Újra Pécsen! (Részekben, hétfőtől csütörtökig.) /aug.08-11/

Szívélyes üdvözlet Mindenkinek!!

"Hosszú" idő után újra jelentkezünk.
Nem az akaratunkon múlt, hogy már több, mint egy hete nem adtunk hírt magunkról, legalább is a blogon keresztül nem. Sajnos a technika ördöge, mint már annyiszor, most is közbeszólt. Az internetes kapcsolat úgymond siralmasnak bizonyult. Egy hétig mobil nettel is kísérleteztem, de azzal sem sikerült kapcsolódnom a "világhálóhoz" .Hétfőn végre a szolgáltatónál sim-kártyát cseréltek és lőn csoda, itt vagyok.  Ezen sorokat az "utolsó" nap után  írom most pótlólag, és el kell mondanom, hogy haladhattam volna kicsit nagyobb tempóban is, de mindig akadt valami, ami miatt félbe kellett szakítani az írást. Esetenként még a fáradtságom is. Előfordult sajnos az is, hogy csupán lepillantottam magam elé, s mikorra a monitorra néztem, három sor "a" betű tornyosult elém. Ezt egy laza mozdulattal törölni szándékoztam, és a következő "másodpercben" csupán a fényképek meredtek rám. Így, újra kellett írnom az egészet. Eredeti szándékomról is lemondtam, nevezetesen, hogy egyszerre bocsátom közre az eddigi történések leírását. Bölcsebbnek látom azonban, ha részenként jelenítem meg. Így valószínű, hogy nem is törlöm ki, és valami el is indul a blogon.   Remélem a hiányzó napokkal előbb fogok  végezni.
Tekintettel az adott körülményekre, és arra, hogy gépírói tudásom - amely az utóbbi időben ugyan némiképp javult - még mindig sok kívánni valót hagy maga után, nem írok nagyon részletes beszámolót az eltelt napokról. Minden esetre megpróbálom az elmúlt napok eseményeit tömörítve és lényegre törően közreadni.

aug.08 (hétfő)
Dorcsi már nagyon izgatott volt, korábban is kelt a megszokottnál. (ezen a napon egyébként megkezdődött az antibiotikumos kezelése a magas "CiRiP" miatt!!)  

"Bejárat" a Dóri-házba

Az indulást vártuk . Nagyjából 11 órakor tudtuk meg, hogy 3 óra felé jön értünk az alapítvány mentője. Miután a kórházban egyetlen tűt sem hagyhattunk, világossá vált számunkra, hogy a mentőbe nem fog elférni a motyónk, legfeljebb csak úgy, hogy  mi ott maradunk. Ez utóbbit mindenképp szerettük volna elkerülni, ezért megkértük kedves barátainkat Zsófit és Mikit, hogy legyenek a segítségünkre. Így is történt. A csomagjaink egy részét Ők hozták utánunk, a mentőautót követve. Fél hét magasságában érkeztünk meg a Dóri-házhoz. Amikor kiszálltunk a mentőből, alig ismertem rá a házra. Nem az épület változott meg, a kerítést festették le.  A változatos színek nagyon vidám hangulatot sugallnak a járókelők számára.  Igyekeztünk gyorsan behordani a cuccainkat.
Ezúttal az emeleten lettünk "elszállásolva".  Azt már az elején tudtam, hogy kipakolni csak éppen a legszükségesebbeket fogom, a rend kialakítása későbbre marad. Az elmúlt egy hónapban némiképp a ház szabályai is megváltoztak, így nagyon gyorsan el kellett köszönnünk barátainktól, akik indultak vissza Pestre, a helyiekkel kicsit később a TESCO kávézójában találkoztunk egy rövid beszélgetés erejéig.  Miután igen tisztességes szélvihar kerekedett, Dórit nem vittem magammal, ezért igyekeztem vissza a házba. A távollétemben az ügyeletes nővérkével beszélgettek és játszottak.
Szép lassan sikerült a terepet lefekvéshez előkészíteni, aztán lemostuk magunkról a napi szennyet, és megtisztulva tértünk nyugovóra.

aug.09 (kedd)
Az új ciklus első teljes napja kezdődött számunkra. Dórika sokáig aludt, meglehetősen elfáradt az előző napon. Így nem találkozhatott a tanító nénivel sem, aki kedd lévén 10 órára érkezett a házba.
Rövid egyeztetés után megbeszéltük, hogy majd csütörtökön tud Dorcsival foglalkozni.

Mariannal még ebéd előtt

A délelőtt gyorsan eltelt. Ebéd után pedig beindult az élet. Először a főorvos úr érkezett, akivel átbeszéltük Dóri állapotát és a teendőket, majd Évi a gyógytornász jött Dorcsit átmozgatni, aztán Zsuzsi a zeneterapeuta. Természetesen ez a nap kissé rendhagyó lett, mert először az elmúlt hónap történéseiről beszélgettünk.
Délután 3 órától pedig már fogadhattuk a látogatóinkat is. Talán felesleges is leírni, de természetesen Bianka és Vacsuti volt az első, aki jött hozzánk. Bius aranygaluskával lepte meg Dorcsit, aki neki is látott a falatozásnak. Később pedig igyekezett mindenkit játékba invitálni, ami részint sikerült is neki. Vacsuti behozta a kedvenc játékunkat a Metró-t, indulhatott a csata. Jómagam először Zsuzsival, majd a férjével megpróbáltuk az újonnan vásárolt mobil netet működésbe hozni, de nem jártunk szerencsével. (A blog elején említett hibás SIM miatt.)
Csak megjegyzem, hogy én csupán megfigyelője voltam a kísérletezésnek.

Vacsutival

Bius, Dóri, Vacsuti és az aranygaluska

Időközben, amíg lent zajlottak az események, Barbara, Kriszti (főnővér), Varga főorvos úr és én rövid megbeszélést tartottunk az új házirenddel és a ház szabályaival kapcsolatosan, valamint arról, hogy miként kellene Dorcsit az iskola közeledtével közelebb hozni a "valósághoz". Ez pontosan arról szól, hogy korábban kell elaludnia   és ebből adódóan korábban is ébrednie. Ez teljesen természetes és jogos elvárás még akkor is, ha éppen nyári szünet van, hiszen őnála nem lesz egyszerű az átállás.

Évi (a gyógytornász) Vacsuti és Dóri a Metró bűvöletében

Miután vendégeink elmentek, megvacsoráztunk és lefekvéshez készülődtünk.  A délutáni megbeszélés  és Bianka ígérete -mely szerint reggel 9-re érkezik- arra ösztönözte Dorcsit, hogy minél előbb ágyba bújhasson, és a nővérkétől kicsikart mesére elaludjon.
Én, még a délután elsajátított ismereteim alapján tettem egy halvány kísérletet net-ügyben, (mint a hét valamennyi napján több alkalommal is), de wi-fin keresztül sem sikerült semmilyen eredményt elérnem.
Ezután én is nyugovóra tértem.

aug. 10 (szerda)

Az ébredés első fázisa

Eljött a reggel, és meglepetésre Bius is. Nem kis áldozat volt ez részéről, hiszen Ő sem sem tartozik a "korán kelők társaságába".  Dórikát is igyekeztem felkelteni, ami sikerült ugyan, de a teljes ébredés nem ment gyorsan végbe. Azon is csodálkoztam, hogy Bianka miként talált ide, mert nem tudom elképzelni, hogy végig nyitott szemmel közlekedett.
Bius egyébként azért is érkezett ilyen "korán". mert idejét láttam a cuccaink teljes kicsomagolásának és rendszerezésének. Ebben a munkában vett részt hatékonyan. A művelet igénybe vette az egész délelőttöt, és a délután egy részét is, de az eredmény nem maradt el.
Most legalább tudom, hogy melyik dobozban mit találok meg.

Timi "nénivel" okítás közben

Amíg mi az emeleti szobában serénykedtünk, Dórikához érkezett  egy nagyon szimpatikus hölgy személyében a számunkra még "új" tanárnő, aki az itt tartózkodásunk alatt segít feleleveníteni Manónak a korábban tanultakat.
Rövid ismerkedés után megkezdődött a munka.
Dorcsinak nagyon tetszett a foglalkozás, és már a következő időpontot tudakolta. Megegyezés szerint ez péntek lesz.
A tanárnő távozása után megebédeltünk, aztán Biankával folytattuk a pakolászást. Dóri TV-t nézett, és várta Andit a gyógytornászt, akivel már régen találkozott. Ez a pillanat is elérkezett.

Előkészületek a masszáshoz 1

Előkészületek a masszáshoz 2

Természetesen nemcsak tornáról volt szó, hanem olajos masszázsról is. Ezt különösen én kedvelem, mert utána olyanná válik a gyermekem, mint a hal. Arra azért vigyázok, hogy ne csússzon ki a kezemből.

Légzőgyakorlat

 Délutántól estig természetesen nem maradhatott el a játék sem.
Kicsit dilemmáztam, hogy leírjam -e az est azon jelentős eseményét, ami annak ellenére, hogy komoly traumát okozott számomra, olyan fojtogató nevetésbe torkollott, hogy még a könnyünk is kicsordult. Végül úgy döntöttem, hogy muszáj megtennem. Történt ugyanis, hogy kedves vendégünk a nővérkének megemlítette az életkorát. Ezt meghallva nem akartam hinni a fülemnek, ezzel egy időben vendégünknek sem. Sajnos azt kellett megtudnom, hogy a drága, "öreg" Vacsutink fiatalabb nálam!!! Én azt gondoltam, csak nagyon jól tartja magát. Ez hihetetlen! (Még most is.) A további gondolataimat, -amit egyébként vele megosztottam- most inkább nem írnám le. Senki ne higgye, hogy gyávaságból!
Csupán arról van szó, hogy a boszorkány egyesület néhány tagja már így is szövögeti az ellencsapást, mert mint tudomásomra jutott, az info elindult. Gondolom a szolidaritást vállalók száma ezt olvasva ugrás szerűen nőni fog!(Kérhetném a kommenteket zárt borítékban??)  Hűűű!!! Mit fogok én kapni?! Pedig az éveinek a számát nem is írtam le! (Azt azért elárulom, hogy a  skandináv lottón már nem játszható meg /régen/. Sajna az enyém a hatoson sem.)
Hát ennyit a szerdáról!

Összegzésül, nagyon jó napot zárhattunk. Manócska ismét időben került ágyba, holnap is "korán" fog kelni!

aug. 11  (csütörtök)

Az elkészült feljáró

Sikerült 9 órára Dórit kivarázsolni az ágyból, és nem is kellett neki sokat imádkozni. Ehhez némileg hozzájárult az is, hogy kőművesek érkeztek a házhoz, akik korán megkezdték a kopácsolást. Jövetelük célja az volt, hogy rámpát építettek a lépcsőhöz, ez által jelentősen megkönnyítve a házba való bejutást kerekes székkel, illetve hordággyal egyaránt.
A délelőtti látogatásra Bianka jött hozzá, aki ismét legyőzte önmagát, és a számára még hajnalinak számító időpontban megjelent.
Hozzám Editke, a szociális munkás érkezett. Megbeszéltük, hogy mit szeretnénk a továbbiakban, és milyen lehetőségeink vannak, illetve, hogy mit kell tennem ez ügyben, valamint, hogy milyen segítségre számíthatok Pécsen. Ezt egyébként a délutáni egyeztetésen (Barbara, főorvos úr, Krisztina)
is pontosítottuk. Ennek tükrében elkezdődött az albérlet-vadászat. Miután azon szándékunk, hogy Pécsen kívánunk letelepedni, nem változott, itt kezdtük a kutató munkát barátaink segítségével. Kissé megnehezíti a dolgunkat, hogy hamarosan vissza kell térnünk Pestre, vagy környékére, és a közeledő tanév kezdés is. Dorcsinak ugyanis Pesten a mozgásjavítóban kell a tanévet kezdeni, mert jelenleg annak az intézménynek a tanulója. Mint ahogy korábban is megjegyeztem, nem szeretném, ha ott folytatná Dóri a tanulmányait. Ő sem rajong az ötletért, függetlenül attól, hogy a tanárait, gondozóit nagyon szerette és szereti. (Hozzáteszem, nem befolyásolom a véleményét, számomra az ő akarata számít. Ha ott szeretett volna maradni, akkor természetesen abban gondolkodnék.)
Szóval első lépés egy lakás felkutatása. Ahhoz, hogy kapjak a fenntartásához támogatást, bejelentett, legitim albérletnek kell lennie. Ez tovább nehezíti a helyzetet. Sajnos egyéb nem igazán jöhet szóba, mert a nagyon szűkös költségvetésem kezdetben, amíg nem tudok megfelelő jövedelemhez jutni, nem bírna el egy albérletet itt sem, Pesten meg végképp nem.
Az pedig nyilvánvaló, hogy megoldást kell találnom. Nem maradhat Dórika állandóan egy kórházi szobában, vagy éppen vándorcirkuszosok módjára vándorolva hol itt, hol ott, ahol éppen alkalmilag befogadják!
Az pedig egyértelmű, hogy minden segítségnek van határa. (Úgy tűnik, ezt a kétharmados népszerűségnek örvendező kormányunk sajnos nem látja át! Bizottságot bizottságra halmozva -sejtem nem társadalmi munkában ülnek ott a tagok- már olyat is létrehozhatnának, ami a hasonló problémákkal küszködő családoknak nyújtana valamilyen, a normális emberi élethez hasonlító megoldást.) Nem mélyedek bele, mert ökölbe szorul a gyomrom.
A lényeg az, hogy az adott körülményekhez és lehetőségekhez igazodva meg kell oldanom az elém tornyosuló feladatokat.
Visszatérve a délelőtthöz. Éva néni 11 órára jött Dórikát tanítani. Különböző leveleket vizsgáltak és a természetről, az erdőről beszélgettek.

Vacsuti, a "korán kelők" és Zsuzsi

Ebéd után ismét felpörögtek az események. Gyógytorna Évivel,  zeneterápia Zsuzsival, majd a már nélkülözhetetlen Metró. Közben természetesen a látogatóink is megérkeztek.
Nagyon jó hangulatú délutánt töltöttünk együtt.
Eljött a látogatási idő vége, este 7 óra lett. Mivel nagyon kellemes idő volt, úgy döntöttünk, hogy mi is kimegyünk még sétálni a közeli parkba.
Fél kilencet mutatott az óra, amikor visszaérkeztünk a házba.
Dórika jóízűen megvacsorázott, elvittem fürödni, majd egy hosszú mesesorozatot hallgatva, mély álomba szenderült.
Azt gondolom, tartalmas napon lettünk túl mind a ketten. Dorcsinak élvezetes programok, nekem gyors megoldást igénylő feladatok listázása színesítette ezt a csütörtököt.

Péntek - Szombat - Vasárnap 2011.08.05 - 06 - 07

Derűs napot kívánok!

Már három napunkról nem írtam, bár terveim közt szerepelt, és most sem leszek hosszú. Hogy miért, azt nem részletezem, mert az is hosszú lenne.
Hol is kezdjem?  Pénteken megtörtént a költözés. Én már pokolian unom. A vándor cirkuszosok nem költöznek annyit, mint mi! Nem is volt egyszerű: Négyen hordták a csomagjainkat miközben én folyamatosan pakoltam,(két nővér, egy mentálos munkatárs, és az ügyeletes orvos.) Délután negyed hatra került fel minden a szobánkba. Azt viszont senki se gondolja, hogy ezzel végeztem volna. Nyolc óra volt, amikor sikerült úgy elhelyeznem a dolgokat, hogy valahogy kinézzen. Végül sikerült még lefeküdni is.

Dorcsi csak kicsit volt nyugtalan, bár hajnalban le kellett venni a gépről, mert nem érezte magát jól rajta. Gép nélkül pedig nem tud túl sok időt fekve tölteni, ezért már hét órakor felkelt. (Így is több mint két órát aludt gép nélkül.) A korai ébredés viszont korai lemerültséget is eredményezett. Tegnap már délután laposakat pislogott. Nem sokkal nyolc után sikerült lefektetni. Éjszakára átköltöztünk egy másik szobába, ahol oxigén is volt, mert most, hogy valami még mindig lappang benne, szüksége van rá alvás közben.
A napunk egyébként arról szólt,, hogy a barátaink közül, beszélgettünk néhánnyal. Megvitattuk az élet furcsaságait, egyes emberek hatalmi harcát, és közben jókat derültünk. A sok  bosszankodás mellé szükség is volt az utóbbira.Gyakorlatilag ezzel el is telt a nap. Jó volt dumcsizni egy kicsit. Ja! Nagyon fontos eseménynek tekinthető, hogy ismét jártam fodrásznál. Erről ennyi elég is.  Ami ennél sokkal fontosabb, hogy Dórika az utóbbi időkhöz képest szinte az egész éjszakát átaludta. Azért ma sem kelt fel túl későn, kilenckor már telesen ébren volt, és költöztünk vissza a szobánkba.
A mai nap, számára emlékezetes eseménye volt, hogy a legidősebb testvére meglátogatta. Nagyon meglepődött. Én tudtam, hogy ma jön be a bratyó, de nem árultam el neki. Egyrészt a meglepi miatt, másrészt a változás lehetősége miatt sem. Egész estig jól elvoltak. A végén felhívtuk anyukáját, aki éppen ma öt hónapja találkozott a Manóval utoljára, ő pedig arról biztosította Dorcsit, hogy nagyon hiányzik neki. Ezzel minden rendben lett.
A mai nap még mindíg nem tudjuk biztosan, hogy megyünk -e. Ez majd csak holnap derül ki. Miután a vérképében az a fránya CRP tovább növekedett, nem tudjuk mi lesz. Mi bizakodunk!

Ez egy üzenet Pécsre és Bajára

A mai éjszakát megint egy másik szobában tölti, most éppen a vizsgálóban, mert reggel nagyon korán érkeznek abba a szobába, ahol ma voltunk. (Tök jó, nem?)
Miután ilyen sok értelmes dolgot írtam, be is fejezem.
Várjuk, hogy mi fog történni velünk. Az "eredményről" részletes tájékoztatóval jelentkezem, remélhetően holnap.
Sok puszi mindenkinek! (Illetve a pasiknak baráti üdvözlet!)

Csütörtök 2011.0804

Szeretettel üdvözlök Mindenkit!

Kimerítő éjszaka után, egy fárasztó, de élményekben gazdag napon vagyunk túl.
Mint tegnap is írtam, ma került megrendezésre a családi nap. A tervek szerint az udvaron tartottuk volna, ám az égiek másként döntöttek. Egész nap esett az eső, ezért mindent át kellett szervezni. Így néhány program el is maradt, mert például az íjászatot a teremben nehéz lett volna lebonyolítani.
Tehát a  rossz idő miatt  az aula került feldíszítésre, ott volt az események zöme.
A gyerekek részére az egész, ebéd után kezdődött. Ekkor fogtak hozzá a papír díszek hajtogatásához és a díszítéshez. (Úgy gondoltam, hogy a képeket a végére rakom fel, nem vacakolok vele közben.
Szép számmal gyűltünk össze 3 órára. Sokan jöttek el olyanok, akik itt épültek fel, itt tanultak meg újra járni, beszélni, stb. olyanok, akik pillanatnyilag "szabadságon" vannak, és természetesen, akik jelenleg is az osztályon tartózkodnak Szóval nagy volt a "nyüzsi".
A rövid megnyitó után beindult az élet. Lehetett nemezelni, agyagozni, "ékszereket" készíteni, Volt akadálypálya;(Dorcsi Ezt akarta először kipróbálni, s meg is tette), hennafestés; és minden résztvevő egy hatalmas vászonra rakta le a kézjegyét, valamilyen alkotás formájában.
Később egy dalárda érkezett, akik többnyire bordalokkal és huszár nótákkal szórakoztatták a nagyérdeműt.

A programok közben folyamatosan lehetett csipegetni (pogácsa,tallér,magvas kifli, dinnye, zsíros kenyér és sült oldalas volt a választék.) Dórika azt mondta, hogy "bezabál", ennek ellenére két pogit tudott megenni. A hangulatos délután végére (fél nyolc) mindenki elfáradt. Dóri különösen lestrapáltnak tűnt. Mint később kiderült, ez nem is volt véletlen, alaposan felszökött a láza. Az imént adtam neki lázcsillapítót, és másodszorra is lefektetem. Holnap korán kell kelnie, mert a gépkörét is sterilizálni kell. Én pedig mára itt függesztem fel az írást, majd reggel folytatom, és beszámolok az éjszakáról.
   Jó reggelt kívánok. Eltelt az éjszaka. Azt kell mondjam, hogy a várakozásnál jobb és nyugisabb volt.
Dórika láza viszonylag gyorsan lement, és gyakorlatilag fél háromtól háromnegyed hétig aludni is tudott.
Én az éjszaka folyamán pakoltam a cuccainkat több, kevesebb sikerrel. Délután költözünk a neurológiára.
Reggel szétszedtem a gépkőrt, volt egy vérvétele a Manónak, trachea váladékot is küldtünk tenyésztésre. Az mindenképpen biztató, hogy éhség érzete is volt, és tudott reggelizni. (most tudott enni az oldalasból.) A közérzete egyébként rendben van. Reménykedünk, hogy a leletei rendben lesznek, mert az utazásunk ezen múlik. Nyilvánvaló, hogy "betegen" nem tudunk menni. Kedves boszikák! Vegyétek elő a varázsszereket, a nagy "hókuszpókos" könyvet poroljátok le, és a mágikus távgyógyító képességeteket felhasználva segítsetek Dorcsinak, hogy ott lehessen veletek minél előbb. Köszönjük szépen!! (Ez a kérés csak formaság volt, úgy is tudjuk, hogy magatoktól is ezt tennétek)

Nos többet nem tudok írni. (meg nem is érek rá) Jöjjenek a képek!!

Dekoráció készítés

A terített asztalok egyike

A Főorvos nő megnyitja a délutánt

Anett ismerteti a programot

Akadályok közt

A mászás már tökéletes

"Emlékhagyás"

Kész a "mű"

Hennafestés

Az eredmény

A Vad "kan-dalárda"

Kissé fáradtan

...és álmosan

Puszi mindenkinek!
(A képeket a teljesség igénye nélkül tettem fel.)

Szerda 2011.08.03

Jó napot kiáltok Mindenkinek!

Egy tömör, sokat sejtető, de egyébként eseményekben nem túl gazdag napon vagyunk túl.
Az éjszaka nehezebb, és rosszabb volt a vártnál, ezért én is kissé kótyagos fejjel ébredtem, illetve keltem fel. Ehhez minden bizonnyal hozzájárult az is, hogy az utóbbi időben nem sok időt hagyok a pihenésre. A Kismanóm még próbált volna szundizni reggel, de nem igazán sikerült neki. Reggel nagyon hangos volt a folyosó is, valami miatt vagy sírt valaki, vagy kiabált. Ezért Ő is fáradtan kezdte a napot.
Ami azonban nagyon fontos, ma olyan információk birtokába jutottam, ami felvillantotta a fényt a sötétségben.
Már eddig is többször említettem segítőnket, aki a kórház szociális munkása (nevének megjelenítéséhez nem kértem engedélyét, ezért csak a felét írom le) Anett elmondta, hogy már tárgyalt a pécsi illetékesekkel, és segítségünkre lesz, hogy nyithassunk abba az irányba. Nagyon hosszú út áll még előttünk, de a jelek biztatóak.
A részletekről nem tudok írni, mert egyrészről túl sok van belőlük, másrészt pedig én is csak annyit tudok pontosan, hogy hol kell elkezdenem. De ez is jó, ugye?!
Szó, ami szó, ez boldogsággal töltött el.
Ezen kívül még három dolog az, amit érdemes megemlíteni.
Az egyik, hogy lett új kanülje Dórikának, sajnos olyan, amilyet nem szerettünk volna, de  a régebbit már nem gyártják. Nagyon bízunk abban, hogy elő fog kerülni a pillanatnyilag Seholországban kallódó másik eszköz is.

A csere pillanata

A csere sem volt egyszerű, bár gyorsan lezajlott, nagyon fájt a Drágámnak.Sajnos utána sem lett jobb. Még most lefekvésnél is fájlalta.
Azt mindenképp meg kell jegyeznem, hogy hősiesen viselte az újabb megpróbáltatást.
(Az az érdekes, és számomra érthetetlen, hogy ami egyszer jól bevált, és a körülményekhez képest kényelmes is, azt miért kell megváltoztatni, és ha már változtatni akarnak akkor miért úgy teszik, hogy a tuti jót azonnal kivonják a forgalomból. Miért nem lehet választási lehetősége valakinek?
Az üzletben, ahol forgalmazzák ezt a terméket, azt mondta a vezető, hogy már több hasonló, ill. pontosan ugyanilyen panasz érkezett hozzájuk, amit jeleztek is a gyártó felé, de egyelőre nem sok eredménnyel. Hát...Bizakodjunk!)
A következő, amit meg kell említeni, hogy délután volt bent nálunk Zsófi és Miki. Málna ma nem jött velük, noha kiderült, hogy ez nem az ő döntése volt. Viszont részletesen megtudtuk, mi mindent csinált egész nap.
(Arról sajnos nincs szó, hogy Málna házastól, anélkül, vagy bokrostól Dorcsié lenne.Ám ha lesz megfelelő helyünk, akkor utána nézünk egy kutyusnak is.)
A harmadik dolog az, hogy ma a kedvenc doktornéni volt este az ügyeletes. Szerencsére a munkája engedte, hogy a vizsgálaton kívül néhány plusz percet is eltöltsön Dórinál.

Sokkal több említésre méltó esemény nem volt. Talán még annyi, hogy ma nem csak eljátszotta Dórika az étkezést, hanem igen tisztességesen evett is. ( rántott csirkemellet kért természetesen rizzsel.) Jó volt nézni a falatozását.) Ezenkívül evett még sonkát, joghurtot, kiflit. tömegnövelőt, vienettát, meg nem tudom még mit. Bárcsak a súlyán is meglátszana!
Holnap nem tudom, miként hogy alakul az írás, mert délután kezdődik a "Családi nap" vetélkedőkkel, bulival, stb. aztán csomagolnom és pakolnom is kell, mert pénteken bezár az osztály, és legjobb esetben is legalább két napra egy emelettel feljebb kell költözni. A többi motyót, -mert a neu-ra csak egy éjjeliszekrénnyi cuccot vihetünk no meg ami egy táskába belefér, mert kicsi a hely,- menetkészre kell pakolni, hogy ha tényleg tudunk menni Pécsre, akkor ne hétfőn kelljen kapkodni. Nos ezért nem tudom  mikor és mennyit tudok írni.
Ma, mindenesetre ennyi voltam. Puszi Mindenkinek!!!

Kedd 2011.08.02

Szép napot kívánok!

Még alig "néhány" órája sikerült közzé tennem az előző blogot, és máris írhatom a következőt.
Pillanatnyilag úgy tűnik, rendben van a net. Remélem nem kiabálom el, és így is marad!
  A mai napunk is hasonlóan alakult, mint a tegnapi. Délelőtt szinte semmi, aztán délutánra kialakult a nap.
Annyi azonban történt, hogy ma lett volna kanül csere. Lett volna, de nem lett!! Azon egyszerű oknál fogva, hogy a kanul a sterilizáláskor, vagy utána egyszerűen eltűnt. Valahol biztosan van, csak nem tudni, hol.
 Ez egyáltalán nem öröm. Holnap megyek ki a forgalmazóhoz, állítólag egy darab van nekik, és akkor csütörtökön lehet cserélni. Sajnos attól tartok, hogy ugyanilyen lesz ,mint a mostani, mert ami jól felfekszik a nyakra, azt már nem gyártják. Kicsit bosszantó, de mit tehetünk?

Így néz ki, amikor működik

  No, ha már az eszközöknél tartunk, megvan a kézi szívó. Jó lenne, ha tovább bírná mint a másik. Persze nem értem, miért kell mindent műanyagból csinálni?!  Talán azért, hogy előbb tönkre menjen?? Vagy arra gondoltak, hogy ha élelmiszerként nem romlik a műanyag, akkor eszközként is tartós lehet!? Kevés az én agyam ehhez!!
Írok inkább vidámabb dolgokról.

Miután kedd van, délután érkeztek a bohócok is. Őket nagyon szereti Dorcsi. Most külön öröm volt neki, hogy zenés bohóc-délután alakult ki. Sok-sok ének, és tánc. Az énekekben szerénységem is bekapcsolódott, mert olyan dalokat (slágereket) válogattak össze, aminek a szövegéből legfeljebb egy-egy sort tudtak. Aztán Dórikám táncolni is akart. Ez abból állt, hogy fel kellett vennem, és tennem a dolgom. Olyan nem volt aki fotót készített volna rólunk. (Természetesen ez nem olyan nagy baj.)
A vége felé szépen felszaporodtunk az előtérben, és még egy közös vonatozásra is sor került.

Megy a gőzös...

Ezután a bohócok szobáról szobára jártak, és megígérték Dórikának, hogy hozzá is betérnek még,egy utolsó dal erejéig. Végül őt hagyták utoljára.

Mi is visszavonultunk a szobánkba, és vártuk a bohócokat, no meg bejelentkezett vendégeinket. Sokáig nem kellett várni, alig tettem ki Dórit a székéből, amikor megérkezett Zsófi, Miki és Málna.(Aki nőtt, és hízott is mióta nem láttuk.)

Manómnak persze, hogy fülig szaladt a szája, hiszen már pénteken is nagyon várta a vidám kis csapatot. Amikor legutóbb itt volt Málna  és gazdái, sajnos nem sikerült képet készíteni róluk. Örömmel pótolom ezt a mulasztást.
Már nagyon mondanom sem kell, hogy Dodó most is kapott ajándékokat. (Babát, kindert, cukor-karkötőt, gumicukrot)
Dórikám nagyon elvolt a kiskutyussal, aki el is szundikált a kényeztetéstől. Persze gazdija nem vette le róla szemét. Közben a bohócok is jártak nálunk. Őket is levette lábukról Málna, akinek egy rögtönzött dalocskát énekeltek, s ezzel tőlünk is búcsút vettek.
Mi felnőttek (Miki és én) beszélgettünk, a gyerekek (Zsófi és Dóri) kutyáztak. Nagyon gyorsan telt az idő.
Lassaan el kellett köszönnünk vendégeinktől. Lekísértük őket és abban maradtunk, hogy hamarosan ismét találkozunk.
Ezután már sok dolog nem történt a szokásos esti teendőkön, és Dórika gépezésén kívül.
Felkészülve az  ismételten nyugtalan éjszakára, Manócskát lefektettem, én pedig gép elé ültem.
Több dologról is szerettem volna írni, de úgy gondolom, még várok vele, mert semmi nem tiszta.
Talán holnap!
Végül azokkal a képekkel köszönök el, amelyek  Zsófiék látogatása alatt készültek.

Legyen mindenkinek szép napja!

Hétfő 2011.08.01

Szívélyes üdvözlet Mindenkinek!

Beköszöntött az augusztus. Ha kómából ébredtem volna, esküszöm, senki nem győz meg arról, hogy nyár van. Bár délutánra valamelyest javult az idő,  még mindig inkább az őszt idézte. (De talán, még ezen a héten lesz egy kis nyár is.) Mondom ezt én, aki nem szeretem a tikkasztó meleget. 20 fokkal tökéletesen elégedett lennék, télen nyáron egyaránt.
Ennyi elmélkedés elég is volt.
Mindenki gondolhatja, hogy sok minden nem történhetett velünk, ha már az időjárásról kezdek írni. Nos, délelőtt valóban nem akadt említésre méltó esemény, de a délután jól sikerült.
Azt azért megemlítem,hogy délelőtt olvastam el, a hozzám hasonlóan "bagoly-szindrómában" szenvedők megjegyzéseit. No meg a korábban már ismerteket is. Arra jutottam -hosszú töprengés után-, most talán nem reagálnék rájuk Úgy gondolom, nagy bátorságra vall mindezeket leírni. "Kicsi-lányok" (hölgyeim), Néném! Nagggyon-nagggyon bíztok Ti abban a közmondásban, amellik a malacka feltételezett vereségét  volt hivatott megemlegetni, az bizonyos temérdek számú libával kapcsolatosan! (Vak öregapám is azt mondta: Majd meglátjuk!)  Egyébként meg annyira jó, hogy ilyen "elmés" társaságnak sikerült összeverbuválódnia! Néha ugyan az a bátorság, amivel az alvó oroszlánt ébresztgetitek meghaladja a veszélyérzetetek határát, de ez adódhat a nemünk közötti (sajnos aprócska) különbségből is, amiről persze megint csak nem tehettek.
  Ezzel a mélyenszántó gondolattal azt hiszem be is fejezhetem eszmefuttatásom, amit -feltételezem- senki nem fog sajnálni.
  Ezek után nézzük, mi történt itt hétfőn.
A délelőtt -mint azt már említettem- eseménytelen volt. A szokásos dolgokon kívül más nem történt.
Ebéd után elindultam az EO-Kft-hez, hogy kiverjem belőlük a kézi szívót. Telefonon nem lehetett elérni őket.
Sejtettem, hogy lesz még legalább egy köröm. A cégnél nagyon kedvesek voltak és segítőkészek, azonnal hívták a szállítót, hogy mi a fene van már? (Ők, ti.azt hitték, hogy régen megkaptam.)
Néhány telefon után megnyugtattak, hogy holnap, azaz már ma mehetek érte. Ez jó jelnek számít
.
Miután visszaértem a kórházba, Dórikánál már ott volt Klárika, az egyik önkéntes, aki mellesleg szintén kerekesszékes. Ő egyébként hétfőnként szokott jönni, (ha az időjárás engedi) és szinte minden gyerekhez bemegy játszani. Ma éppen Dorcsinál ragadt le hosszabb időre.
Manó egyik kedvenc játéka a szókirakó. Miután ezt a múlt héten megbeszélték Klárikával, ma ilyen játékot hozott magával.
Öt óra már elmúlt, amikor abbahagyták.
Nagyjából ez idő tájt érkezett egy sms Helgától, mely szerint meglátogat minket.
Ettől a perctől kezdve alig lehetett Dorcsellóval bírni, nagyon türelmetlen lett. Már kezdett kiakasztani, amikor 3 percenként kérdezte, hogy mennyi az idő!
Aztán eljött a 6 óra, és néhány perccel később Helga is befutott. Mit mondjak? Volt öröm.

Természetesen most is kapott ajándékokat. Egy DVD-t, amit már régóta szeretett volna, egy kiskutyát, ami nem él, (senki se gondolja, hogy korábban esetleg élt, és holtan hozta be Helga), valamint egy Kvíz kártya csomagot. (Bennem már kezd kialakulni némi szégyenérzet a sok ajándék miatt.)
Úgy gondoltam, nyugodtan magukra hagyhatom a lányokat, tökéletesen elvoltak egymással.
Én meg elvonulhattam mosni. (a kis piros kád a mosógépünk is) Tudom!! A mosónők korán kelnek, későn fekszenek, és még meg is halnak. Végignéztem magamon, még nem vagyok veszélyeztetve.

szpídezés közben

Még nyolc óra sem volt, amikor végeztem. A "csajszik" javában játszottak. Volt uno, szpíd, (no, nem drogozunk), és a jó öreg labirintus.
Később Dóri visszatért a géphez, (új játékát próbálgatta), nekem pedig Helga igyekezett rendbe tenni a netbookot, mert amellett, hogy a szombat esti kísérletezés megviselte, csak angol nyelven volt hajlandó kommunikálni velem. Ez persze nagyon egyoldalú volt. Én akkor sem értem az ártatlant, amikor magyar nyelven üzenget! :-)
Végül sikerült némileg helyreállítani a "rendszert".
Sajnos a netünk, már ekkor is váltogatta a jelerősséget. Ez jelenpillanatban 0 csík.
Igazából  azt sem értem, hogy miként tudok mégis írni. Bár, amikor beléptem a bloghoz, még 3 "csíkom" volt. Na, mindegy, ennél fontosabb dolgokat sem értek, de azt majd egy másik alkalommal mesélem el. Lehet, hogy személyesen.
Szóval, jól sikerült a délután, különösen az este lett remek. (Nem mekegek) Sajna, Helgának haza kellett mennie. Nem sokkal később Manó is úgy döntött, hogy elálmosodik. Mielőtt azonban ágyba tettem volna, még lenyomott egy enyhe vacsit. Viszonylag gyorsan elaludt.
Én elvégeztem az esti tisztálkodást (nagyon higiénikus vagyok ám!) és leültem írni. Ezt a ténykedést fogom most befejezni, mert egyrészt én is kezdek elálmosodni, másrészt meg már írtam eleget.
Mindenkinek szép, vidám napot kívánok!

(Micsoda) Szombat! (kiegészítve vasárnappal) 2011.07.30-31

Kevin, Árpi, Ági, és Magzatom

"Apu, hogy megy be az a nagy elefánt...?"

Szép napot Mindenkinek!

Ugye nem hat senkire a meglepetés erejével ez a kép??
A szombat erről szólt.
Többnyire inkább képes beszámolót szerettem volna,  de végül úgy döntöttem a szavakra is szükség lesz.
  Reggel, amikor felébredtem kissé megijedtem, mert rettentően fújt a szél. Ezt én is utálom, de Dórikának kifejezetten nem jó.Ő nem sokkal 8 óra után szintén felébredt, már nagyon várta Ágiékat. Felkelni persze nem volt kedve. Egyszer csak megszólalt a telefon, megérkeztek. Nekem még orvosi konzultációt kellett folytatnom, kicsit aggódtak Dorcsiért az időjárás miatt, meg azért is mert lappang benne ez az ismeretlen nyavalya, de aztán abban maradtunk, hogy amennyiben nem bírja úgy is visszajövünk.
Amíg én kisétáltam buszhoz, addig a doktornő volt Dóri társalkodója. Kilenc óra körül értünk be a kórházba. A lustálkodás még javában tartott, de a szája már fülig ért. Lassan készülődtünk. (A hangsúlyt nem tudom érzékeltetni, de ez szó szerint így értendő.) Ági megreggeliztette Dorcsit, felöltöztette, én meg az úthoz szükséges kellékeket igyekeztem összeszedni. Nem ment simán. Kerekes széket is kellett váltanunk, mert az elektromos nem lett volna megfelelő a közlekedéshez. Végre indulásra készen álltunk. Nem sokkal 10 óra után elhagytuk a kórházat. Az állatkerthez vezető út, hosszabbra sikeredett, mint szerettük volna, mert a liget egy része, az azon keresztülvezető utakkal együtt, ismeretlen okból fel van túrva. (mint ahol alapot ástak volna) Az a baj, hogy ez csak akkor derült ki, amikor odaértünk, így kb 1 km-rel sétáltunk többet. (Visszafelé már ismertük a csapdát, így tudtunk másik utat választani.) A napocska időközben kisütött, és a szél is enyhült valamit. Megérkeztünk.

Pillangó a virágszálon

Belépő, pogi, néhány zacskó zoo-csemege, és indulhatott a séta. Először a lepkekertbe néztünk szét. Valami csodálatos volt.
Az a harmónia, amit a  gyönyörű növények, és a szebbnél szebb lepkék kavalkádja árasztott felénk, felfoghatatlan nyugalommal töltött el bennünket.
A lepkekert után teveetetés következett, majd kecske simogatás. 

A  gyerekeknek mindig nagy élményt jelent egy-egy állat etetése és simogatása. Most sem volt ez másként. Kevin is Dorcsi is nagyon élvezte. (Gondolom az állatok is, bár őket nem kérdeztem  erről.)
Persze nemcsak "nagy" állatokat nézegettünk, az apróbbak is aranyosak voltak.Közelről szemlélhette Manócska többek között a mangusztákat, mosómedvéket, akiket olyan lelkesen etetget a ZooMumba játékában. Sivatagi rókák sem szaladgálnak felénk, s szerencsére a kongói-vipera sem látogatja a kórházat és környékét. (Néhány állat van erre is, de azokról most nem írok.)
Természetesen nemcsak azokat a állatokat tekintettük meg amelyekről képek is vannak. (Pl a csótányokat nem is kívántam megörökíteni.)
Aztán voltak olyanok is, akiket képtelen voltam lefényképezni, mert nem is láttuk őket, vagy éppen olyan pozitúrában voltak, hogy nem voltak kellően fotogének. Meg egyébként is! Nem tölthetem fel a blogra az egész fővárosi állatkertet!! :-)

Már második napja küzdök a képek felrakásával. Most éppen azért,  mert nem oda kerül az előnézetben, ahol én a szerkesztésnél látom. Ezt a központi problémát még nem tudtam megoldani. Esetenként nem lehet jobbra tolni, aztán balra, aztán sehova. Önálló életre kel.  Amikor verítékezve végre beállítom, majd visszanézem, többnyire pofára esek. Teljesen más mutat, mint ami ellőtte volt. Na most jól kipanaszkodtam magam.
Vissza is térek az állatkerthez.

A Manónak az összes etetésből az elefánté tetszett a legjobban. Ekkora állathoz még nem került ilyen közel. Gyakorlatilag ez már a látogatás vége felé volt. Ekkor már nagyon elfáradt. A korzetben sem kényelmes
ücsörögni órákon át, főleg úgy nem, hogy közben a bazalt köveken zötykölődik, rázkódik.
Így mi az utolsó állomást már kihagytuk. A denevérekhez nem mentünk el. Ágiék igen. Aztán ők sem találkoztak velük, ki tudja hova lettek
.

Még egy képet  teszek fel az állatokról, de csak azért, hogy pozitívan nézzük a jelent.

Ajánlom mindenkinek, hogy tüzetesen vegye szemügyre ezeket a madarakat.

Már csak az a kérdésem,  ki állítja még, hogy  Dorcsinak vékony a lába?????

Szándékosan nem az orrszarvúnál tettem fel ezt a kérdést!

A kis "garázdával"

Mielőtt még visszaindultunk volna a kórházba, Ágihoz az egyik ismerőse egy csincsillát hozott, amit ők egészen Pécsig kísértek. Ez az apró jószág aztán okozott még némi derültséget, főleg miután levizelte, és lekakilta Manócska ágyát.
Miután visszasétáltunk, mindenkinek jól esett egy kicsit leülni. Ágiéknak volt még néhány órájuk a vonat indulásáig. A hátralévő időt arra használtuk fel, hogy áttekintsük a képeket, feltöltsük és egy új helyre áthelyezzük. (Ennek a momentumnak köszönhetően kaptam kis híján idegösszeomlást.Ti. amikor este elkezdtem írni a blogot, nem volt kép amit feltöltsek. Semmivel sem tudtam "visszavarázsolni" a megfelelő helyre. Ezért  felfüggesztettem az írást. A dolog azonban nem hagyott nyugodni, és korán reggel, (már virradt) megkezdtem a bűvészkedést. Szinte el sem hiszem, hogy valahogy sikerült. Bár igaz, hogy mindenféle szutyokkal megraktam a gépet, (majd Pécsen rendbe tesszük). A fontos a "közönség" kiszolgálása!
Visszakanyarodva még a tegnap késő délutánjához, természetesen a jól bevált társasozás sem maradhatott el. Aztán eljött a búcsú pillanata. Dórika az ajtóig kísért bennünket, úgy döntött, ott vár meg engem, amíg visszaérek a buszmegállóból. Végül is megvárt, de közben elaludt a kerekesszékben. Tényleg nagyon el volt fáradva, ezért le is fektetettem. Mikorra betakartam, már aludt. (Csak megjegyzem, hogy ma negyed kettőkor kelt fel! Igaz a már szokásos óránkénti ébredések megvoltak.)
Nagyon jól sikerült a tegnapunk. A "déli-boszik" imája hatott, hiszen jó időnk volt. Sőt még szerencsénk is, hiszen eredetileg vasárnapra volt tervezve a látogatás, és ma egyfolytában esik az eső, no meg hideg is van.

Nagy örömmel láttam, hogy visszatért Vacsuti. Már nagyon hiányzott. A szöveg is. Bevallom, elolvastam néhányszor, hogy teljesen magamévá tegyem, de még most sem értem teljesen. Lehet, hogy le is mondok erről. Nekem az a régi közmondás jutott eszembe róla, hogy  "Aki másnak kerge kenéz, annak fitye lekme tyutyu". Legalább is többnyire!
"lajcinak" előre is köszönöm az újabb ötleteket. Majd meghálálom! (Csak menjünk le!)
Dórikám üdvözöl mindenkit. Úgy látszik, már teljesen kipihente magát.
Kedveskéim! Ennyi fér bele ebbe a bejegyzésbe. Pontosabban ennyit szándékoztam beletenni.
Azt hiszem ma már semmi különös nem fog történni velünk. A következő blog reményeim szerint kedden reggel jelenik meg. Addig mindenkinek eredményekben és sikerekben gazdag, gyönyörű órákat kívánok.
ÉÉÉÉÉÉS MÁR CSAK EGY HÉT!!!!     (Ezt írhattam volna úgy is, hogy  sajna még egy hét!)  A másiktól jobb kedvem lesz.