a "világhálóhoz" .Hétfőn végre a szolgáltatónál sim-kártyát cseréltek és lőn csoda, itt vagyok.  Ezen sorokat az "utolsó" nap után  írom most pótlólag, és el kell mondanom, hogy haladhattam volna kicsit nagyobb tempóban is, de mindig akadt valami, ami miatt félbe kellett szakítani az írást. Esetenként még a fáradtságom is. Előfordult sajnos az is, hogy csupán lepillantottam magam elé, s mikorra a monitorra néztem, három sor "a" betű tornyosult elém. Ezt egy laza mozdulattal törölni szándékoztam, és a következő "másodpercben" csupán a fényképek meredtek rám. Így, újra kellett írnom az egészet. Eredeti szándékomról is lemondtam, nevezetesen, hogy egyszerre bocsátom közre az eddigi történések leírását. Bölcsebbnek látom azonban, ha részenként jelenítem meg. Így valószínű, hogy nem is törlöm ki, és valami el is indul a blogon.   Remélem a hiányzó napokkal előbb fogok  végezni.
Tekintettel az adott körülményekre, és arra, hogy gépírói tudásom - amely az utóbbi időben ugyan némiképp javult - még mindig sok kívánni valót hagy maga után, nem írok nagyon részletes beszámolót az eltelt napokról. Minden esetre megpróbálom az elmúlt napok eseményeit tömörítve és lényegre törően közreadni.

aug.08 (hétfő)
Dorcsi már nagyon izgatott volt, korábban is kelt a megszokottnál. (ezen a napon egyébként megkezdődött az antibiotikumos kezelése a magas "CiRiP" miatt!!)  

"Bejárat" a Dóri-házba

Az indulást vártuk . Nagyjából 11 órakor tudtuk meg, hogy 3 óra felé jön értünk az alapítvány mentője. Miután a kórházban egyetlen tűt sem hagyhattunk, világossá vált számunkra, hogy a mentőbe nem fog elférni a motyónk, legfeljebb csak úgy, hogy  mi ott maradunk. Ez utóbbit mindenképp szerettük volna elkerülni, ezért megkértük kedves barátainkat Zsófit és Mikit, hogy legyenek a segítségünkre. Így is történt. A csomagjaink egy részét Ők hozták utánunk, a mentőautót követve. Fél hét magasságában érkeztünk meg a Dóri-házhoz. Amikor kiszálltunk a mentőből, alig ismertem rá a házra. Nem az épület változott meg, a kerítést festették le.  A változatos színek nagyon vidám hangulatot sugallnak a járókelők számára.  Igyekeztünk gyorsan behordani a cuccainkat.
Ezúttal az emeleten lettünk "elszállásolva".  Azt már az elején tudtam, hogy kipakolni csak éppen a legszükségesebbeket fogom, a rend kialakítása későbbre marad. Az elmúlt egy hónapban némiképp a ház szabályai is megváltoztak, így nagyon gyorsan el kellett köszönnünk barátainktól, akik indultak vissza Pestre, a helyiekkel kicsit később a TESCO kávézójában találkoztunk egy rövid beszélgetés erejéig.  Miután igen tisztességes szélvihar kerekedett, Dórit nem vittem magammal, ezért igyekeztem vissza a házba. A távollétemben az ügyeletes nővérkével beszélgettek és játszottak.
Szép lassan sikerült a terepet lefekvéshez előkészíteni, aztán lemostuk magunkról a napi szennyet, és megtisztulva tértünk nyugovóra.

aug.09 (kedd)
Az új ciklus első teljes napja kezdődött számunkra. Dórika sokáig aludt, meglehetősen elfáradt az előző napon. Így nem találkozhatott a tanító nénivel sem, aki kedd lévén 10 órára érkezett a házba.
Rövid egyeztetés után megbeszéltük, hogy majd csütörtökön tud Dorcsival foglalkozni.

Mariannal még ebéd előtt

A délelőtt gyorsan eltelt. Ebéd után pedig beindult az élet. Először a főorvos úr érkezett, akivel átbeszéltük Dóri állapotát és a teendőket, majd Évi a gyógytornász jött Dorcsit átmozgatni, aztán Zsuzsi a zeneterapeuta. Természetesen ez a nap kissé rendhagyó lett, mert először az elmúlt hónap történéseiről beszélgettünk.
Délután 3 órától pedig már fogadhattuk a látogatóinkat is. Talán felesleges is leírni, de természetesen Bianka és Vacsuti volt az első, aki jött hozzánk. Bius aranygaluskával lepte meg Dorcsit, aki neki is látott a falatozásnak. Később pedig igyekezett mindenkit játékba invitálni, ami részint sikerült is neki. Vacsuti behozta a kedvenc játékunkat a Metró-t, indulhatott a csata. Jómagam először Zsuzsival, majd a férjével megpróbáltuk az újonnan vásárolt mobil netet működésbe hozni, de nem jártunk szerencsével. (A blog elején említett hibás SIM miatt.)
Csak megjegyzem, hogy én csupán megfigyelője voltam a kísérletezésnek.

Vacsutival

Bius, Dóri, Vacsuti és az aranygaluska

Időközben, amíg lent zajlottak az események, Barbara, Kriszti (főnővér), Varga főorvos úr és én rövid megbeszélést tartottunk az új házirenddel és a ház szabályaival kapcsolatosan, valamint arról, hogy miként kellene Dorcsit az iskola közeledtével közelebb hozni a "valósághoz". Ez pontosan arról szól, hogy korábban kell elaludnia   és ebből adódóan korábban is ébrednie. Ez teljesen természetes és jogos elvárás még akkor is, ha éppen nyári szünet van, hiszen őnála nem lesz egyszerű az átállás.

Évi (a gyógytornász) Vacsuti és Dóri a Metró bűvöletében

Miután vendégeink elmentek, megvacsoráztunk és lefekvéshez készülődtünk.  A délutáni megbeszélés  és Bianka ígérete -mely szerint reggel 9-re érkezik- arra ösztönözte Dorcsit, hogy minél előbb ágyba bújhasson, és a nővérkétől kicsikart mesére elaludjon.
Én, még a délután elsajátított ismereteim alapján tettem egy halvány kísérletet net-ügyben, (mint a hét valamennyi napján több alkalommal is), de wi-fin keresztül sem sikerült semmilyen eredményt elérnem.
Ezután én is nyugovóra tértem.

aug. 10 (szerda)

Az ébredés első fázisa

Eljött a reggel, és meglepetésre Bius is. Nem kis áldozat volt ez részéről, hiszen Ő sem sem tartozik a "korán kelők társaságába".  Dórikát is igyekeztem felkelteni, ami sikerült ugyan, de a teljes ébredés nem ment gyorsan végbe. Azon is csodálkoztam, hogy Bianka miként talált ide, mert nem tudom elképzelni, hogy végig nyitott szemmel közlekedett.
Bius egyébként azért is érkezett ilyen "korán". mert idejét láttam a cuccaink teljes kicsomagolásának és rendszerezésének. Ebben a munkában vett részt hatékonyan. A művelet igénybe vette az egész délelőttöt, és a délután egy részét is, de az eredmény nem maradt el.
Most legalább tudom, hogy melyik dobozban mit találok meg.

Timi "nénivel" okítás közben

Amíg mi az emeleti szobában serénykedtünk, Dórikához érkezett  egy nagyon szimpatikus hölgy személyében a számunkra még "új" tanárnő, aki az itt tartózkodásunk alatt segít feleleveníteni Manónak a korábban tanultakat.
Rövid ismerkedés után megkezdődött a munka.
Dorcsinak nagyon tetszett a foglalkozás, és már a következő időpontot tudakolta. Megegyezés szerint ez péntek lesz.
A tanárnő távozása után megebédeltünk, aztán Biankával folytattuk a pakolászást. Dóri TV-t nézett, és várta Andit a gyógytornászt, akivel már régen találkozott. Ez a pillanat is elérkezett.

Előkészületek a masszáshoz 1

Előkészületek a masszáshoz 2

Természetesen nemcsak tornáról volt szó, hanem olajos masszázsról is. Ezt különösen én kedvelem, mert utána olyanná válik a gyermekem, mint a hal. Arra azért vigyázok, hogy ne csússzon ki a kezemből.

Légzőgyakorlat

 Délutántól estig természetesen nem maradhatott el a játék sem.
Kicsit dilemmáztam, hogy leírjam -e az est azon jelentős eseményét, ami annak ellenére, hogy komoly traumát okozott számomra, olyan fojtogató nevetésbe torkollott, hogy még a könnyünk is kicsordult. Végül úgy döntöttem, hogy muszáj megtennem. Történt ugyanis, hogy kedves vendégünk a nővérkének megemlítette az életkorát. Ezt meghallva nem akartam hinni a fülemnek, ezzel egy időben vendégünknek sem. Sajnos azt kellett megtudnom, hogy a drága, "öreg" Vacsutink fiatalabb nálam!!! Én azt gondoltam, csak nagyon jól tartja magát. Ez hihetetlen! (Még most is.) A további gondolataimat, -amit egyébként vele megosztottam- most inkább nem írnám le. Senki ne higgye, hogy gyávaságból!
Csupán arról van szó, hogy a boszorkány egyesület néhány tagja már így is szövögeti az ellencsapást, mert mint tudomásomra jutott, az info elindult. Gondolom a szolidaritást vállalók száma ezt olvasva ugrás szerűen nőni fog!(Kérhetném a kommenteket zárt borítékban??)  Hűűű!!! Mit fogok én kapni?! Pedig az éveinek a számát nem is írtam le! (Azt azért elárulom, hogy a  skandináv lottón már nem játszható meg /régen/. Sajna az enyém a hatoson sem.)
Hát ennyit a szerdáról!

Összegzésül, nagyon jó napot zárhattunk. Manócska ismét időben került ágyba, holnap is "korán" fog kelni!

aug. 11  (csütörtök)

Az elkészült feljáró

Sikerült 9 órára Dórit kivarázsolni az ágyból, és nem is kellett neki sokat imádkozni. Ehhez némileg hozzájárult az is, hogy kőművesek érkeztek a házhoz, akik korán megkezdték a kopácsolást. Jövetelük célja az volt, hogy rámpát építettek a lépcsőhöz, ez által jelentősen megkönnyítve a házba való bejutást kerekes székkel, illetve hordággyal egyaránt.
A délelőtti látogatásra Bianka jött hozzá, aki ismét legyőzte önmagát, és a számára még hajnalinak számító időpontban megjelent.
Hozzám Editke, a szociális munkás érkezett. Megbeszéltük, hogy mit szeretnénk a továbbiakban, és milyen lehetőségeink vannak, illetve, hogy mit kell tennem ez ügyben, valamint, hogy milyen segítségre számíthatok Pécsen. Ezt egyébként a délutáni egyeztetésen (Barbara, főorvos úr, Krisztina)
is pontosítottuk. Ennek tükrében elkezdődött az albérlet-vadászat. Miután azon szándékunk, hogy Pécsen kívánunk letelepedni, nem változott, itt kezdtük a kutató munkát barátaink segítségével. Kissé megnehezíti a dolgunkat, hogy hamarosan vissza kell térnünk Pestre, vagy környékére, és a közeledő tanév kezdés is. Dorcsinak ugyanis Pesten a mozgásjavítóban kell a tanévet kezdeni, mert jelenleg annak az intézménynek a tanulója. Mint ahogy korábban is megjegyeztem, nem szeretném, ha ott folytatná Dóri a tanulmányait. Ő sem rajong az ötletért, függetlenül attól, hogy a tanárait, gondozóit nagyon szerette és szereti. (Hozzáteszem, nem befolyásolom a véleményét, számomra az ő akarata számít. Ha ott szeretett volna maradni, akkor természetesen abban gondolkodnék.)
Szóval első lépés egy lakás felkutatása. Ahhoz, hogy kapjak a fenntartásához támogatást, bejelentett, legitim albérletnek kell lennie. Ez tovább nehezíti a helyzetet. Sajnos egyéb nem igazán jöhet szóba, mert a nagyon szűkös költségvetésem kezdetben, amíg nem tudok megfelelő jövedelemhez jutni, nem bírna el egy albérletet itt sem, Pesten meg végképp nem.
Az pedig nyilvánvaló, hogy megoldást kell találnom. Nem maradhat Dórika állandóan egy kórházi szobában, vagy éppen vándorcirkuszosok módjára vándorolva hol itt, hol ott, ahol éppen alkalmilag befogadják!
Az pedig egyértelmű, hogy minden segítségnek van határa. (Úgy tűnik, ezt a kétharmados népszerűségnek örvendező kormányunk sajnos nem látja át! Bizottságot bizottságra halmozva -sejtem nem társadalmi munkában ülnek ott a tagok- már olyat is létrehozhatnának, ami a hasonló problémákkal küszködő családoknak nyújtana valamilyen, a normális emberi élethez hasonlító megoldást.) Nem mélyedek bele, mert ökölbe szorul a gyomrom.
A lényeg az, hogy az adott körülményekhez és lehetőségekhez igazodva meg kell oldanom az elém tornyosuló feladatokat.
Visszatérve a délelőtthöz. Éva néni 11 órára jött Dórikát tanítani. Különböző leveleket vizsgáltak és a természetről, az erdőről beszélgettek.

Vacsuti, a "korán kelők" és Zsuzsi

Ebéd után ismét felpörögtek az események. Gyógytorna Évivel,  zeneterápia Zsuzsival, majd a már nélkülözhetetlen Metró. Közben természetesen a látogatóink is megérkeztek.
Nagyon jó hangulatú délutánt töltöttünk együtt.
Eljött a látogatási idő vége, este 7 óra lett. Mivel nagyon kellemes idő volt, úgy döntöttünk, hogy mi is kimegyünk még sétálni a közeli parkba.
Fél kilencet mutatott az óra, amikor visszaérkeztünk a házba.
Dórika jóízűen megvacsorázott, elvittem fürödni, majd egy hosszú mesesorozatot hallgatva, mély álomba szenderült.
Azt gondolom, tartalmas napon lettünk túl mind a ketten. Dorcsinak élvezetes programok, nekem gyors megoldást igénylő feladatok listázása színesítette ezt a csütörtököt.