Azt hiszem ez az utolsó olyan jelentkezés, amely heteket foglal össze. Mint ahogyan a címben is utaltam rá, kész lettem. Minden tekintetben. Ez azonban azt is jelenti, hogy lesz időm a gyakoribb jelentkezésre.
Őszintén szólva, kissé belefáradtam a lakásfelújításba, de végre elkészült. Persze akadnak még kisebb munkák, ám ezek inkább díszítések, és nem befolyásolták a lakás ÁNTSZ által történő átvételét. Ezt örömmel írtam le, hiszen ma volt a szemle, és minden rendben találtatott!!!! :-))
Sajnos azonban csúszásban vagyunk, így komoly veszélybe került a karácsonyi hazamenetel. Dórikával már felállítottunk egy "B" tervet, és ha nem is kitörő lelkesedéssel, de mindenképpen megértéssel fogadta. Persze az utolsó pillanatig reménykedünk. Ha mégsem jön össze, akkor sem fogunk elkeseredni. Az a legfontosabb, hogy már látjuk a végét.
Dorcsi egyébként kifejezetten jól van, és bár körülötte sorban dőlnek ki az apróságok különféle vírusokkal, ő keményen állja a sarat. Noha a súlya nem gyarapodik, jó az étvágya és imitt-amott "husisodik" is. Azt gondolom, bármennyire is vágyódunk haza, a legjobb és legmegnyugtatóbb mindannyiunk számára az ő kiegyensúlyozott és jó állapota.
Korábbi bejegyzésekben említettem, hogy még egyetlen papírra várok. Nos, ez az "igazolás" 45(!) nap után megérkezett, de tragédia az egész. Ja! Ez még nem is igazolás, csak tájékoztató. Amit igazol, az a készítőinek dilettantizmusa. Teljesen úgy tűnik, mintha azt a team-et, aki ezzel az üggyel foglalkozott, -merthogy az aláírásokból kiderül, többen voltak,- valamilyen "túlbonyolító" szérummal kezelték, amely jócskán tartalmazhatott tudatmódosító szereket is.
Komolyan fölháborít, hogy emberek ezért még fizetést is kapnak. A poén az, hogy ezzel így semmire se megyek. Kár, hogy nem tudok rajta nevetni! Ilyen tanácstalanságot talán akkor tapasztalhat az ember, amikor mondjuk négy szöszi tanulóvezető nő egyszerre érkezik az egyenrangú útkereszteződéshez.
Persze kár ezen is bosszankodni, egyszer úgy is megoldódik minden.
Ezek után lássuk, mi történt még az eltelt idő alatt.
Például Rostás Gabi közreműködésével és segítségével, Dórika szobája megkapta a laminált burkolatot.
Ez is előírás volt, mint annyi minden más.
Aztán a kórházba megérkezett a Mikulás.Dórika nagyon lelkesen énekelt és szavalt neki, természetesen némi honorárium reményében.
Noha az akkori "ajándékeső"
(két alma, egy a külön produkcióért)
nem is elégítette ki igényeit, több télapó is bejelentkezett
nála. Pl. az enyém Megasztáros társasjátékot szállított, amely meghatározta a hétvégét, mert szinte az összes dalt végig énekelte. (Az angol szöveggel volt némi gondja. Nekem is, de jó erős mátészalkai kiejtéssel sikerült kompenzálnom a súlyos fogyatékosságot.
A hét elején aztán Jani télapója is tiszteletét tette a kórházban, nem is akármilyen ajándékkal. Ez a jóságos Mikulás valahogyan megorrontotta, hogy Dorcsi komoly érdeklődést mutat egy Pécsen megismert nagyszerű stratégiai játék, nevezetesen a Rizikó iránt, Így ezt küldte Manónak. Ráadásul az új, és nehezített változatot. (Ennek tesztelésére minden bizonnyal csak itthon lesz lehetőség, amit alig várunk!)
A "télapó" hetében engem ért egy kis meglepetés. Kivételesen kellemes, mert az ellenkezőjéből is kijutott, de arról majd később. Szóval telefonos bejelentkezés után meglátogatott Scweier Rita a Kossuth Rádió tündéri riportere, és a korábbi (júniusi) találkozásunk óta eltelt időről beszélgettünk. Sajnos Manócska ebből kimaradt, de 24-én szombaton délelőtt a "Szombat délelőtt" adásában meghallgatható lesz az interjú.
Őszintén szólva én is kíváncsi leszek rá, mert kb másfél órán keresztül társalogtunk, de már nem emlékszem mi került a riportba. Azt tudom, hogy akkor még a karácsonyi programként, nagy baráti társasozást irányoztunk elő. Majd utólag erre is sor kerül. Legalábbis remélem!
A hétvégén ismét Pestre mentem már sokadszor. Dórika nagyon várt. Még mindíg töretlen a türelme.
Átjátszottuk a napokat, jól éreztük magunkat.
Közben hétvégére ugyancsak a kórházban rekedt nagyobb leánynak névnapja volt, amit többek között tortázással ünnepeltek.
Amint látszik, Dóri is falatozott. Igazolom, hogy a gyomrába is jutott a sütiből.
Az egyik nővérke váratlanul egy sapkával lepte meg.
Csak látszatra nagy. Alig fért bele 8 kg krumpli!
Na, így már mindjárt más! Ugye nem is nagy?
Aztán elérkeztünk a kellemetlen meglepetéshez.
Pécsre tartottam hazafelé, amikor belekerültem egy igazoltatásba. Rosszat sejtettem, mert előző nap lejárt a kocsim műszakija. Ezt a tényt közöltem is a járőrrel, ( úgy is észre vette volna), és elmondtam, hogy miért ez a nagymértékű szabálysértés. Teljesen rendesnek tűnt, s miután egyébként minden rendben volt, a szonda sem mutatott alkoholos befolyásoltságot, tovább engedett és figyelmeztetett, hogy így ne használjam az autót, valamint elmondta, hogy a többi rendőr nem biztos, hogy elenged. Megköszöntem a toleranciáját és elindultam. Még egy kilométert sem tettem meg, amikor jött a következő ellenőrzés.
Ez szó szerint értendő, mert szemből érkezett. Amint észlelte a kocsit, azonnal irányjelző balra, gyors kanyar a dupla záróvonalon (csak utána villogó fény!! ?) és kiszedett a sorból. Nem kellett hozzá éles logika, hogy összekapcsoljam az előző esettel. Trükkös fickó volt a toleráns járőr! Minden ugyanúgy zajlott, mint néhány perccel korábban, egészen addig, míg én beszéltem, de még hozzátettem az előző igazoltatás tényét is, mintha idióta lennék, és nem tudtam volna, hogy ő ezt már tudja. No, a rend éber őre erre közölte velem, hogy "itt, itt, itt..." ő katonai bűncselekményt követne el ha, ha nem venné el a hatósági jelzést! Miután a "Muszáj?" kérdésemre határozottan azt felelte, hogy "Igen, muszáj, igen!!" nem vitatkoztam. Kicsit meglepődtem ugyan, de nem akartam bűnre rávenni, hagytam, hogy a kéznél lévő speciális, erre a célra rendszeresített szerszámkészlettel a kollégája megkezdje a táblák eltávolítását. Hát szerencsétlen megkezdte, de befejezni nem tudta. A fránya műanyag ellenállt. Kb. 20 perc után fázni kezdtem, ezért javasoltam, hogy törjék le. (Gondoltam jobb, mint ha a város másik végéből odarendelnek egy szerelőt az én költségemre.) Ezt nem merték megtenni, hát rám bízták a rendszám levételét. Hármunknak aztán néhány másodperc alatt sikerült a művelet. Én kaptam egy elismervényt az átvételről, meg engedélyt hazáig. Így rendszám nélkül mindjárt jobb lett a műszaki állapota a kocsinak!! Meg aztán biztonságba is éreztem magam, gondoltam, hogy így mindenképp rendőri védelem alatt leszek a maradék 210 kilométer alatt, mert ahol meglátnak, tuti, hogy kíváncsiskodni fognak irántam. Nem is tévedtem. Így tudtam meg, hogy mégis vitatkoznom kellett volna. Már mindegy. /...És még az autópályára se mentem fel, pedig ott nehéz lett volna azonosítani!! :-) / Ehhez persze jön még néhány "apróság" majd, többek között egy öt számjegyű bírság is. Legalább úgy hiányzott ez nekem, mint lepra telepről a malária. Ebből az
okból kifolyólag az elmúlt hétvégén vonattal jártam Pesten. Rosszabb, mint kocsival.
Bius küldött Manónak egy könyvet, amit azonnal elkezdett olvasni, és le se tette, amíg be nem fejezte.
Ez a hétvége is szinte hibátlanul telt és gyorsan. Sok látogatója volt Dorcsinak. Többek közt a bratyója, Noémi az anyukájával, Helga, és utoljára hagytam, (végül utoljára is érkeztek) 10 hónap után anyukája is eljött két óra hosszára. Persze a másik tesó kíséretében. A látogatás hangulatáról és lefolyásáról nem szeretnék írni. (Megjeleníthető kép nem készült róla.)
Este aztán vonatoztam vissza abban a reményben, hogy másnap, (tegnap) sikeres lesz az ÁNTSZ-szemle.
Mint azt az elején leírtam megfeletünk, és még dicséretet is kaptam!
A végére hagytam, bár az elmúlt héten történt, hogy Jani egyik barátja Farkas Norbi is csatlakozott ahhoz az elit csapathoz, amelyet a "kapitány" hozott össze, és akikre nem győzünk elég hálával és szeretettel gondolni. De itt kell megemlítenem Zsoltit és Beát Bajáról, a kalocsai különítményt Erzsike vezérletével, és persze minden barátunkat.
Hát ennyi lenne most, karácsonyig még jelentkezem!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése