Huszonötödik-huszonhatodik-huszonhetedik nap (szept.29-30. okt.01. csütörtök-péntek-szombat)

Üdvözlet Mindenkinek! 

Nagyon érdekesen alakult a nap.A nehézkesen induló délelőttöt, egy pörgős délután váltotta fel. 
Azt hiszem az eseményekről több lesz a kép, mint a szöveg, de azok talán beszédesebbek lesznek, 
mint én.
Ami Dorcsit illeti, kifejezetten lassan tudott felébredni. Erre szinte az egész délelőttje ráment. 
Ildikó jött hozzá 10 órára, de még akkor is "kótyagos" volt. A levegőn kezdték foglakozást, virágot ültettek. Már délhez közeledett az idő, amikor Dóri kezdett némileg élénkülni. Ildikó felolvasott neki a Harisnyás Pippi-ből, közben    mentek a "sztorizgatások.Így került sor arra a történetre amelyben Ildikó elmesélte Dorcsinak, hogy a Duna parton az ún. Kopaszi gátnál van egy olyan fa, amelynek hatalmas odu van a törzsében, s az ő kislánya egyszer egy nyakláncot talált benne. Ettől felébredt a Manóm. Iziben azt tudakolta, hogy vajon ő is találhatna -e ott valamit? Ildikó meggyőzte, hogy feltétlenül, csak el kell jutni oda. Ekkor eszébe jutott Dórikának, hogy amikor legutóbb itt volt Jani, akkor megbeszélte vele,
hogy elmegyünk egy kicsit autózni. Most már csak az volt a kérdés, hogy jön -e?! Jött!!

Már azt hiszem, ha nem írnám le, akkor is tudni lehetne, hogy természetesen nem üres kézzel.
Először is egy Hi-fi berendezéssel, amit a fia küldött Dorcsinak. Majd következtek a gyümölcsök, a kedvenc sonkák, kinderek és pisztácia. A gyümölcs-adományokhoz ismét hozzájárult Bíró Bélus is, akivel sikerült telefonon néhány szót váltani nekem is és Manónak is. A néhány mondat, amit váltottunk, megerősítette, hogy ő is nagyszerű ember. Reméljük tudunk vele személyesen is találkozni.  




A "pakolás" után már csak az volt a teendő, hogy megbeszéljük az úti célt.
Megtörtént ez is.
Közben még folytak a már megkezdett munkálatok, pl. a kesztyűfújás és rajzolás, valamint egy kávé elfogyasztása.

Indulás előtt Nóri még megmunkálta Dórika
hajacskáját.
Ismét gyarapodott a fonási technikák azon száma, amit már láttam, de nagy valószínűséggel nem fogok elsajátítani.

<<<Íme az eredmény. (Nekem ezt még kibontani    is nehéz.)

Nagy örömünkre Nóri és Tündi is velünk tartott, igy öten indultunk a nagy izgalommal várt kalandra.

Szerencsére minden tévelygés és bonyodalom nélkül odataláltunk.

Miután egyikőnk sem tudta, hogy pontosan hol áll ez a fa, felfedező körútra készültünk.
Mint rövidesen kiderült,jó irányba indultunk, s a lányok felfedezték a fát.
Mi a Manóval "véletlenül" már túlmentünk rajta, de néhány méter után visszahívtak bennünket a megtalálók.

Miután visszamentünk a fához, Dórikának becsukott szemmel be kellet nyúlnia a lukba, hátha Ő is talál valamit.
Alig dugta be a kezét, máris beleakadt valamibe.
Egy kis szatyor volt.
Mit mondjak?  Volt nagy meglepetés!

Csodák csodájára egy könyv, és egy "szerencse kő" lapult a szatyorban.
Ráadásul éppen a Harisnyás Pippi újabb része.
Dórikám csak ámult, alig akart hinni a szemének. Nagyon boldog volt.


(Bocsi ezt azért írom "ilyen" részletességgel, mert Manó is olvassa a blogot, és leszúrna, ha valamit kihagynék)

Szeretett volna még egyszer próbálkozni, de a lányok elmagyarázták neki, hogy a fának újra fel kell tötődnie.

Ezért engem küldött, hogy próbálkozzam.
Nos hónaljig vájkáltam a résben, de a "nagyon szép" kicsike gallyakon és a kevésbé szép gombákon kívül semmi nem jutott nekem.

(Ezért nem szabad ismeretlen résekbe  nyúlkálni, mert könnyen összejöhet a gomba. Aztán beszélhetünk róla.)

Ezt a képet inkább nem kommentálom.
Mondjuk, hogy hívásom volt.

Miután "kiörültük" magunkat, visszaindultunk.
Nóri és Tündi "levált" rólunk, így hármasban tértünk vissza a házba.

Nagyon gyorsan eltelt a délután.
Még egy sonka kóstolás Janival, aztán búcsúzás, és készülődés az esti programokra.
(vacsora, fürdés, mese, és fekvés)

Az esti programok Szilvivel zajlottak.

Ilyen kis boszorka lett a fonat kibontása után








A péntek szinte nélkülem zajlott le Törökbálinton, én ugyanis Pécsre mentem a jövendő otthonunk véglegesítése miatt.
Őszinte örömmel jelentem, hogy sikeresen megoldódott a lakás-kérdés!! :-)) Most úgy tűnik ez volt a legnehezebb, de a hatóságok okozhatnak még nem várt meglepetéseket. Úgy érzem fel vagyok készülve mindenre, de "ezeknél" soha nem lehet tudni! A programozásom természetesen az, hogy akadálymentesen mennek a dolgok. (Különben is, nálunk az akadálymentesítés előírás!)

Amíg távol voltam, addig is remekül alakultak

a dolgok Dórika körül, jó kezekben volt.

Programok akadtak rendesen. Persze ezekről csak dióhéjban tudok említést tenni.

Először egy német csoport érkezett, akik énekeltek a házban tartózkodóknak. (Hogy én miről maradtam le?!)
Dorcsi természetesen semmit nem értett belőle, de nagyon tetszett neki.

Ildikó, két gyermekével szintén megérkezett a "foglalkozásra",  amiből érthető okok miatt technika óra lett, és a későbbiekben játék.

Úgy tudom, ez is élvezetesre sikeredett.

Később a doktor néni is csatlakozott a társulathoz.
 (Addig nénizem, amíg egyszer fejbe nem csap!)
Ekkor már előkerült a "Gazdálkodj okosan!" is.
Abban azért könnyebb lakáshoz jutni.

Ez az a pillanat, amikor Pécsről  felhívtuk Dórit, hogy meg van a lakás.
Nagyon örült neki!

Ennek örömére koccintottak is.

Itt már hármasban tart az ünneplés.
A többiek később érkeztek.

Speciel itt nem tudom mi történt, de van róla kép.

Ismételhetném az előző mondatot.
Föltételezem, hogy csak "fotózkodtak" és szeretik egymást. (Már megint hiányzom onnan!) 

Ezt többféle képpen is kommentálhatnám.
Mondjuk azt, hogy megnyugtassuk az olvasókat:
A kannibalizmus nem jellemző a nővérkék körében.

Ez talán a fegyelmezés pillanata lehet.

"Apavárás" a kanapén.

Békésen Katával. (Itt sem maradt el a "nővéri provokáció"!)

Édes hármasban a lefekvés előtt.




Nos, ennyit tudtam megmutatni a péntekből.
Az elmondások alapján remekül sikerült Manómnak a napja. Nagy megkönnyebbülésemre ezt én is elmondhattam magamról.
Nyugodtan tértünk pihenőre, és az éjszaka is remekül telt.

A szombatról nagyon röviden és tömören tudok beszámolni.

Manócska kicsivel tovább lustálkodott, hétköznap megszokottaknál. Meséket nézett a TV-ben.
Miután felkelt, zenehallgatásból és játékból tevődött össze a programja, amit csak az ebéd szakított félbe. (Persze a zene akkor is szólhatott,)

A römizésből egy idő után átváltottak dominózásba, majd Dorcsi tornyot kezdett építeni.
Közben begyűrt két zacskó pisztáciát némi sonkával. (Kicsit fura egy menü, de neki jól esett.)

Itt jegyzem meg, hogy néhány dekával átlendült a 11 kg-on. Életében először!!! :-)






Természetesen, amit egyszer felépített azt le is kellett dönteni.
Így járt ezzel a dominó torony is.

Később még az éjszakás nővérkével is römizett néhány partit, közben megvacsorázott, és nagyon időben elálmosodott.


 Ennek következtében le is feküdt, s ahogy letettem a fejecskéjét, már aludt is.


Ennyi volt a szombati nap. Számomra sem hozott semmi változást, A lottón ma sem nyertem, de már ez is megszokott.